Hányan gondolják úgy, hogy az öszinteség hasznos és jó dolog, és megvetik a szabályszerű képmutatást?

Példa: a barátnőd megkérdezi hogy néz ki? Válasz: kövér disznó vagy, csak jól tudsz dugni azért tartalak meg. Ez egy őszinte válasz. Szerinted mi lesz a következménye? És tucatjával lehetne sorolni ilyen példákat. Az emberek utálják az őszinteséget.

Az meg nem őszinteség, ha finomítasz a vleményeden, nem tudom, hogy magadat ámítod csak ezzel, vagy minket próbálsz.

Én sokszor vagyok úgy őszinte, hogy előre szólok az illetőnek, hogy ez nem biztos, hogy tetszeni fog neki és nem ellene, hanem érte mondom meg a véleményem. És meglepő módon, ezért még senki nem utált meg, pedig közöltem már ilyenkor durva dolgokat, amik másként biztos sértődést eredményeztek volna.

Persze, erre sem mindenki alkalmas. Azoknak meg finom kifejezésekkel adom a tudtára a véleményem. Természetesen egy kívülálló rögtön levágja, hogy virágnyelven mondtam meg az őszintét.

Na és aztán vannak azok az emberek, akik nem fontosak számomra... velük vagy őszinte vagyok különösebb finomkodás nélkül, vagy annyira érdektelenek a számomra, hogy annyi fáradságot sem érnek meg, hogy egyáltalán őszinte legyek velük. Az őszinteség néha több energiát vesz el, mint egy egyszerű lerázás.

Amúgy nekem vannak barátaim és az őszinteségemmel együtt szeretnek. Aki nem bírta, az nem maradt a barátom. És én is igénylem a barátaim őszinteségét. Akkor is, ha néha kellemetlen.

Szóval mindenképp fontosnak tartom az őszinteséget. Csak nem mindegy, mikor és milyen formában történik, mert empátia nélkül őszintének lenni, valóban azt eredményezi, hogy az embernek nem maradnak barátai.

1124154687db ember.

Asszem ennyien.

"Példa: a barátnőd megkérdezi hogy néz ki? Válasz: kövér disznó vagy, csak jól tudsz dugni azért tartalak meg. Ez egy őszinte válasz. Szerinted mi lesz a következménye?"

Hát igen, ha ez az igazság, akkor egy patkányról van szó, a barátnőjét pedig őszintén sajnálom. Ez a baj egyébként az őszintétlen emberekkel, hogy nem mernek semmivel szembenézni az életben, nem merik vállalni azt, hogy olyannal járnak, barátkoznak, akit valójában nem is szeretnek. Túl gyávák ahhoz, hogy olyanokkal ismerkedjenek, akik nekik megfelelnek. Könnyebb leélni úgy az életet, hogy elfogadod az elvárásokat, követed, hazudsz magadnak mindenről, elviccelsz mindent, kigúnyolsz mindenkit, majd azt hazudod, hogy ez csak humor. Van, aki csak ennyire képes. Én inkább leszek egyedül, vagy járok egy kövér lánnyal, akit tényleg szeretek, mert nem a testi adottság az egyetlen dolog a világon, ami értékes lehet, vagy próbálkozok nem kövérrel, aki nem az én súlycsoportom, véget vetek azoknak a "barátságaimnak", amik gúnyolódásra épülnek, megteszek bármit, lesz*arom, azt is, ha egyedül halok meg, de nem leszek olyan, mint a képmutató tucatemberek. Viszont ez nem fog megtörténni, mert szerencsére nem csak ilyenek vannak, hanem olyanok is, akik tisztában vannak magukkal, őszinték, és elhiszik, hogy létezik őszinte kedvesség. Mert itt az a gond pár emberrel, hogy annyira félrenevelte a mindenhol jelenlévő hazug környezet, hogy azt hiszi, vagy a képmutatás, vagy a bunkóság létezik csak, más nincs. Pedig ez nem igaz, vannak más világok is.