Történelmünk során melyik időszak volt az, amikor az egyház beleszólhatott mindenbe? Többi lent.

A Sötét Középkorban első nekifutásra. Akkor nem is létezett semmijen világi hatalom.

Az 1850-es években indult ateista mozgalom előttig (ami elhozta a szekularizmust, azaz az egyházak és az állam szétválasztásának elvét) az egyházak mindenbe belepofázása egyszerűen virágzott, és csak nagyon lassan haladt a kiszorításuk (olyan megoldásokkal mint az anglikán egyház megalapítása, a pápa viszont-kiátkozása, az íródeákok feltalálása stb.).

Világi hatalom előbb volt mint egyházi. Akkor kezdett a dolog elkanászodni, amikor a királyok istentől kezdték származtatni a címüket, és ezzel indokoltak háborúkat, hatalmi törekvéseket, az egyház pedig földeket kapott. Az invesztitúra harc csak viccből volt? Sokkal inkább fogalmaznék úgy, hogy a világi és az egyházi státusz egybefonódott. Az egyház hatalmát már a XV. században elkezdte elveszíteni. A reneszánsz és az észak európai változata a reformáció bizony komoly ellenségei voltak az egyházi hatalomnak. Pont az invesztitúra jogából adódó problémák és az egyházi birtokok értékessége miatt nőtt meg azoknak az embereknek a támogatottsága, akik Róma ellen beszéltek. Luthert meg sem merték égetni, amikor azt mondta, hogy akkor vonja vissza tanait, ha cáfolják azzal amit a bibliában találnak. Husz Jánost egy ilyenért zokszó nélkül tűzre rakták 100 évvel ezelőtt, lehet Lutherrel már nem akartak egy huszita háborút a teljes német római birodalom nemességével. Ezután az egyház már nem is volt homogén, és a rekatolizáció után már teljesen más szerepe volt az egyháznak.

1850? Komolyan? Nekem mintha úgy rémlene, hogy abszolutista uralkodók a rendeket már nagyon régen takarékra rakták, és virágzott a szabadkőművesek társasága. Anglikán vallás? Mintha az meg a 15. században lett volna, a reformáció egyik ága, és éles példája mennyire nem volt már akkor hatalma az egyháznak ekkor.

Az egyház legnagyobb barátja a feudális hatalom volt, ahogy egyre inkább kezdett a világ a tőke felé elmozdulni úgy csökkent a hatalma is, az ipari forradalom után pedig abszolút nonszensz egyházi hatalomról beszélni.

A Horthy rendszerben? A papok elsősorban az értelmiséget adták, egy letűnt kor művelt emberei, ezért voltak jelen a politikában. (nem mindig keresztényi értékekről beszélve)

Logikus és fokozatos folyamat volt ez szerintem a gimis törikönyv remekül összefoglalja. Én szégyenlem magam, mi magyarok néha milyen műveletlenek is vagyunk néha :/.

Jellemzően egyébként senkit nem a tudományos nézetei, hanem az egyház b×szogatása miatt ítéltek el. (a téma margójára)

A keresztény egyháznak már a Római Birodalom végnapjaiban is jelentős befolyása volt, azonban a birodalom széthullása után jelentős világi hatalom nem maradt.

Az egyház képviselte ekkor a helyi hatalmat és csak rá támaszkodva jöhettek létre a nagyobb befolyási övezetek, így alakultak ki a feudális államok, ahol az egyház hatalma lényegében már egybefolyt a világi hatalommal.

Részben a reformáció, részben az egyháznak az a törekvése ásta alá a hatalmát, amikor minden téren érvényesíteni akarta azt és előfordult számtalanszor, hogy királyokat, uralkodókat akart terelni, akik ezt nem tűrték és a kiátkozások politikai tekintélyvesztéshez vezettek, mert nem csak az adott országot zárta ki a kereszténység kebeléből, hanem a pápai hatalmat is az adott országból. Így jött létre az anglikán egyház és az ellenpápák választása is ezért történt.

Az egyház nem hiába szerette volna csak latinul celebrálni a miséket, tudták, hogy a Biblia számos ellentmondása és következetlensége a kereszténység szétforgácsolódását okozza majd és a liberalizálás hatására megjelenik és terjed az ateizmus és valóban, ahogy lefordították a Bibliát és kinyomtatták, ez az időszak megkezdődött és a vallásháborúk oda vezettek, hogy Rómát is kifosztották és az egyház politikai hatalma fokozatosan csökkent, de nem minden ellenállás nélkül, mert helyenként és időnként sikerült megint előtérbe kerülnie. Megemlíteném, hogy például 56 - ban Mindszethy bíboros az ország zászlósurának képzelte magát és reményei között királyság felállítás is szerepelt, bár szerintem erre akkor sem lett volna sok lehetősége, ha a szovjet tankok nem söprik el a szabadságharcot.

Azért a Vatikán szivesen visszaállítaná a régi korok hagyományait, de más nagy vallás is nagyobb szerepet szeretne kapni a közéletben és erre folytonosak a kísérletek.

A hatalmi vesztés sarokkövei részben egybeesnek a feudalizmus megszűnésével, hiszen a jobbágyfelszabadítás az egyházat is érintette, a földbirtokok elvesztése is erőforrásokat vett el tőle, de ilyenek a Biblia lefordítása és kinyomtatása, ami erősítette a reformációt, a Sacco di Róma, vagyis Róma kifosztása, a Nagy Francia Forradalom és az általa meghirdetett elvek és az új alkotmány, ami számos országban követésre talált, továbbá a már korábban elkezdődött hatalmi központosítás, amely folyamatosan arra törekedett, hogy az Államnak, legyen az királyság, vagy köztársaság, nagyobb, az egyháznak meg kisebb befolyást juttasson.

Ezzel együtt az állami oktatás, a rendőrség és az igazságszolgáltatás, valamint az egészségügyi ellátás folyamatos és egyre nagyobb, teljesebb körű kiépítése, valamint a közigazgatási szerveké, amely párosult az egyház teljes demilitarizálásával.

Végső csapást az egyház hatalmára annak anyagi támogatásának ésszerűnek mondott keretébe sorolása hozta, amely azért állandó vitatéma, mert azt sok helyen keveslik, mások meg sokallják és faramuci helyzetbe hozzák az egyházi tőkét, amely különféle banktevékenységek során olyan érdekeltségekkel is kapcsolatba hozható, amely akár fegyverkereskedelemmel is valamilyen módon összefügg, vagy esetleg kizsákmányoló és némely zsurnaliszta leleplezés következtében csak megdöbben az ember, hogy mik történnek, mert bizony előfordulhat, hogy egyházi tulajdonú mosoda prostituáltak szennyesét teszi tisztává, vagy más hitellenes dolgot támogat valamilyen módon.