Ha azt akarnám át gondolni hogy min tudok és min nem nevetni akkor hogyan kéne kezdeni az elmélkedést?

Szerintem ne induktív, hanem deduktív következtetéssel közelítsd meg a kérdést. Vagyis: ne elméletben próbálj rájönni egy átfogó szabályra, hanem gyűjts konkrét példákat az életből, figyeld meg magad, hogy milyen helyzetekben nevetsz, szerezz egy minél nagyobb kutatási mintát és ez alapján próbálj meg következtetéseket levonni. Gondolj bele, hogy mi lehet a háttérben álló oka annak, hogy egy bizonyos helyzet számodra komikus és megkönnyebbülést nyújt. Én pl. úgy gondolom, hogy minél bölcsebb, minél fejlettebb lelkileg egy ember, annál kevésbé nevet mások nyomorán. Ez szerintem azért van, mert ő már belül eljutott oda, hogy nincs szüksége arra a magasabbrendűség-tudatra, amit más sikertelensége folytán érez.

Egyébként egy érdekes gondolat Gárdonyitól:

"Mikor nevetünk, mindig másokon nevetünk. Mikor sírunk, mindig magunkat siratjuk."