Az iskolák szerintetek valóban nem az életre nevelnek?

Gyakorlati ismeretek:

- vásárlás, ezen belül a pénzzel való gazdálkodás, tervezés, takarékoskodás.

- egyszerűbb javítások, technika.

- elsősegély, elemi orvoslás.

- közlekedési ismeretek.

- társas élet, emberi kapcsolatok.

- szerelem, szex módjai, veszélyei, fogamzásgátlás, családtervezés.

Még lehetne folytatni.

Azért szokták ezt hangoztatni, mert pl a gimiben megtanult sejtosztódásnak, vagy a kémiából megtanult képleteknek az égadta világon semmi gyakorlati haszna nincs az átlagember életében. Senkit nem érdekel, hogy hány KJ energia kell ahhoz, hogy a kocsi eljusson A-ból B-be. Csak az a fontos, hogy odaérj.

Szerintem nem is feltétlenül azzal van gond, hogy maga a tudás felesleges, hanem azzal, hogy a tudást úgy tálalják, hogy a diákok a diák nem érti, miért is kellene ezt neki tudni. Ha nagyobb hangsúlyt kapna a gyakorlati felhasználás, lehet, hogy kevesebbet morognának a fiatalok is.

Az iskolában azt tanítják, ami társadalmi szempontból fontos. Mivel a társadalom értékrendje jelenleg eléggé gazdaságközpontú, ez mutatkozik meg az oktatásban is. Alapvetően olyan dolgokat tanítanak, amit te mint munkavállaló, mint „humán erőforrás”, mint munkaerő tudsz hasznosítani.

De szerencsére nem csak az iskola tanít egy gyereket, hanem a szülei, a tágabb értelemben vett családja, barátai, így ha nem is az iskolában, de a szüleitől elvileg meg tudja tanulni, hogy nem kiabálunk a boltban, hogy hogy kell feladni egy csekket, hogy mit kell csinálni, ha a fürdőszobát elönti a víz… Egy tapasztaltabb, bölcsebb barátja meg tud tanácsot adni egy viszonzatlan szerelemben, egy konfliktus feloldásában, stb…

Szóval lehetne jobb is az oktatás, lehetne tanítani az hétköznapi élet apró-cseprő, vagy nagyon is fontos dolgairól, de nem csak ezen múlik, hogy milyen emberré válnak a gyerekek.

1. válaszoló: az általad felsorolt összes ismeretet régen rossz, ha az iskolában kell megszereznie a gyereknek. Apja, anyja mit csinál 18 éven keresztül?

Szerintem a kérdezőnek van igaza. Alapvetően elhibázott dolognak tartom, hogy az iskolára hárítanak olyan feladatokat, amiknek a családban lenne a helye. Ha már a közlekedési szabályoktól a fogamzásgátláson át a villanyszerelésig mindent az iskolában akarunk megtanítani, nyilván nem marad idő az irodalomra és az elsőre "feleslegesnek" tűnő tudás megszerzésére.

Ezek után ne csodálkozzunk, ha műveletlen, szakbarbár, célok és távlatok nélküli, mindenki mást lenéző, az élet zűrzavarában eligazodni képtelen fiatalokat nevelünk. De a hétköznapokban persze remekül helytállnak, okosan nyitnak bankszámlát, nem csinálnak véletlenül gyereket. Tényleg erre való az iskola?

Szerintem tanuld csak az irodalmat meg a kémiát, és szombat este kérd meg apádat, hogy mutassa már meg, hogy kell elküldeni egy átutalást a netbankon.

#1 vagyok.

A kérdés a gyakorlatról, az életre nevelésről szólt.

Nem azt mondtam, hogy a felsoroltakat mind feltétlenül az iskolában kellene tanítani.

Az is igaz, hogy ezek többsége megtanulható könyvekből is... elméletben. Csakhogy itt most a gyakorlatról volt szó, ami egészen más. Amúgy ezeket a könyveket meg is kell találni. Ha nem ismersz semmit, akkor ez nem egyszerű.

Az emberi kapcsolatokat vagy a szexet hiába is tanulod meg könyvből - gyakorlat nélkül nem tudsz semmit.

Az is igaz, hogy mindezt megtaníthatja a szülő is - HA TUDJA. Sok szülő sajnos ezt nem tudja, vagy nagyon rosszul tudja - akkor a gyerek is legyen esélytelen?

Nincs mindenkinek felnőtt, bölcs barátja sem.

Ezért kellene iskolában is tanítani ezeket.

Amerikában tanítanak ezekből néhányat - jobban is értenek hozzá az ottaniak!

Vagy, ellenpélda: ugyancsak Amerikában gyakorlatilag lehetetlen normális szexuális felvilágosítást kapni, a bizalmas, személyes módszeren kívül. Se egy oktatófilm, se egy szó az iskolában - semmi.

Meg is van a hatása.

És ez terjed nálunk is. Régen még voltak legalább felvilágosító filmek, meg néha egy-egy helyzet bemutatása a tv-ben... ma már semmi.

Ne gyertek az internettel, mert ott mindent lehet szerezni - csak valós, hétköznapi dolgokat nem mutatnak be sehol. Attól pedig nem lesz helyes képe senkinek, ha megnézi Pamela Andersont, vagy a férfi megfelelőjét.

