Hová lettek az igazi tehetségek ebből az országból? Vagy ez már európai szintű jelenség?

Ameddig a "zenei élet" meghatározó szereplői a különböző "tehetségkutatókban" bohóckodó tehetségtelen lesznek, addig sok javulásra nem lehet számítani.

Az már egy másik kérdés, hogy az egyes stílusoknak általában megvan a virágkoruk (ami után sajnos már csak kevesen alkotnak benne említésre méltót), de igazából stílustól függetlenül is tényleg siralmas a mai kínálat.

A színész-felhozatal sem fog javulni, ameddig a Barátok Közt lesz a meghatározó médiaprodukció. Ott pedig mint tudjuk, nem a színészi tehetség a meghatározó szempont, főleg nem a nőknél.

A magyar filmgyártás, mint olyan, pedig a rendszerváltáskor megszűnt.

Az irodalom talán kilóg a sorból. Ha végignézed az irodalomtörténetet, egyidőben csak kevés nagy tehetség élt, és rendszerint az adott kor nem ismerte el a tehetségét. Azért ne felejtsük el, hogy nem is olyan rég volt egy irodalmi Nobel-díjasunk...

Szerény véleményem szerint ez a jelenség másban is megjelenik - lásd például az autógyártást ("V8-as izomautók - nem voltak emissziónormák/elektronikus leszabályozások, a régi autóknak volt lelkük, volt bennük anyag"), a számítógépes játékokra ("mostanában minden csak a grafikáról szól"), a ruházkodásról ("régen tartósabbak voltak a ruhák"), vagy egyébként az élet minden területéről ("régen minden jobb volt").

Ennek egyik oka talán egyfajta múltba révedés - ezt a gazdasági válság - pláne itt Közép-/Kelet-Európában (ahol Bohumil Hrabal szerint nem is érdemes kijózanodni) - még jól rá is erősít.

Másik oka pedig az, hogy ez a fejlődés természetes velejárója: minél jobban - exponenciálisan - fejlődik a világ, a kreálmányai - legyenek azok szellemiek vagy fizikaiak - egyre inkább "tömegcikké" degradálódnak; hisz egyrészt az alkotáshoz egyre jobb - az alkotást minél egyszerűbbé tevő - eszközök állnak rendelkezésre (így egy akkor egyedinek számító alkotást ma már nevetve csinál az ember lánya/fia); másrészt minél több alkotás jön létre, annál nagyobb lesz az entrópia, annál nehezebb lesz egyedit alkotni, hisz egyre nagyobb lesz arra az esély, hogy valaki már csinált előttünk nekünk egyedinek tűnő dolgot (és ebben a komplexebbé váló környezetben nehezebb is lesz tényleg valami egyedit csinálni); harmadrészt az alkotás lehetősége egyre nagyobb tömegekhez juthat el - hála/átok az Internetnek, a megnövekedett szabad(os)ságnak - így az a nem éppen dinamikusan változó társadalom igényeihez idomul.

Ami engem illet, en egy komoly zenet szerzek, de ugyerzem egyedul vagyok vele. Itt nem mi dontunk, hogy mit sugarozzanak az emberek tudataba, hanem egy par ember.

Sajnos oda jutottunk, hogy azokat az embereket kell kielegiteni akibol sok van. A cel, hogy maradjal egyszeru buta, es befolyasolhato.

Ady Endre sem 18 évesen futott be.

Igazán nagy tehetségek meg nem születnek minden évtizedben. Voltak korok, amikor "felkapottabb" volt művésznek lenni, és voltak (vannak) korok, amikor nem.

Tehetségek ma is születnek, csak:

1. Nem tudnak érvényesülni. Ugyan már, most őszintén: milyen megélhetési lehetőségei vannak egy ifjú költőnek? Ha megnézed, a nagy költőink zöme pokoli nehézségek árán jutott el oda, hogy "főállásban" a költészettel foglalkozzon.

2. Hiába tehetséges valaki, ha nem ismerik el. Több olyan amatőr verset is volt már szerencsém olvasni, amik szubjektív megítélésem szerint jobban sikerültek, mint sok nagy költő legtöbb műve. Mégsem fogja ezeket soha senki megismerni, mert aki írta, az csak egy egyszerű közember. Ahhoz, hogy elismerjenek, nem csak tehetség kell, hanem az aktuális művészeti elit be kell, hogy fogadjon maguk közé. Nem kell mondanom, hogy ez sokszor nem a tehetségen múlik.

Egy nagyon jo baratom 20 evvel ezelott, csinalt egy egyuttest, nagyon nagy sikere volt, lemez studio mind sajat szam ami csak kell. Tovabb akartak lepni, hogy bentlegyenek tv ben es legyenek nagy koncertek. Tudod ki allt azt utjukba ?

Presser Gabor... Azt mondta, ha ezen az ajton beakarsz lepni 1 millio forint (20evvel ezelott). A zenekar ezutan feloszlott. Ezt az embert nem lehetett abban az idoben kikerulni.

Szerintem vannak tehetségek, csak a nézettebb médiafelületek nem akarják őket megmutatni. Ahogyan például hírműsort sem készítenek és amit annak csúfolnak, abban is rossz magyarsággal beszélik a magyart.

A zenében ízlés kérdése kiket tekint az ember tehetségesnek, de például a Magashegyi-től én már évek óta el vagyok ájulva. Azok, akik a tehetséggondozónak nevezett reklámműsorokban előkerülnek, nem a legjobbak, de azért egy-két név ott is van. A tehetséggondozókhoz volt köze például Rúzsa Magdinak, Torres Daninak, Szabó Eszternek, akik szerintem ritka jók. Sőt, még Póka Angélát is közéjük sorolom.

Tehetségkutatókon kívül ott van Harcsa Veronika (ritka nagy tehetségnek tartom), vagy a Tankcsapda sem semmi.

A magyar színészek között is látok neveket, de a magyarországi színház és a magyarországi film... mondjuk úgy mélyponton van.

Ennek ellenére fel tudnék sorolni kapásból 16 olyan nevet, akik szerintem a valaha élt legjobb magyar színészek és itt vannak közöttünk (aktívak).

Irodalomban is látok neveket, de ott már utalni sem merek senkire, mert az is politikai kérdés (sajnos).