Szerintetek teljesen irreális vagy valamilyen szinten jogos ha azt érzem, hogy a mai fiataloknál a beat korszak főbb vezérelvei mintha meglennének? (Alant kifejtve, miért gondolom így)

Ma már a beatnikek elhallgattak nyomot hagyva maguk után. Az úgynevezett mai fiataloknak fogalma sincs arról, hogy létezett valaha ilyen mozgalom, költészet, mégis ma a lázadás még hatalmasabb méreteket öltött. Tudom kicsit irreális összehasonlítani a mai magyar valóságot az 50-es, 60-as évek Amerikájával, mégis itt részletezném miben látom a hasonlóságot. A mai fiatalok, akik körülvesznek minket ugyanúgy lázadnak a felnőttek világa ellen, nem tudnak beilleszkedni az adott kor társadalmába és normarendszerébe. Egyszerre konformisták és nonkonformisták is. Képtelen elfogadni azt, ami ma itt vagy. Megtagadva politikát, szülőket a saját útjukat próbálják járni. Önkeresők. Dühöngő őrültekké válnak, csakúgy mint Alan Silitoe regényalakja vagy John Osborne, Jakc Kerouac figurái. Ez mindenkinél egy önkeresési folyamat. Kallódnak, nem tudják merre tartanak az élet országútján. Belefásulnak szinte ebbe a korba.

Lázadnak a munka és a tanulás ellen. A szülők konformista életmódja, a begyöpösödött eszmék, egész nap egy gyárban történő rohadás elleni fellázadás. A társadalom szétforgácsolja az emberi elmét és mint kis Chaplinek ők is az üllő közé szorulnak.

Lehet a gondolatmenetem totál idióta és nem tud vele senki azonosulni mégis ezt érzem.

Ami a szomorú, hogy ennek ellenére ezek a fiatalok az említett művek közül soha nem vennék a kezükbe egyiket sem.