Miért különültek el annyira egymástól a 21. században a humán és a reál tárgyak?
az ókorban és a középkorban az emberek tele voltak polihisztorokkal, akik nem csak a humán, és reál tárgyakban jeleskedtek, hanem a készségtárgyakban is. Viszont ma már az figyelhető meg, hogy egy humán beállítottságú ember teljesen eltávolodik a matematikától, fizikától, és fordítva. Mi ennek az oka? Persze vannak kivételek, de most nem arra vagyok kiváncsi.
Azzal is tisztában vagyok, hogy máig nagyon nagyot fejlődött a tudomány, szóval a tananyag is óriásira duzzadt, de vajon ez lehet-e az egyik oka?
Szerintetek mi?
A tudományok humán és a reál ága gyökeresen eltérő gondolkodást követel. Ez az ókorban nem volt probléma. Egy gondolkodónak volt ideje. A reál anyag, pláne ami helyes volt belőle, alig vagy egyáltalán nem volt túl egy mai általános iskolás színvonalon. Vagyis az elsajátítása után az embernek még bőven maradt kapacitása kitanulni a másik ágat is. Nyilván a felfedezéseknél már domináltak az adott területen tehetségesebb emberek.
Ráadásul abban a korszakban épp a humán műveltséget tekintették magasabb rendűnek, ez pedig visszafogta a reál tudományok (kiv matek, az csak segédtudomány) fejlődését. Egyszerűen rossz módszertannal álltak neki. Volt egy berögzült hozzáállás, hogy kísérletek nélkül, puszta elmélkedéssel megismerhető a világ. Ebből aztán persze jöttek ki cifra eredmények, ami az antik műveltség tekintélye hatására hosszú századokra meghatározta a világot.
Ennek a szétválásnak egyszerűen meg kellett lenni.
A 3. válaszoló leírt egy lényeges kifejezést: tudományos módszertan. Ez Galileivel és Newtonnal kezdődött, előtte az emberek nem követtek a mai értelemben tudományosnak nevezhető gondolatmeneteket. Arisztotelész ugyan már foglalkozott logikával, következtetési sémákkal, ami a mai korban is megállja a helyét, meg persze ott voltak a matematikusok is, de ha természet- és kultúratudományokról beszélünk, akkor mai szemmel nézve az ókori és középkori filozófusok nem tekinthetők modern tudósoknak, mert nem azt a vizsgálódási módszert használták, amit mi.
A tudományos módszertannak három olyan alapeleme van, amely miatt hatékonynak minősül, és amely megkülönbözteti a korábbi érelemben vett és mindennel foglalkozó filozófiától.
1. Tematikusan redukáltak, azaz nem általában a teljes világgal foglalkoznak, hanem részletkérdésekkel: a fizika fizikával, a biológia biológiával, a kémia kémiával.
2. Módszeresen elvontak, vagyis meghatározott vizsgálódási formát követnek, és ami ezzel nem tanulmányozható, az nem tartozhat a vizsgálódási körükbe. Ez egyébként sokszor alapja az absztrakciós folyamatnak: ha valami túl bonyolult, és nem vizsgálható egészében, akkor egyszerűsítő feltevésekkel élünk, és megpróbáljuk csak a kiragadható és leírható részleteket figyelembe venni.
3. Empirikusak, azaz a tapasztalatra támaszkodnak. Csupán egy zárt szobában ülve nem tudnánk hatékony elméleteket gyártani a világról, kénytelenek vagyunk kísérleteket és megfigyeléseket végezni. Ez egyben azt is jelenti, hogy ami viszont nem megfigyelhető, csak spekulatív, az nem nevezhető tudományosnak.
A felsorolt három tulajdonság nemcsak a természettudományoknak, hanem a humán tudományoknak is sajátja, és megmagyarázza azt is, hogy miért nem tekinthető pl. az asztrológia vagy tenyérjóslás tudományosnak. Nincs tapasztalatokkal is sokszor megismételhető módon alátámasztható és eredményes módszerük, továbbá az a vizsgálódási kör sem definiálható pontosan, amire egyáltalán alkalmazhatók.
Illetve arra is magyarázatot ad, hogy valóban nemcsak arról van szó, hogy a humán tudományok eltávolodtak a reál tudományoktól, hanem arról is, hogy általában véve minden tudomány eltávolodott a többitől a túlzott tematikus redukáltságuk miatt. Azonban az alapoknál a dolgok összeérnek, nem véletlenül alakultak ki olyan interdiszciplináris kutatási területek, mint asztrobiológia, gazdasági fizika vagy biológiai kémia illetve biofizika, stb.
nekem az egyik legrejtélyesebb fogalompár ez a humán-reál "ellentét" (!) és rosszabb hangulataimban (mint pl. most 1 linalg matekóra után, ami közben gadamert próbáltam olvasni) végtelenül felháborít az, ha valaki elfogadja ezt a distinkciót.
