Mit gondoltok erről?

A filozófia közel áll hozzám, de annak inkább a logikai része, meg az ókori filozófia.

A kultúra biztos jó dolog, de nem hiszem, hogy Magyarországot most ez fogja kihúzni a kakiból. Persze örülnék, ha továbbra is híresek lennénk a kultúránkról, festőinkről, íróinkról, de ezért csak a kultúra rajongói tehetnek, nem az átlagemberek. Ha valakinek jó érzéke van a kultúrához, akkor nem az általános meg középiskolai tanulmányaival fog fejlődni, hanem önerőből.

Az átlagemberek kultúra-éhsége ennél lejjeb nem kerülhet mint most van, rossz oktatás, igénytelen tvműsorok, magyargyűlölő irodalmi nobeldíjasok. :D Ezen csak segítene az, ha a kultúrát nem próbálnák ennyire elkeseredetten nyomni lefele a gyerekek torkán, és hagynák kicsit lélegezni.

A politika megintcsak egy hosszabb téma, de így röviden a véleményem az annyi, hogy az oktatásban semmi helye. A politika nagyon fontos, és a politikai érdeklődés, de az iskolának csak egy alapot kellene nyújtani, értelmesen, megfelelően, önállóan gondolkozó embereket kinevelni, akik aztán majd különböző mértékben belemélyednek a politikába, és eldöntik, hogy mi mellett akarnak kiállni.

Hamár így elkezdtél személyeskedni egyébként, elmondom, hogy msc-s diplomám van, tanultam egy rövid ideig főiskolán tanári szakon (ami szörnyű volt), és tanultam egyetemen is, programtervező szakon. Nagyon sok tanárral találkoztam, és szerintem elég jól fel tudom mérni így majdnem 30 évesen, hogy mi az, aminek volt értelme, ami fejlesztett, és mi az, aminek nem volt értelme, csak hátráltatott.

"A filozófia közel áll hozzám, de annak inkább a logikai része, meg az ókori filozófia."

Ebben ha nem akarnék is kételkednem kéne, és nem csak azért, mert már az alapvető hermeneutikai és szemantikai levezetések hibásak (ez tőlem mind független) meg az következtetések is sőt effektíve nem is arra reagálsz amit írok, hanem amit te elgondolsz (ink. képzelsz) azt meg elhiheted hogy nem kell itt diszkrét analitikus fenomenologikus filozófusnak lenni ezeket a hibákat már Arisztotelész se vétette volna, sőt hát nem is vétette olvasván őt de mág Glaukón & Szókratész párbeszédeiben sincsenek ilyen elmaradott hibák.

Ezzel reagáltam az utolsó bekezdésen kívül mindenre, a személyeskedés, diploma stb. szerintem nem is kell kommentálnom.

sajnálom 51%, nem feltételeztem hogy így szombat délután, másnaposan ennyire szabályszerűen kell vitáznom, főleg egy ilyen témában, és nem írhatok kis random véleményt magamtól, ami így plusszba eszembe jutott, akár kissé függetlenül is attól, amik eddig szóba kerültek.

Btw nem csak veled vitázok, a személyeskedés pl a 72%os válaszoló kommentjére vonatkozott (és nem rossz szándékkal írtam személyeskedést, csak ha már felmerült, akkor gondoltam leírom, hogy mennyi közöm van az oktatáshoz).

Nem hiszem, hogy van értelme itt szemantikáról beszélgetni, annyira random ez a téma, csak véleményeket, benyomásokat irosgatunk egymásnak. Nem láttam olyan gondolatot a kommentedben, ami mindenképp reakciót követelt volna maga után.

Talán a "ha nem lennének ezek a humán, művészeti tárgyak (mellesleg ez lehetetlen hiszen nem lenne elég óra és/vagy akik eddig ezt tanították mit csináljanak)" rész. De nem hittem volna, hogy ezt szó szerint értetted. De ha igen, akkor íme a reakcióm:

nem, nem volna lehetetlen. Nem látom, hogy a csökkent óraszám, illetve a tanárok elhelyezése miért tenné lehetetlenné a dolgot. Ezek csak problémák volnának, amiket meg lehetne oldani.

A matematikára sokkal nagyobb szükség volna például magasabb óraszámban, esetleg idegennyelvre és törire, de a fizika kémia biológia is nőhetne.

