Az erőltetett iparosítás milyen gazdaságpolitikai és társadalmi következményekkel járt?

Az erőltetett iparosítás: Felépült Dunaújváros, és a Dunai vasmű. Ezzel sok ember lakáshoz és munkához jutott. Viszont a termelés gazdaságtalan volt, mert nem volt nyersanyagunk, azt exportálni kellett.

Az Ötéves tervek és a 3 éves terv:

Egy normálisan működő gazdaságban, megfelelő szakemberek irányításával, reális célokat, az adottságokat figyelembe véve sikeres lehetett volna.

De Rákosi tervei nem voltak azok. A célkitűzések szépen hangoztak, de nem valósulhattak meg. (Akár csak ma a Jobbik, és részben a Fideszé.)

Egyrészt nem voltak szakemberek, mert a többségük"osztályellenség" volt. Helyettük káderek voltak vezető posztokon.

Én akkor egy Tangazdaságban dolgoztam. A főagronómus egy uradalmi gazdatiszt volt, akit éberen kellett figyelni, hogy ne szabotáljon. A Gazdaság vezető nem értett a földműveléshez, kubikos volt, de hű párttag.

Mivel kevés volt a végzett agronómus, Pesten 6 hónap alatt képeztek ki ilyeneket. Hozzánk egy angyalföldi vasmunkásból lett agronómus került, aki akkor látott életében először szántóföldet. A növényeket sem tudta megkülönböztetni egymástól.

Tehát már az irányítással is baj volt.

De a legnagyobb baj a tervelőírásokból származott.

Minden évben a gazdaságoknak el kellett készítenie a következő évi termelési tervet.

Tervkészítéskor a Gazdaság Vezető, Főagronómus, Főkönyvelő néhány adminisztrátorral felköltözött egy hétre Pestre.é A szállodánkat a Gazdaság fizette, a 30.- Ft-.os napi díj bőven elég volt a kajára. Akár a szállodában, akár a Mátyás Pincében ettünk.

Itthon a központi terelőírásoknak megfelelően elkészítettük a tervet: mit akarunk termelni, milyen jószágokat nevelni stb.

De ezt a tervet a Központ nem fogadta el. Össze kellett a gazdaságok terveit az állam által előírtakkal hangolni. A főnökök egész nap tárgyaltak a módosításokról, este pedig írtuk az új verziót. Egy hét után kialakult egy elfogadható (de többnyire nem betartható) terv.

Az előírások ugyanis nem vették figyelembe az adott földek tulajdonságait. Homokos talajon kellett (volna) búzát termelni, pl. árpa helyett. A legjobb bácskai fekete földeken viszont gyapotot.

Sorolhatnám még a képtelen elképzeléseket.

A propaganda ugyan sikerekről számolt be, de a valóságban kudarc és ráfizetés volt.

Többek között ezért is kellett Nagy Imrének lesöpörtetni a kulákok padlásait.

Szerencsére Kádár már nem írt elő ilyen badarságokat.