Titeket nem frusztrál a gondolat, hogy bármit találtok ki, valószínűleg már régen kitalálta már előttetek más?

Visszatérve az újlenyomatos pénztárcához, a találmányokat két nagy csoportba lehet sorolni. Az egyik, mikor meglévő technológiákat párosítunk, hogy azoknak egy új lehetőségét használjuk ki. A másik, mikor új technológiát alkotunk. Szerintem mind a kettőnek megvan a létjogosulsága. Az elsőre például jó példa az elektronika, ahol a legkülönbözőbb, korábban is létező technológiákat építik egybe, pl. wifi-s fényképezőgép, stb. Ezeknek ugyanúgy megvan a piaci lehetőségük, mint az új technológiáknak. (Az más kérdés, hogy ezeknek a bevezetését a közgazdászok meg marketingesek kontrollálják, nem a mérnökök.)

Az agymenésekkel nekem semmi gondom nincs, mert a legtöbb újítás így született. Szerintem nem szabad arra gondolni, hogy biztos már más is kitalálta, mert akkor semmi újdonság nem születne, mindenki a másikra várna. Egyébként a magyarok elég jók újításokban, szóval nincs ezzel semmi gond.

Lehet hogy lesz ötlet amire az emberiség majd rácsodálkozik, hogy "WOW". Eddig is volt.

De lássuk be, ahhoz kell egy kis háttér ismeret és tapasztalat is.

Még a nyolcvanas években kezdtem montizni és iszonyatosan zavart a cantilever fékek rossz hatásfoka.

Arra gondoltam, hogy ki kellene iktatni a canti fék középső összekötő bowdendarabját. Megrajzoltam a tervecskémet, egy olyan fékpillangóról, ahol nem volt köztes bowden, hanem a fékkartól jövő bowden simán vízszintesen köti össze a két fékpillangót, azokat meg hosszabbra terveztem a canti pillangóknál, hogy javuljon az erőkar.

Aztán a rajz ott feküdt a fiókomban évekig. Egész addig, amíg aztán kinyitottam a Bike Magazint, ahol látom, a Pirate nevű svájci cég kiadott egy új rendszerű féket.

Rábámultam, előástam a rajzomat a fiókból és fél órán át káromkodtam.

Igen, úgy néz ki, feltaláltam a V-féket kb. két évvel az első V-fék megjelenése előtt. Csak ott porosodott a fiókomban.

Ezzel szerintem el is lőttem azt az egyetlen lehetőséget, ami új volt, egyedi és talán ronggyá kereshettem volna magam. :)

Volt még egy hasonlóan félbehagyott tervem, olyan pozicionált váltóról, amin a pozicionálás magán a váltón történik, a váltókartól egy duplaszálas bowden jön, egy fel- és egy leváltó léptető szállal. Ez kiküszöbölné a bowdennyúlás és koszolódás miatti váltóállítgatást és pontatlanságot, csak a bowdenház speciális kivitel kellene hogy legyen, házilag ilyen nem tudtam készíteni, dupla bowdenházazással meg ormótlan lenne.

Ezt már feladtam.

Ha már más is kitalálta, azt jelenti, hogy jó úton jársz, megvan a gondolkodási módod, és magadtól rájössz olyanra, amit más csak tankönyvből ismer. Ezért ha erre rágyúrsz tanulással, újabb ötleteid születhetnek, tovább tudod gondolni, amit esetleg más elkezdett, tökéletesíteni tudod. Aztán vagy sikerül megvalósítani, vagy nem.

Kedvenc példám az összecsukható roller, amit egy magyar ember talált ki 80as évek elején, és amikor a szabadalom lejárt, elkezdődött a világ szintű tömeggyártása és reklámozása, és valaki jót keresett egy ügyes emberen, aki nem volt elég tehetős a megvalósításhoz.

A témával kapcsolatban az jutott még eszembe, hogy egy dolog szilárd hittel gondolni hogy meg tudunk csinálni valamit (pl. egy fantasztikus találmányt) és egy teljesen másik dolog azt meg is valósítani.

Mert ugye elméletileg gyakorlat és elmélet között nincs különbség, gyakorlatilag meg van...

:-)