#6 vagyok.

Visszamehetünk oda az időben, hogy kivesszük a nevelést a szülők kezéből, mert úgysem értenek hozzá (ami sokszor tényleg igaz is). Bentlakásos kollégiumok, lányneveldék, stb. - biztos mindenkinek ismerős. Ma szerintem is visszás a helyzet: csak évi kilenc hónap, napi hat órára vesszük ki a gyereket a családból, viszont ebbe az időbe megpróbálunk egyre több olyan dolgot belezsúfolni, aminek a családban lenne a helye.

El kéne dönteni végre, hogy megbízunk-e a családokban, és akkor rájuk bízzuk a gyerek felkészítését "az életre", vagy nem bízunk meg a családokban, és akkor egész nap, lehetőleg bentlakásos rendszerben intézményesítve neveljük a gyerekeket. Az én véleményem (és megannyi történelmi példa) szerint az előbbi lenne a helyes út. Jelenleg sajnos a két szék között földre ülés időszakát érjük: az iskola már, a család pedig még nem tölti be azt a nevelői szerepet, amire a gyereknek igazán szüksége volna.

...vagy: megbízunk a családokban, de adunk segítséget.

A jelenlegi, nem bentlakásos rendszerben.

Ehhez át kellene szervezni az egész tanítást - ésszel! - és tényleg csak a fontos és hasznos dolgokat beletenni.

Az itteni válaszok esszenciái annak a problematikának, amit a kérdező felvet. Röviden szólva, az iskolák működését, oktatási rendjét, tananyagát emberek állítják össze. Emberek, akiket érdekek, korábbi ismereteik, adott helyzetük vezérel. Ahányan vannak annyiféleképp. És kijön belőle az, ami van.

Kicsit hosszabban. Egy felnőtt ember egyénisége, tudása csecsemőkorában kezd megalapozódni. Ekkor elsősorban a szüleivel, esetleg rokonaival áll kapcsolatban. És mérhetetlen (tudat alatti) tudásszomja van. Mindent megtanul, amit érzékel. A szülei lustaságát és szorgalmát. A kis csalásaikat, egyenességüket, mindent. És szintén öntudatlanul szintetizál, a sok ismeret leülepedik, és kialakul egy félénk, bizonytalan, vagy éppen öntudatos, tág látókörű emberke, akit beszív az iskola. És megpróbálja alakítani. Az iskola a tanárok, a hely, a diáktársak, a tananyag. Mindegy, a tananyag rossz, vagy a tanár hiányos tudású, a diák következtetése: hülye emberek hülyeséget próbálnak a fejébe verni. Reakcióját a kisgyerekkora határozza meg. Ha nem a helyes irányban, és nem veszik eszre időben, akkor az rögződik. Ki ebben a felelős? Elsősorban és közvetlenül a szülő, elvégre a sarjáról van szó. Aztán a tanára, akinek szakmai kötelessége észrevenni a hibás irányt. De van lényegesen nagyobb - bár erősen közvetettebb - hatás is. Elvégre a diák sétál az utcán, közlekedik, vonatkoznak rá törvények, és neki a hatásokra reagálni kell. Ha jó/rossz a közhangulat, érzékeli, hat rá. Ha a törvények csaláson alapulnak, észreveszi. Nagyon jó a szeme - legalábbis eleinte, míg ki nem ölik belőle. A tananyag olyan, amilyen. De ha egyszer valamit nem ért meg, és ez így marad, a továbbiakban egyre kevesebbet ért, egyre ritkábbak a sikerélményei, következésképp egyre jobban utálja az iskolát.

És mire nevel az iskola? Elsősorban arra, amire a politikai érdek kívánja. Most éppen ostobaságra, hazugságra, csalásra. Mivel az iskolai állapotokat a politika határozza meg. Csak a hatás 10-20 év múlva érvényesül. Megvezethető, vagy éppen öntudatos, felelősségteljes tömegekben. Előbbi képtelen minőségi munkát végezni, utóbbi képes a hibákat is javítani.

Az ismeret bonyolult dolog. Hierarchikus és szinte mindennek van hatása benne a másik területre. A szép vers jó érzést teremt és igényességet alakít ki. A mély matematika rádöbbent a fizikai világ működési rendjére, és megismerése igényli a kikapcsolódást. Az agy rendeli ezt el. Ezért szereti a legtöbb természettudós a komolyzenét, művészeteket. Megtanulták azt is, hogy azt élvezni csak ismeretekkel lehet. Röviden szólva, nincs irodalomból és művészetekből analfabéta természettudós, és nincs elemi természettudományos ismeretek nélküli bölcs jogász, vagy nyelvész. Komoly eredményt csak harmóniában lehet elérni. Ez egyensúlyt jelent az élet minden területének ismeretében.

A Pitagorasz tételt a legritkább esetben használjuk az életben direkt. De általa tanulunk meg szabályokat igényelni, a folyamatokban eligazodni.

A diák dolga, hogy elégedetlenkedjen az iskolával. Ez sarkallja a jó tanárt arra, hogy megmutassa: van abban valami szép, valami hasznos. Jó és szükséges kölcsönhatás ez.