Sokszor látom, hogy képtelen néhány ember pl. olyan minimális "empátiával" operálni mint amit én mondjuk természetesnek vennék, miközben háláloson lazán átlendül a többváltozós mátrixok (lehet ilyen nincs, sajnos idült képzavarom van matekból - és Nem vagyok büszke erre, mint ahogy sok reálhívő szitkozódná) problémáin.
most (1előre) csak ennyit írnék mert sietek de imádom ezt a témát. (köszi nagyon a kérdést! :D)
kicsit folytatom:
nem tudom mi kellhet ahhoz, hogy valaki beismerje, hogy ő reál beállítottságú ("hát nem is mennék 'SzabAdBÖlcSész'-nek!" - hallani sokszor itt a TTK-n, de ennél többsejtű érvelést is el tudnék képzelni) vagy hogy "humán" (sokszor van ugye ennek egy erős sznob elő- és utóíze...),
de bennem akkora tiltakozás van mindkettőtől, hogy magam sem tudom felfogni. Én annyira átjárhatónak látom mindkettőt, hogy egyszerűen nem tudom elképzelni azokat a dimenziókat, ahol ezek szétválhatnának. "Objektív" és "Szubjektív", jön a zsigeri válasz, dehát bakker: "Objektumok" léteznek, amiket "Szubjektíven" értelmezünk. Ez nem egy választás, ez egy olyan hiperbola, amin nem tudunk kívül kerülni. Minden ítéletünk szubjektív, és legjobb esetben is csak aszimptotikusan közelítheti a valós objektumokat, elfogadva ugye hogy azok valóban léteznek (Husserl 1911 "A filozófia mint szigorú tudomány").
TTK-ra járok és k*****a hiányolom ezekből a professzorokból a "humán" tényezőt. Nem mintha nem menne az egyetem, mert ha akarom megértem amiről beszélnek, de sokszor azért háborodok fel rajtuk és tiltakozok az ellen amit mondanak, mert, és most hatásszünet: Károsnak. tartom őket. Úgy érzem, ha elfogadnám amit, és ahogyan mondanak, az olyan kognitív sebeket okozna nekem amik nem tudom hogy visszafordíthatóak lennének-e, és érdemes lehetne-e elpazarolnom rá (~a visszafordításukra) az életemet.
Nem Lehet, ?!, hogy igenis, rohadtul a dolog narrációjával és interpretációjával van a baj?!.
áthallhatok időnként btk-ra is, és néhány szeminárium meglepően kellemes élmény. De ott is sokszor elfertőzi a tiszta megértést az, hogy bölcsészet"tudományi" karként képtelenek elengedni bizonyos evidenciákat, és olyan elvárásokat támasztanak, amik alaptalanok (referenciatapasztalatom Czoch Gábor bevezetés a történettudományba c. kurzusa lehetne... mondjuk az előadás volt, nem szeminárium. ["előadás"! mon dieu!...])
Hosszútávon tudom, hogy én baromira radikális vagyok, de egyet biztosan, rövidtávon is tudok határozottan vállalni: szerintem ez a humán-reál distinkció NAGYBAN következménye az intézményes, és tömeges oktatásnak, az oktató-diák közötti kapcsolat elszemélytelenedésének és továbbgyűrűzve sok minden másnak is. (ami már a radikálisabb gondolataimhoz tartozik, ha tán ez még nem eléggé az...)
Az hogy a tananyag óriásira duzzadt, meg szintén Nem tekinthető evidenciának. A tények duzzadtak meg, de párhuzamosan az informatikával, ami révén el is tudjuk őket tárolni, bármikor elérhetővé. A probléma a tananyag megválasztásának ignoranciájából (hogy van ez magyarul? úgy mondom: felelősségteljességtelenségéből) adódik, hogy nem érdekli a "tanító" szerepbe kerülő "Embereket", hogy tényeket, folyamatokat, vagy épp összefüggéseket árulnak el a pácienseiknek. (Patch Adams: "elvégre mindannyian kezelésre szoruló betegek vagyunk, nem?") Más szempontból továbbá azok a tények, amik mára felduzzadtak, gyakorlatilag ősi kérdések részleges válasz-morzsái, amik ilyen tekintetben talán épp fel kéne hogy gyorsítsák a megismerést és az értelmezést. Ehelyett ugye még nagyobb katyvaszként tapasztaljuk meg, ahogy ez a kérdésedben is kétségtelen kiindulási alap/tapasztalat volt (és bennem is lett volna/lenne, meg effektíve bárkibe, ugy-e?...)
Az oktatásnak, és a kogniciónak kegyetlen terápiás oldalai is vannak, amiket egyszerűen figyelmen kívül hagy az Egész (oktatási - [...és társ******..]) rendszer.
És akkor azt mondják "holisztikus" oktatás, "rendszerszemléletű" tudomány meg anyámkínja! Felejtsük el ezeket a fogalmakat és értsük Meg!, formáljunk rá igényt végre!, hogy kapcsolatba kerüljünk azzal, amit "tanulunk", mint obiektív ("ob" - "elé-", "iectus" vagy mi - "-vetült" [link] ) részei az elénk táruló (Távolról Sem csak közvetlenül a táblán létező) dologi világnak.
hú bocs, kicsit asszem elragadtattam magam. :D...
(de talán meg egyáltalán nem, vagy pedig közel sem eléggé... lévén hogy kicsit gubancosra sikerült az egész, meg blablablablabla)
kíváncsiságból szeretném még megkérdezni: amúgy kb. mi ihletett most téged erre a kérdésre? vissza tudnád vezetni valami tapasztalatra vagy élményre? tök érdekelne... :)
köszi előre is!
bocs a spamér de egy hibát még javítani szeretnék:
*"áthallgatok", nem 'áthallhatok', időnként a btk-ra.
jobbagy-balagy...
most akkor mindenkinek fél agya van?...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!