Vannak még mítoszok, hősök?

szívesen hallanék ilyen emberekről :)

abszolút igazad van: csak az általános szemlélet különbözik - még pedig abban, hogy van. Előtte mindenki önmagától kellett hogy elvárjon dolgokat, nem volt az orrába nyomva a társadalmi ideál aminek meg kellene felelni. A külsőségekre figyelünk oda, mert azok figyelemfelkeltőbbek. És közben mellékessé, szóbeszéddé válnak az erkölcsi értékek...

tücsök - én is, alapvetően az vagyok, aki minden embert értékelek, és azt is gondolom, hogy a "züllöttség", legyen az bármi nemű, valamilyen külső befolyásnak az eredménye. Ha őszintén és szabadon hagyjuk élni és támogatjuk a lelkeket, hősökké lesznek, mert természetüknél fogva "isteniek".

(na ha te nem voltál nyálas akkor én most bepótoltam x).

de ezt valóban, nem lett volna helyes kihagyni!

Valamiért mégis "szeretem", vagy inkább "hajlamos vagyok" azt gondolni, hogy manapság példátlan mértékben vagyunk korlátozva... személyesen például néha úgy érzem, sokkal előrébb lehetnék ma ha pl. nem hitegetnek ál-pedagógusok, ál-okos felnőttek gyerekkoromban.

Nem mások hibáztatásaként: hisz mint mondtam, aki pl. azért lesz tanár, mert kitanulta a szakmáját, de jobb ötlete/lehetősége nincs (a tanításhoz azonban nem konyít, nincsenek meg a kiművelt érzékei, avagy elfojtott érzékei vannak,) közben valami máshoz esetleg sokkal nagyobb érzéke lett volna, ha találkozik vele. nem lehet hibás abban, hogy ő tanár lett.

Én igyekszem megtalálni a dolgokat, amikhez már van érzékem és gyakorolni őket, illetve ráérezni minél több dologra, de egyrészt, az úgy gondolom kétségtelen, hogy egy rossz mentor nagyon sokat árthat. Tehát a tanítás nagy felelősség. Másrészt pedig akármennyire pesszimista ismét a kijelentés, azt tapasztalom hogy meglehetősen kevés emberben van meg a vágy, hogy őszintén ráérezzen a dolgokra. Az meg már majdhogynem közhelyes "mai mítosz", hogy a diákokba lexikális tudást gyömöszölnek és elnyomják bennük az eredetiséget.

Lényeg a lényeg, hogy néha kételkedem az hétköznapi emberek mindennapi hősiességének valódi értékében.

Szeretem, de valamiért sajnálom is őket.

20:51-nek még azt akartam válaszolni, hogy az ókor nagy mítoszait gyártó népek jártak pl. a fejemben, törzsi társadalmak, poliszok... indiánok...

Jogos hogy "hát ott mérne lett volna társadalmi ideál! hisz aki nem volt elég jó azt még ki is rakták taügetoszra vagy száműzték elégették megették stb!" , de szerintem más az, ha tényleg, célzottan elvárják az embertől hogy legyen értékes, hogy művelje ki a képességeit, márcsak azért is, mert így maradhat életben, de így lehet majd vele jól együttműködni, és így érti meg a természetet is, ami pedig elengedhetetlen az adott körülmények között.

És más az, ha egy túlnépesedett városban, általánosan mindenkitől elvárják hogy 7-18-ig iskolába járjon, utána mindegyhogymitcsak dolgozzon, majd ha lehet inkább ne érje meg a nyugdíjat. De mindeközben vásároljon sokat, mert a GDP az kell - ha ő feltétlenül egyébként nem is...

Ezt megint lehet negatívan értelmezni, de én a berendezkedést bírálom, nem pedig az embereket. Még az se hibás, aki a magas GDP-ből a hasznot kihúzza, a vállalkozók, a vezetők stb.

Én csak a kisebb közösségek jelentőségében hiszek, és ezzel szemben az országszörnyeteget kizárólag negatív hatását a kisközösségek működésére.

Mégcsak nem is természeti határok vannak meghúzva, hogy jól lehessen gazdálkodni, hanem nemzetiségi szempontból.

Najó mostmár eléggé elszálltam, szóban nem mondanék ilyeneket hát itt is befogom xD