A pszichopatáknak evolúciós szempontból van létjogosultságuk, vagy ez tényleg egy betegség?

Akkor nem is fogadok el nyilván semmit. :) Nem kérni kell, hogy valaki fogadjon el egy állítást, hanem érveket(!) írni, legalább a fogalmakat leírni akkor, hogy mit értsek szerinted alattuk. ;)

Na jó hagyjuk, szerintem a topic kifutott.

Én nem tartozom neked azzal, hogy leírom én mit értek alatta, különben is arra utaltam eredetileg is, amit te NEM értesz e kifejezések közti különbség léptékét illetően.

Túl sokan képzelik, hogy az empátia tudatos kikapcsolásának képessége, akkor "szociopata" vagyok, illetve hogy az valamiféle betegség amit kezelni kell. Holott, ha nem tudod kikapcsolni, akkor kényszercselekvő vagy, na ez már valóban betegség. A legtöbb ember valójában ilyen kontextusban valóban beteg, egyszerűen érzelem- és értékfüggő, mert ezekben definiálja saját magát (pszichikai gyengeség nulladik jele hogy egyáltalán definiálnia kell önmagát). Érzelem- és értékfüggő elmebetegek állatkertjáben élünk, ironikus módon általában éppen ezért a többség érzelmei és értékei is sekélyesek (nem érnek semmit, nem fejlődnek, és nem is igazán személyesek, hiszen mindez számukra csak csak reflex, nem tudatos döntés eredménye).

Empátia két elemből áll, egy "hűvös" és egy "forró". Hűvös rész lehetövé teszi, hogy felfogjuk, hogy a másik mit érez, de nem feltétlenul éljük át mi is. Ha átéljük akkor az empatia forró része is aktiválodik. A pszichopaták is képesek hüvös empátiára. Eppen ezért képesek jol manipulálni másokat. De nem jutnak el addig hogy ök is érezzék azt amit a másik érez.Ha látok egy sérült embert, vérrel ellpve és összezuzva elszörnyedek és fájdalmat érzek én is. Egy pszichopata ezt nem érzi, habár tudja informacios szinten, hogy az illető szenved. Vagy ha valaki dühös rám, nem igazán érzem jol magam én sem, egy kellemetlen érzés jár át engem is. A pszichopaták nem éreznek semmi kellemtlet, söt még élvezik általába ha valakit feldühitenek.

Az empatia teljes hiánya szerintem még kevésbé adaptativ, például a legtöbb autistának meg kell tanitani, hogy milyen arckifejezéshez milyen érzelem jár és akkor mit kell csinálni (például, ha valaki szomorú történetet mond el nem kell nevetni). Náluk teljesen hiányzik az empatikus képesség mindkét része. Szerintem ez egyáltalán nem teszi az autistákat adaptativá.

Ami az empátia forró részének a kikapcsolását illeti, hát van valamilyen haszna, és minden ember képes is erre általában. Gondolj csak az sebészekre, ha kellemetlenül kezdi érezni magát mütét közben, még menne e valaki hozzá. Ö megtanulta, hogy kapcsolja ki az empátia forró részét addig mig odajutott, hogy sebész legyen rengeteg ilyen helyzetben volt már és közbelép ilyenkor egy énvédő mechanizmus, az intelektualizáció - ök már nem az embertársat látják valószinüleg, hanem az esetet. Egy pszichopatának ez könnyebb, nekik nem kell kikapcsolni már eleve ki van. A kérdés az, hogy ha nincs valami olyan munkád amiben erre szükség lenne, érdemes-e mindig kikapcs modban tartani? Szerintem nem. A pszichopaták nem tudják visszakapcsolni, vagy, csak egy bizonyos esettel kapcsolatban, kikpacs modba tenni az empatiát.

Illuminati:

[link]

Amúgy evolúciós előny. Hála az illuminátusoknak!