Az városi legenda, hogy az ember csak arra az időre tud visszaemlékezni gyerekkorába, amikor már tudott beszélni, azaz megfogalmazni a gondolatait? Ez pszichológiai tény, vagy csak közbeszéd?

Azért más dolog az, hogy valaki 30 évesen emlékszik gyermekkori eseményekre, meg más az, amikor egy 2 éves.. :) A csecsemőknek még nagyon fejletlen a rövid távú memóriájuk, születéskor körülbelül még nem is létezik. Viszont ha nem létezne egyáltalán SEMILYEN memóriájuk, akkor másnap reggel lehet nem ismernék fel anyukát, mikor felébreszt.. :D Tehát nem, nem onnantól emlékszünk dolgokra, hogy megtanulunk beszélni, hiszen az emlékek elsősorban nem szavak, hanem érzelmek, érzetek stb, amiket ingerek váltanak ki belőlünk. A legfőbb tényező, hogy valami bevésődjön a gyerek emlékezetébe, hogy sokszor érje az az inger, ami létrehozza az emlékképet, de fontos az én-involváltság is. Tehát könnyebben hozzáférhető az az emlék, amit saját bőrén tapasztalt meg, mint az, aminek csak szemlélője volt.