Ha az öszinteség olyan jó dolog azok a személyek akik minket vezetnek miért hazudnak olyan sokat?

A magánélet és a politika szerintem itt teljesen más tészta. Amennyiben tömegeket akarsz irányítani vagy megfelelő hatást elérni politikai, gazdasági csoportoknál, akkor nem az igazat kell mondani, hanem azt, amivel a kívánt hatást éred el.

A régi "a cél szentesíti az eszközt" mondás politikai téren gyakran nagyobb értéket képvisel az őszinteségnél.

Magánéletben ez ritkább, de a moralitás határai mindig is mozgékonyak voltak és lesznek is.

A teljes őszinteség tapintatlansággal is járhat. Pláne ha kimondunk mindent... Gondolj bele, milyen már ha egy nőnek (pl kolléganő, vagy távolabbi családtag) élből odamondanád, hogy "jól el van ám hízva, huhú hát hogy nézhetsz ki így"...

A visszafogott verzió az, ha ilyenkor nem mondunk semmit, ez a jó kompromisszum szerintem.

Azonban könnyen belekényszerül jószándékú ember is a kegyes hazugságba, pl idős nagyszüleitől olyan ajándékot kap, aminek egyáltalán nem örül, akkor nem biztos, hogy megbántaná őket... Könnyű ilyen példákat találni az emberi kapcsolatokban.

Másik verzió, ami nem muszáJ, de gyakori, ha valami ránk nézve gázos dolgot akarunk elsimítani, ilyen nagyon sok lehet. Ilyenkor leginkább szépítünk, de sokan direktben lehazudják a történteket.

Azután talán még kevésbé indokolható, de sajnos szintén gyakori a manipuláció.

Az őszinteség önmagában, általánosan nézve jó dolog. De azt, hogy mi jó és mi nem, azt alapvetően mégis az dönti el, hogy a döntéseidnek, a szavaidnak milyen következményei, hatásai vannak. Ha ezeknek pozitív hatásai vannak, akkor az adott döntés, szó jó, ha összességében negatív hatásai vannak, az nem jó.

Nem mindig az őszinteség visz jó irányba. Ha egy hatéves rajzára azt mondod, hogy „hát ez ritkaranda lett”, akkor elveszed a kedvét attól, hogy rajzoljon, és hogy fejlődjön benne. Ha azt mondod, hogy „hű, de szép lett”, azzal kedvet csinálsz hozzá, hogy rajzoljon, rajzolni fog, fejlődni fog, jobbá válik. Persze a dicséret mellett egy-egy apró kritikát, vagy kérdést is megfogalmazhatsz, az sem feltétlenül baj. Bár itt a hazugság tulajdonképpen egy megelőlegezett igazság is lehet. :-)

Persze megint kérdés, hogy kit milyen állapotban, korban kell megítélned. Egy 14 évessel szemben már lehetsz és kell is objektívebbnek lenned, kell, hogy lássa a saját hibáit, hogy javítani tudjon rajta, hogy jól értékelje a saját tudását, tehetségét, illetve ennek a hiányát. Lásd a tehetségkutatókra nevező tehetségteleneket, aki azért mennek el, mert a környezetük nem szembesítette őket a hibáikkal, így meg vannak győződve arról, hogy ők jók. Na itt a „kegyes hazugságnak” már nagyon negatív következményei lehetnek.

Az sem mindegy, hogy milyen hagsúllyal, milyen célzattal és kitől kapsz egy-egy megállapítást. A fenti példában nem mindegy, hogy egy félidegen kolléga mondja azt, hogy „nagyon el vagy hízva, hogy nézhetsz ki így”, meg megint más, ha egy jóbarát jegyzi meg, hogy „mintha mostanában felszedtél volna pár kilót, csak nem a karácsonyi dőzsölés van a dolog mögött?”.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A politika megint más tészta. A politikának, azon belül a demokráciának elvileg arról kellene szólni, hogy a politikus az, aki a legrátermettebb arra, hogy minket irányítson, aki a legjobban átlátja a helyzetet, mély ismeretekkel rendelkezik, emellett kellő erkölcsi tartással is rendelkezik, hogy valóban a közösség javát szolgálják a döntéseit. Ez az elv.

De természetesen nem így szokott történni. Hogy egy párton belül kinek lesz nagyobb neve, befolyása, azt sokszor az dönti el, hogy ki tudja jobban manipulálni a többiek véleményét, ki tud jobban könyökölni, kinek van nagyobb ismeretségi hálója, és hogy tud azzal élni. A demokráciánk sajnos olyan, hogy a leginkább etikátlan viselkedés nagyon eredményes tud lenni.

Persze ezek általában előbb-utóbb kiderülnek, és az embereknek valóban megvan a lehetőségük, hogy nem az adott illetőre szavazzanak. Ha nagyon nincs olyan alternatíva, akire lehetne szavazni, az mindig megszüli a tisztességes(nek tűnő) alternatívákat.

