Van-e ok-okozati összefüggés a Kiegyezés és Trianon között nemzetközi jogi értelemben?

Talán valami nagyon halovány összefüggés létezhet, de ez nem egyezik az általad felvetett elképzeléssel.

Az az államalakulat, amely a kiegyezéssel létrejött, minden félnek kedvezett, a K und K világ konjunktúrát hozott és a fejlődés megerősödést, gazdaságilag, katonailag. Az antant országok nyilván szerettek volna gyengébb hatalmat ebben a térségben, hogy a jövőben ne legyen számukra itt veszélyforrás.

Azonban a korábbi események mutatják, hogy a Monarchia többi népe eleve magyarellenes volt, ezt bizonyítja a szabadságharc, ahol a legtöbb nép ellenünk foglalt állást és az osztrákokat támogatta. A horvátok Jellasicsa kezdi a katonai támadást, de a románok, a szerbek is ellenünk vannak, sőt, a csehek is, de a szlovákok között is érezhető egy elkülönülési folyamat, tehát a magyarellenesség nem abból származik, hogy milyen a viszonyunk az osztrákokkal, arról nem is beszélve, hogy a kiegyezés sem old meg mindent a két nép konfliktusából, inkább csak a Bach korszakot konszolidálja. Ami ezen túlmutat, az jobbára a hozzánk is elérő iparosodás és kapitalizálódás folyamánya, hiszen a szabadságharc alatt szűnik meg a jobbágyság és ettől kezdve érvényesülnek az új áramlatok, vagyis a kiegyezés egyfajta rendszerváltást is hoz, gazdasági és politikai értelemben.

Maga a kiegyezés nem okozója ezeknek, csak megteremti a lehetőséget, amely az osztrákoknak dupla hasznot hozott, mert nekik az is jó volt, hogy Magyarország már nem húzta le őket annyira és hazánk erősödése ekkor a Birodalom erősödését is jelentette, mert annak része voltunk.

A kiegyezés a nemzetiségeknek is profitált több szempontból, de erre már nem akarok kitérni ebben a rövid válaszban.

A válaszom tehát az, hogy ebben az értelemben inkább nem. A szerbek, a románok ellenségeink voltak a háborúban, azok támogatása a trianoni diktátumnál antant érdek volt, jutalmazták őket a kárunkra. A csehek, a szlovákok eleve inkább magyar területek rovására lehettek felállítva, mint önálló államalakulat.

Sok oka van annak, hogy miért volt ennyire ellenséges ellenünk a békeszerződés, én ebből kiemelném azt, hogy nem volt megfelelő képviseletünk a legfontosabb időszakban, illetve ilyen képviselet talán az adott helyzetben, politikai szituációban nem is volt maradéktalanul lehetséges, hiszen minket a Tanácsköztársaságért külön büntettek, színmagyar lakosságú részek leválasztásával.

A háború utáni helyzetben már csak csekély mértékben érezhető valami a háború előtti szituációból és a kiegyezés eseménye eltörpül a későbbi politikai helyzetben, még akkor is, ha az segített a háború kialakulásához. Lényegében nem kell túlértékelni a szerepünket a háború kirobbanásában sem, hiszen az előbb, utóbb kitört volna, a szerbek elleni hadüzenet csak szikra volt a puskaporos hordóba, vagyis a pattanásig feszült légkörben csak ürügy volt, amit vesztes félként nyilvánvalóan azért büntettek ennyire, mert a Monarchiát szét akarták zúzni és iparkodtak olyan országokat létrehozni, ami számukra veszélytelen. Itt külön hangsúlyoznám a nemzetiségek mohóságát, amit nagy vehemenciával érvényesítettek, de ez mindenképpen így lett volna, hiszen már az ókorban is ismert a mondás, vea victis, jajj a legyőzöttnek.

