Az 50-es években hogyan működött a továbbtanulás? Előtte fizikai munkát kellett végezni?

Aki főiskolára, egyetemre akart menni, az érettségi után felvételi vizsgát tett., de nem kellett előtte sehol sem dolgoznia. Ha sikerült, és belefért a meghatározott létszámba, akkor mehetett egyetemre. Ha csak létszám hiány miatt nem vették fel, akkor kezdhette a következő évben. Általában ezt az egy évet munkával töltötték, de ez nem volt kötelező. De ha politikai okok miatt nem vették fel elsőre, a következő évben általában felvették.

Nekem is volt ilyen osztálytársam kettő is.

Aki szakmát akart tanulni, az az általános iskola után szakmunkás képzőbe ment. Ezeknél is lehetett érettségit szerezni. Csak akkor még olyan szakmunkásokat képeztek, akik értették is a szakmát. A kötelező gyakorlatokat nem tanműhelyekben végezték, hanem gyárakban, üzemekben. Ott volt egy kinevezett gyakorlati oktatójuk, de az ott dolgozók többsége is tanította őket.

Nem véletlen, hogy a ma 40-50 éves szakemberek értenek is a szakmájukhoz.

Viszont akik most végeznek, sokszor az alapvető dolgokat sem tudják.

#1: Biztos így volt: "Nem véletlen, hogy a ma 40-50 éves szakemberek értenek is a szakmájukhoz. "

De a ma 40-50 éves szakemberek az 50-es években még meg sem születtek, hanem inkább a szüleik jártak akkor fősulira/egyetemre. :)

Azért írtam a 40-50 éve szakembereket, mert még ők dolgoznak a szakmájukban. Akik az 50-es években tanultak, ma már nagyon öregek, vagy nem is élnek. De rájuk is igaz.

Annyit még: a forradalom előtt akinek a szülei "osztályidegenek voltak," nehezebben juthattak be a felsőoktatásba. Főleg, ha a városi párttitkár nagyon "hithű" volt. Ők mentek el 1-2 évre fizikai munkásnak és utána újra jelentkeztek tovább tanulni. Ekkor már nem báró vagy kulákgyerek volt, hanem a munkásosztály tagja.

Igaz, volt olyan arisztokrata ivadék, akinek derogált a fizikai munka. Az nem is ment egyetemre, de azért nem halt éhen.