Mikor volt szerintetek a történelem folyamán az az időszak, amikor az olvasásnak, könyveknek, irodalomnak nagyobb szerepe volt a világban ha a maival összevetjük? Egyáltalán volt ilyen vagy maga az irodalom mindig is periferikus elemek voltak?

Szerintem régen nagyobb szerepe volt, de ugyanakkor a történelem során csak egy szűk elit részére volt elérhető. Gondolok itt arra, hogy az ókorban, középkorban csak egy társadalmi elit vagy a szerencsések tudtak egyáltalán írni. A köznép viszont nem tudott, így az ő számukra az irodalom elérhetetlen volt.

Ilyen értelemben, a társadalom elitje életében viszont nagyobb szerepe volt, mint ma. Az ókori Rómában pl. Vergilius visszakapta Augustus császártól az apja elkobzott itáliai földjeit, mert Augustust dicsőítő költeményeket írt. Tehát pl. az ókorban a propaganda eszköze is volt az irodalom, és politikai eszköz is.

De ugyanez a középkorban is megvolt, gondolok pl. arra, hogy Janus Pannonius humanista költő a műveltségéért cserébe megkapta a pécsi püspökséget (mint jövedelmet), így országos politikai rangot is kapott (mert püspöknek lenni nem kutya dolog volt akkoriban, kb. mintha ma egy miniszter lenne)... És ő azt írta versében, hogy Pannónia az ő költeményei által lett híres.

Aztán ott van a reformáció, ami a prédikációk, hitvitázó drámák, bibliafordítások pezsgését hozta magával. Előtérbe került az anyanyelvi műveltség, ami az anyanyelvi költészetet is erősítette. Ott van Balassi Bálint vagy Tinódi Lantos Sebestyén, akinek a művei olyanok voltak, mint ma az újságok (a művein keresztül tudták az ország egyes tájain, hogy milyen harcok dúltak). Bocskai felkelése idején nagy becsben tartották a költőket, Bocskai a végrendeletében, ahol országos ügyeket intéz, arra is szorítkozik, hogy a költőinek biztosítson anyagi lehetőséget arra, hogy az ő felkeléséről írt verseiket ki tudják adni! Tehát nagy becsben voltak tartva a költők, a propaganda miatt. Az egyszerű köznépet úgy tudták meggyőzni egy-egy politikus támogatására, hogy dicsőítő költeményeket olvasgattak közöttük! Ilyen volt pl. Debreceni Szappanos János, aki a hajdúkat tüzelte a verseivel, hogy álljanak Bocskai mellé. Na ez a csávó Bocskai megrendelésére írta a verseit. De meg lehetne említeni Bornemissza Váczi Menyhártot, Rimay Jánost és még sok mindenkit is.

A Rákóczi-szabadságharc idején is ez volt a helyzet.

Aztán a 19. században a nemzeti érzés fellángolása magával hozta az olyan váteszköltőket, mint Petőfi. Petőfi pl. egy olyan költő volt, aki nagyban befolyásolta az ország történelmét azzal, hogy az ő és köre kirobbantották a Pesti forradalmat. Ez az irodalom érdeme, ha úgy vesszük! :) Vagy meg lehet említeni az olyan regényírókat, mint Jókai, aki a Bach-rendszer elnyomása alatt írta a gyönyörű nemzeti érzelmű regényeit, amik segítettek a népnek enyhíteni az elnyomás okozta szenvedést. Jókai a kiegyezés után villában lakott a Sváb-hegyen, mert olyan sikeresek voltak a regényei, hogy ilyen luxuséletet engedhetett meg magának! Ez mellett köztiszteletnek örvendett, Tisza Kálmán és más nagy politikusok, nagyhatalmú emberek haverja és tarokkpartnere volt. Kb. ez a helyzet Mikszáth Kálmánnal is, akinek az országgyűlési tárcái olyanok voltak a parlamentről, mint ma a híradó képsorai. Csak Mikszáth színvonalasabb és szebb volt.

A helyzet a 20. században változott meg, amikor egyrészt az írásbeliség tömeges lett, és megjelent a tömegkultúra. Ma már a tömegek nem vevőek az irodalomra, mert kielégítik a szórakozásra fordított idejüket a filmek, zenekarok, az internet, a számítógépes játékok és még sorolhatnám. Régen nem volt olyan, hogy film, az volt a szórakozás helyette, hogy elolvasott a gyerek egy Jókai-könyvet. Ma már a kezükbe sem vesznek a gyerekek könyvet, vagy ha mégis, az sokszor nem szépirodalom. Erre az irodalom úgy reagált, hogy létrehozott egy sajátos, bennfentes magas irodalmat, amit csak azok érthetnek, akik műveltek hozzá, a tömeg viszont nem is tudná fogyasztani, mert ma már nem érti.

Egyébként régen, a történelem folyamán a népi kultúrát, pl. népmeséket, regös verseket stb. én beleveszem az irodalomba. Sok irodalmi műveket ihlettek meg a népi szerzemények, úgyhogy én ezeket is irodalomnak számítom, és ezek is nagy szerepet kaptak a mindennapi ember életében. Ma már ez szintén nincs így.

Az írástudás sosem volt magasabb arányú, mint ma.

De a nyomtatott írás, az irodalom, az olvasottság fontossága már más téma, ez szerintem (és ez csak vélemény) a 19. században lehetett a csúcson.