Ha alkotok egy nyelvet, akkor azzal tényleg semmit nem lehet csinálni?

> Engem pl. irritál a ^j (zs)

Gondolom némi francia hatás lehet. Gondolom őket meg más hangzók irritálnak.

> a w viszont nagyon hiányzik

Miért? A legtöbb nyelvben azonos, vagy szinte azonos a v betűvel jelzett hanggal, vagy egészen más szerepe van. Szerintem jó ez az egy hang ⇒ egy karakter jelleg.

> az ˇu is egy olyan amit elég sok nyelv beszélőjének nehéz

Kétségtelenül fura, nem tudom miért kellett a nyelvbe annyira, de szerintem azért alapvetően kiejthető…

> Remélem nem gondolod azt hogy az eszperantó valami szent legegyszerűbb nyelv

Nem. Ahhoz hogy ilyet, vagy éppen az ellenezőjét gondoljam, jóval jobban kellene ismernem. :-)

> semmilyen szabályszerűség nincs a szavak eredeti és eszperantó alakja közt, plusz teljesen random ollózták össze a szavakat mindenhonnan

Gondolom ez meg nem hiba, hanem „feature”. Nem ismerem annyira az eszperantót sem, a történetét sem, de gondolom az lehetett az elv, hogy lehetőleg minden akkortájt Európában ismertebb nyelvhez hasonlítson egy kicsit, de egyik felé se tolja el túlságosan a hangsúlyt. Ha mindent latinból vettek volna, vagy spanyolból, angolból esetleg németből, akkor nem eszperantónak kellene hívni, hanem újlatinnak, újspanyolnak, stb… Ha pedig ilyen lenne, akkor minden természetes nyelv megalkotta volna a ragozás, kiejtés, nyelvtan szempontjából szabályos, kivételek nélküli változatát, akkor ma lenne egy csomó nyelv, újlatin, újangol, újfrancia, újspanyol, újnémet, amit csak az adott természetes nyelven beszélők tanulnának csak meg, így elveszne a közös nyelv jellege a dolognak. Aztán lehet, hogy tévedek, és nem emiatt van a jelenség, én csak megpróbálok logikusan gondolkodni a dologról.

> Őszintén szólva ezt az "univerzális nyelv" ötletet ki lehet dobni a kukába, mert semmire nem jó.

Jelenleg kb. így van. Persze ki tudja mit hoz a jövő. Lehet, hogy fordul majd a kocka… Jelenleg az univerzális nyelv az angol, esetleg pályázhat rá a spanyol, ha nem nagyon nézzük a keleti nyelveket.

> És az eszperantót nem is hangullal írják. Helyette a halál logikátlan latin abc-vel

Itt megint azt mondom, hogy akkortájt kizárólag Európa volt a világ. Szerintem elég logikus, ha az Európaszerte elterjedt latin ábécét vesszük alapul, akkor nem kell egy komplett ábécét elsajátítani, csak néhány hangot, betűt kell átértelmezni az adott nyelvhez képest.

Hangul? Nézd meg, a keleti népek látszólag létszámfölényben vannak. Mégsem mi vesszük át az ő írásukat, hanem inkább ők a miénket. Mondjuk emellett a XXI. századi viszonyok között van nyomós érv is.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Lehet az eszperantónál jobb nyelvet alkotni? Egyrészt ez szubjektív, nem csak az egyén szempontjából, de a felhasználás célja szempontjából is. Másrészt bizonyára objektív szempontból is lehet jobbat alkotni. A kérdés, hogy mennyivel lesz jobb az a nyelv. Az eszperantónak már megvan a maga hendikepje, ha nem klasszisokkal jobb egy új mesterséges nyelv, akkor sok esélye nincs a fennmaradásra. Olyan ez, mint a qwerty billentyűzet. Nem túl jó, születtek már jobb billentyűzetkiosztások, de mivel a qwerty már elterjedt, ezért nehéz elterjeszteni. Születtek jobb kiosztások, pl. ott a dvorak. Csakhogy úgy 5%-al lehet jobban gépelni vele, ami meg túl kevés ahhoz, hogy eldobjuk a qwerty-t, mert azért az 5% haszonért cserébe újra meg kell tanulni gépelni, ami nagyobb veszteségnek tűnik.

"Egyediség, jó hangzás, és nem túl nehéz nyelvtan nem jó "érv"?"

Nekem pl. nem. Miért kezdenék el egy olyan nyelvet tanulni, ami amellett, hogy jól hangzik és nem túl nehéz, semmire nem nyit kaput? Ha csak hobbiból, személyes szerelemből kezdek el tanulni egy nyelvet, akkor ahhoz kell valami, ami megfog benne. Talán nem csak a nyelv, hanem a mögötte álló kultúra is.

"Mert sok emberrel beszélgettem az eszperantóról, és majdnem egybehangzó vélemény volt az ocsmány hangzás, és az "összeollózottság" . "

Szerintem nem hangzik olyan rosszul, bár Zamenhof nyilván nem volt profi. Az összeollózottság meg úgy tűnik, inkább előnyére vált.

A tuti recept:

Írj egy pergő cselekményű, izgalmas regényt, amiben a nyelved fontossá válik. Például az egyik népességnek ez az anyanyelve. Vagy megcsinálhatod ugyanezt filmmel is. A főhős álljon ki sok veszedelmet, akár meg is halhat, de te feltámasztod, és végül ő nyer.

Aztán add el jól a történetet, és lesz egy tündéhez vagy klingonhoz mérhető nyelved jó esetben.

Kiadatni még csak könnyű; a nehéz az, hogy olyan legyen az a könyv, hogy sokan megvegyék.

"Egyébként ha jól tudom az eszperantó sem úgy készült, hogy már a legelején nagyszótár volt belőle. Ha jól emlékszek arra amit olvastam, akkor Zamenhof "csak" 800 szót alkotott, meg képzőket."

Egyrészt, Zamenhof az elején valóban csak pár száz szótövet alkotott. De az eszperantóban az a zseniális, hogy óriási a belső szóalkotó ereje (akárcsak a magyarnak), így pár száz szótőből ezer meg ezer szó képezhető.