Egy birodalom attól birodalom, hogy sokféle nemzet él benne. Egy XIX. századi birodalomban ezek a nemzetek úm. "öntudatra ébrednek" , ami azt jelenti, hogy egyre kevésbé tartják helyénvalónak, hogy nem a saját nemzetállamukban, hanem egy birodalom elnyomása alatt élnek. Az ebböl a szempontból mindegy, hogy valóban elnyomják-e öket, vagy csak úgy érzik. A Kiegyezés során az uralkodó az "elnyomott" nemzetei közül az egyiknek sokkal több jogot, autonómiát adott, szinte már a perszonális unió szintjére juttatva a vele való kapcsolódást, miáltal ez a nemzet a többi nemzet szempontjából már elnyomóvá vált. Ez a nemzet, a magyarok, privilegizált helyzetüket a lehetö legtermészetesebbnek tartották, mert szemük elött lebegett a dicsö történelem, a magyarok különleges géniusza, a Kárpát-medencében egyedülálló államalkotó hivatása, meg hasonló hülyeségek. Szóval a Kiegyezés nem javított a magyarokkal szembeni tetszési indexen a többi nemzetiség körében. És mindazon modernizálás, gazdasági fejlödés ellenére, ami tagadhatatlan, Magyarország továbbra is elmaradott, félig-meddig feudális maradt a korban is kirívó társadalmi igazságtalanságokkal, melynek politikai véleményformáló ereje az elmaradott gondolkodâsú vidéki földbirtokos réteg volt, akinek a stastus quo minél tartósabb fenntarása volt a célja.

Állandó félelmük volt a birodalom föderalizálása, vagy legalábbis trializmussá alakítása, ami Csehország Magyarországhoz hasonló egyenjogúsítását jelentette volna. Ezért minden változtatást a kiegyezéssel letrejött berendezkedésben igyekeztek megakadályozni, nehogy csorba essen a magyarok privilegizált helyzetén. Így a Monarchia a XX. század elejére szépen elavult miközben a nemzetiségek szeparatista törekvései jól megerösödtek, szóval, világháború nélkül is szétesett volna. Azt, hogy hogyan esettvona szét, nem lehet tudni, de az ún. történelmi Magyarország nem maradhatott volna meg szerény véleményem szerint. De az elképzelhetö, hogy a trianoni határoknál egy kicsivel etnikailag igazságosabbak jöttek volna

létre, hiszen akkor nincs a világháborúban teljesen szétvert, dezorganizált Magyarország, mely nem tudja megvédeni a határait, és nincs antant, mely a nemzetiségek szinte minden irreális területi igényét is kielégítené.

Az eredeti kérdésre az a válasz, hogy nem büntetésböl kaptuk Trianont, amire nem szolgáltunk volna rá, ha nem lettünk volna a Monarchiában privilegizált helyzetben, hanem azért, mert a vh-ban gyöztes hatalmaknak ez volt az érdekük.

"A Kiegyezés során az uralkodó az "elnyomott" nemzetei közül az egyiknek sokkal több jogot, autonómiát adott, szinte már a perszonális unió szintjére juttatva a vele való kapcsolódást."

Nem egészen. A kiegyezés utáni dualista monarchia több volt, mint perszonálunió. 1867-ben reálunió jött létre Ausztria és Magyarország között, mint ami Magyarország és Horvátország között a xii. században. Tehát, bőven túl lépte a perszonálunió fogalmát. A kiegyezésnek semmi köze Trianonhoz. A háborút elvesztettük és a győztesek így határoztak. Ha mi nyertünk volna, akkor más országok szívták volna meg, mert mi sem lettünk volna sokkal kegyesebbek. Az igaz, hogy túlzásba estek és az is, hogy a monarchia akkori formájában nem maradhatott volna fenn sokáig. IV. Károly nem volt erős kezű uralkodó. Ha, Ferenc Ferdinánd trónra lép és keresztülviszi a szláv barát politikáját, akkor szinte biztos, hogy a Habsburg Monarchia megmarad, de a történelmi Magyarország nem. Előbb vagy utóbb bizonyos területek le váltak volna.

De, tudod minek volt köze Trianonhoz? A tatárjárásnak, a török uralomnak. Amikor rengeteg magyar halt meg és sorra telepítették be a románokat, szlávokat. Ha, megették volna amit a franciák, hogy a kisebbségeket beolvasztják, nem szerettek volna más országhoz csatlakozni.