Itt is kérdés egyébként, hogy ki miért hazudik. Azért a politikusok legtöbbször önző érdekből, a saját anyagi, hatalmi növekedésükért teszik. Lehetne elvileg úgy is „hazudni”, hogy az a nép érdekében történő lépés, mondjuk a nép nem képes átlátni, hogy egy adott döntés miért jó neki, viszont ha tudnák a tényleges döntéseket, a tényleges helyzetet, akkor meg nem lehetne az adott lépéseket megtenni. Ilyenkor elfogadható lehet a hazugság is, hiszen ez az egyetlen lehetőség arra, hogy jobb helyzet álljon elő. De ilyen nem nagyon szokott előfordulni.

Azert hazudunk, mert erdekunkben all hazudni. Az erdek lehet szemelyes (pl valakivel jo kapcsolatban akarok maradni), de lehet csoporterdek is (pl egy ceg azt hazudja hogy nem szennyezik a kornyezetet, de mivel nem a ceg hazudik, igy egy ember hazudik a ceg mint csoport erdekekeben). Nyilvan a csoporterdek mogott is huzodik egyeni (ha tonkre megy a ceg, nem lesz munkam), de megis, mivel az egesz mogott sokkal tobb ember all, ezert a felelossegerzet is leforgacsolodik (ha nem hazudok en, kiall valaki mas es elmondja ugyanezt a hazugsagot, kulonben is, 1000 embert rugjanak ki egy kis balhe miatt?)

A szemelyes hazugsagokat az uralkodo erkolcsi szabalyok szerint iteljuk meg. Pl a megcsalas (amihez mindig hazudozas is tarsul) egy elitelendo viselkedes, ezert az ehhez kotheto hazugsagok is elitelendoek. Ha valakit nem akarunk megsertenei a velemenyunkkel, azt nem tartjuk elitelendonek, mert a kozossegi kommunikacionak resze ez a fajta kegyes hazugsag. Amugy a hazugsagra nagyon is szuksegunk van, olykor meg annak ellenere is vagyunk a hazugsagra, hogy tudjuk, hogy az. Tehat a hazugsag alapvetoen benne van a kommunikacios terunkben.

Namost a politikusok alapvetoen haromfele okbol hazudnak. Az egyik az szemelyes erdekbol torteno hazugsag (nem loptam), a masik a csoporthazugsag a part erdekeben (nem csaltunk a valasztason), a harmadik meg a csoporthazugsag az orszag erdekeben (a mi orszagunk nem fegyverkezik). Az utobbira nagyon is szukseg van, hiszen az ellenseg is olvas ujsagot, nez TV-t, tehat ha egy politikus oszinten kiall hogy ez meg az a terv, arra az ellenfelek reagalni fognak. Nezzuk csak meg a ket hettel ezelotti svajci banki dontest, amikor a svajci jegybank eltorolte a vedett frank/euro arfolyamot. Elotte ket nappal meg azt mondtak, hogy nem terveznek ilyesmit. Ha elore megmondjak, hogy eltorlik, az sertette volna az erdekeiket, nagyon sokba kerult volna nekik. Maskulonben sajnos a politikusok osszekeverik ezt a fajta nagyon is allamerdek hazugsagot a masik kettovel, es valahogy onmagukban felmentest adnak a masik ketto alol is, magukkal is elhitetve, hogy igazabol a parterdek = allamerdek, es sajat erdek = parterdek (ergo allamerdek).

Szerintem a diplomatikus valasz az nem egyenlo a hazugsaggal. Az inkabb a nem valaszolassal egyenlo, illetve azzal, hogy a mondnivalot nagyon-nagyon viragnyelven mondjak el.

A nem valaszolasnal persze lehet, hogy a mondat tartalmilag hazugsag, de lenyegileg azt jelenti, hogy erre most nem valaszolunk, ami meg mindig kisebb hazugsag, mint ha hamisat valaszolna. Peldaul lehet, hogy egy kerdesre a szovivo azt mondja: „a kormany jelenleg is dolgozik a megfelelo valasz kialakitasan“, holott a kormany epp nem dolgozik azon, tehat a mondat hazugsag. Viszont ez mindossze azt jelenti, hogy „majd kesobb valaszolok“. Szerintem hozza kell szokni, hogy a protokollnyelv eufemizmusokat hasznal, x mondat y jelentest hordoz. Ha le tudjuk forditani, akkor ugyanugy egyutt tudunk elni vele, minthogy azt mondjuk hogy „felkel a Nap“, holott a Nap nem kel fel, hanem a Fold forog iranyba. Itt a lenyeg az, hogy x mondat mindig ugyanazt az y tartalmat hordozza, ne pedig olykor ezt, olykor azt. (Mert ugye az "ez egy szep ajandek" mondat azert lehet hazugsag, mert neha azt jelenti, hogy "tenyleg szep", neha meg azt, hogy "nem tetszik".)

A finom valaszolasra peldaul ott van Merkel tegnapi mondata, aki azt mondta, hogy az illiberalis szot a demokracia vonatkozasaban nem tudja ertelmezni. Ez azt jelenti szepen megfogalmazva, hogy olyan nincs, hogy illiberalis demokracia, mert az mar nem demokracia. Es azt azert megse mondhatja egy EU-s vezeto egy masik EU-s vezetonek nyilt szinen, hogy ocsem, az amit csinalsz, az szerintem diktatura. Valahogy azert megis elmondta, hogy mit gondol. En ezt se tartom hazugsagnak amugy.

#9:

Ez tényleg lényeges részlet. Az igazság gyakran szubjektív fogalom.