Honnan lehet megtudni, h mi milyen minisztériumi struktúra volt 1943-ban Németországban?

Centralizált közigazgatás

- közigazgatást és igazságszolgáltatást centralizálták, szoros politikai felügyelet alá helyezték,

- 1937-es ún. közszolgálati tv. – ezekről a területekről kitiltotta a zsidó származású és a politikailag megbízhatatlannak minősített személyeket,

- a végrehajtó és törvényhozó hatalom a Führer kezében volt,

- testületi értelemben vett kormány 1933. első hónapjai után gyakorlatilag nem létezett,

- tagjait Hitler nevezte ki, akik csak neki voltak felelősek,

- a miniszterek 1 személyben irányították az államigazgatás egyes ágait, rendeletalkotási joguk volt, aktusaik a Führer jóváhagyásával akár törvényerőre is emelkedhetett,

- 40 központi hivatal közvetlenül Hitler felügyelete alá tartozott,

- a megszüntetett tagállamok volt kormányfői a helyükön maradtak, de felettük a birodalmi belügyminiszter gyakorolt irányítást, Hitler 10 birodalmi kormányzót (Statthalter) nevezett ki saját parancsainak közvetlen végrehajtására,

- rövid idő alatt megszűnt az önkormányzati autonómia is (1933-35 között közvetlen központi alárendeltségbe kerültek a városok, 100e-nél több lakosú nagyvárosokba a birodalmi belügyminiszter nevezte ki a polgármestereket, kivétel: Berlin, Hamburg, Bécs – Hitler maga),

Én ezt találta a gugliban.

Természetesen a Birodalmi Hivataloknak megvolt a saját hierarchikus bürokráciája, aminek hatalmi zónái időnként alakultak és eltolódtak.

Példaként megemlítem a Biztonsági Hivatal szervezetét, ami a Belügyminisztérium hatásköre alá tartozott, de az RSHA 4. osztálya, ami a politikai titkosrendőrség, a Geheime Staatspolizei, vagy rövidítve a Gestapo néven vált közismertté, überolta a felettes szervezeteket, a Birodalmi Biztonsági Hivatalt, amely alá gyakorlatilag tartozott.

Göring kezdte meg a szervezését, de amikor Himmler hatáskörébe került, aki addig csupán a pár száz fős SS, a testőrség parancsnoka volt, de mindenhová a saját SS tisztjeit tette és végül megalakította a SD-t, a Biztonsági Hivatal titkosrendőrségét és amikor ezzel párhuzamosan az SS szervezetét is jelentősen megnövelte, óriási hatalomra tett szert, gyakorlatilag állam volt az államban. Az SD vezetője Heydrich közvetlenül alá tartozott, így nagyobb hatalma volt, mint magának Hitlernek, aki lényegében csak rá támaszkodva uralkodhatott.

A katonai vezérkarnak is két különálló szervezete volt, az OKH és az OKW, lényegében egymást részben átfedő hatáskörrel, amit az is bonyolított, hogy mind a Luftwaffe, mind a haditengerészet külön hivatalt tartott fenn, így a fegyvernemek megfelelő koordinációjában mutatkoztak zavarok, versengések és összetűzések.

Ez különösen akkor vált akuttá, amikor éppen a legnagyobb szervezettségre és együttműködésre lett volna szükség.

Galland, aki a vadászrepülők tábornoka lett, leírja a 104 légigyőzelmem című könyvében, hogy a normandiai partraszállás után az általa megszervezett és az addigi harcokba be nem vetett vadászerőket a tiltakozása ellenére átvezényelték a nyugati front káoszába.

Neki az volt a törekvése, hogy létrehozzon egy jelentékeny vadászerőt, aminek megfelelő kiképzést próbált biztosítani és az akkori szövetséges bombázásokat egy meglepetésszerű, hatalmas és jól szervezett vadászvédelemmel sokkolja, így megakadályozza a Birodalom módszeres elpusztítását a levegőből. A vadászok ugyanis ekkorra szinte teljesen felőrlődtek, az állandó és többszöri bevetések egyre hatástalanabbá váltak. Azok a pilóták, akik az első napi bevetésen még értek el eredményt, a második, harmadik és a sokadik bevetésen egyre rosszabbul, végül nullára tudtak csak teljesíteni, így inkább kivonta őket a pusztán veszteséges légi harcból, próbálta az éjszakai vadászok nappali bevetését megakadályozni és fordítva, hiszen nem arra voltak kiképezve. Rövid pihenés után a pilóták visszanyerték korábbi energiáikat, ezért a tartalékképzést tartotta fontosnak és a megfelelő kiképzést, mert annak a színvonala egyre hanyatlott, hiszen a régi jó pilótáit lelőtték és a helyükbe tapasztalatlan újoncokat kapott, akiket így azonnal el is vesztett, már az első bevetések alkalmával. Mivel ő ritkította a bevetéseket és meg akarta alapozni a későbbi hatalmas csapást, amit egy nagyszámú és erős vadászerővel akart létrehozni, lemészárolva a támadó ellenséges gépek tömegét, komolyan elriaszthatta volna a szövetségeseket a német városok rombolásától.

Erős bázist hozott létre, amivel szétzúzta volna a vadászkíséret nélkül támadó szövetséges bombázó kötelékeket, de ezeket minden tiltakozása dacára átvezényelték Franciaországba, éppen akkor, amikor a bevetésüket javasolta az ország felett. A nyugati frontra küldték őket, ahol sokan meg sem érkeztek, kényszerleszállások és súlyos légi harcok során felőrlődtek, hiszen ott állandó volt a nyomasztó angolszász lágifölény. Sok repülőtér még ki sem volt építve megfelelően, ahová telepíteni akarták őket, másokat elfoglalt, vagy szétbombázott az ellenség, így azt a hatalmas erőt, úgy emlékszem, hogy ezernél is több vadászt, amit ő már egy éve gyűjtögetett és az ország feletti légi harcokban, ahol akkor még zömmel csak a hatásosan megtámadható bombázók ellen kellett volna bevetni, megerősödhettek volna, tapasztalt harcosokká válhattak volna és megvédhették volna az ipari struktúrát a teljes szétrombolástól, de így csak értelmetlenül és minden haszon nélkül elpusztultak.

Minden ellenkezése ellenére lehurrogták, sőt le is váltották, de a vadászai minden eredmény nélkül elvesztek a visszavonulás zűrzavarában, szinte semmi eredményt el nem érve elpusztultak és a remény is elillant, hogy valaha is hatásosan védekezni tudjon a felmorzsolt Luftwaffe.

Rövidesen a szövetségesek kifejlesztették és bevetették a nagy hatótávolságú vadászkíséretet, így a rengeteg bombázógépet könnyedén meg tudták védeni a saját vadászrepülőikkel, így az utolsó remény is elveszett a hatékony ellenállásra.

Mindezt azért írom, érdekességnek és gyakorlati példának hogy a különböző hivatalok közötti együttműködés éppen a legnehezebb pillanatokban mondott csődöt, igazi katasztrófákat okozva, ami megnehezítette a németek dolgát, de természetesen a szövetségesekét meg megkönnyítette, csökkentve a veszteségeiket.