Titeket nem frusztrál a gondolat, hogy bármit találtok ki, valószínűleg már régen kitalálta már előttetek más?

Gyerekkoromban olyan voltam, hogy mindent, amit szerettem, ki akartam sajátítani. Azt akartam, hogy csak nekem legyen olyan, legyen az egy tárgy, egy ötlet, vagy bármi más. Mindig mindent egyedül akartam kitalálni, megvalósítani. Ma is úgy érzem, hogy bármennyire szeretek egy tárgyat, nem tudom annyira szeretni, mintha én találtam volna fel. Valahogy levon számomra az értékéből, hogy más is ugyanúgy megveheti. Mindig is arra vágytam, hogy én magam alkossam meg a használati tárgyaimat a saját elképzeléseim szerint.

Ma pl. kitaláltam, hogy milyen praktikus lenne egy olyan pénztárca, ami csak a tulajdonosa ujjlenyomatára nyílik ki. Kevlár/szénszálas anyagból készült tokot képzeltem el, rajta egy azonosító paddal, amire az ujjunkat helyezzük, benne egy GPS-sel, hogy követhető legyen, és valamiféle olyan rendszerrel, ami tönkreteszi a benne levő pénzt, ha erőszakkal próbálják felnyitni, pl. festékpatronokkal. Azt is elképzeltem, hogy hogy nézzen ki, milyen színű legyen.

Amikor utánanéztem a neten, rá kellett döbbennem, hogy nemcsak, hogy már létezik ilyen, hanem HAJSZÁLPONTOSAN ÚGY NÉZ KI, AHOGY ELKÉPZELTEM! És ez olyan nyomasztó. Más is élt már át ilyet?