Azokat a tanárokat, akiket ez rosszul érintene, át lehetne képezni, nyugdíjba küldeni, illetve néhányuk megmaradhatna a magyar specializációsoknak. Persze, biztos nem örülnének, de megintcsak a korábbi érvemhez nyúlnék vissza: érdemes valamit továbbcsinálni ami rossz, csak azért, hogy néhány ember ne veszítse el a munkáját?

A gondolatod második felére pedig szerintem válaszoltam: "akkor még inkább fokozódna a magyar társadalom szociális válsága úgy, hogy mi elvileg kultúrnép voltunk aztán most hol vagyunk...na igen az irodalom,rajz,művtöri stb. kihagyása (még a mostani szinté is) csak rontana a helyzeten"

Az adott kulturális terület fejlődéséért a terület rajongói a felelősek, nem az átlagember. És a kultúra hanyatlása a tvműsorok színvonalának köszönhető, meg annak, hogy olyan embereket tolnak előtérbe, akik nem érdemlik azt meg. A harmadik gondolatom pedig az, hogy a művészetek kötelezővé tétele egyáltalán nem segít az azok népszerűsítésében. Értem én, hogy te azt mondod, hogy segít, de egyikünk sem tud emelett érvet mondani, úgyhogy be kell érned ennyivel sajnos, leírtad a véleményed, én pedig leírtam az enyémet. És itt nem érdemes okolni együnk felfogóképességét sem. Ha belinkelsz egy felmérést, vagy valami kutatást, ami ezzel a témával kapcsolatban készült, akkor azt szívesen elolvasom, és arra már majd tudok érdemben reagálni, hogy mennyire jól megalapozott, miben hibás a kísérlet, vagy hogyan lehet félreértelmezni az eredményeit, de még az is lehet, hogy meggyőz a dolog. Feltéve hogy nem túl unalmas vagy hosszú, mert én ide a gyikre szórakozni járok :P

" "akkor még inkább fokozódna a magyar társadalom szociális válsága úgy, hogy mi elvileg kultúrnép voltunk aztán most hol vagyunk...na igen az irodalom,rajz,művtöri stb. """kihagyása (még a mostani szinté is) csak rontana a helyzeten" " """

nálam ez nem segítés hanem szintentartás

egyébként meg amit te írsz irreális itt nem a szabályszerű vita a lényeg, mert ez nem is az, meg, hogy írhatsz-e vagy nem eszedbe jutó dolgokat, hanem az, hogy 3 óra matek van az iskolákban 3+1 irodalom amennyire tudom most ezt nem nagyon lehet csökkenteni, sőt rengeteg tanár bölcsész szakon verette aztán lett irodalom,töri tanár, én anno gimiben emlékszem kevésnek is találtam az irodalmat még fakultációval ( +90 perc / hét ) is, noha nem én voltam az aki hiányt szenvedett volna 17-8 évesen Dosztojevszkijből,Mannból vagy akárkiből. Vagy így vagy úgy, de a tanárok így is nagyon szarul állnak Mo.-n ilyesmit végigvinni jó hát mostani kormány nyilván végigtudná...(ez is nevetséges mellesleg) ,de akkor is irrealitás sőt azt hiszem nem kell mondani a diákok elég nagy hányada túléli a matekórákat és szívesebben tanul akár még memoritert is minthogy exponenciális és trigonometriális egyenleteket gyakoroljon.

Végeredményben ilyen egyszerű érvekkel és attitűddel amit most én is hozok látható az, hogy most is kellemetlen már az, hogy az emberi műveltség és értelmiségiség szenved, globálisan, de itt Mo.-n is igencsak szar a helyzet. Tehát már azon a szinten sincs a fiatalok nagy része, hogy legalább tudja ki volt Musil,Clouzot,Pabst,Ottlik,Kandinszkij, és még lehetne sorolni, nem hogy beszélni róluk. Azt meg gondolom nem kell leírni, hogy az emberi gondolat ápolása és továbbvitele a szubjektum által megköveteli más (mások) értékes gondolatok (gondolatainak) megismerését.

A probléma csak az, hogy míg az irodalom/rajz/ének/filozófia tanulásához szeretni kell a tárgyat, csak akkor lehet fejlődni bennük, a matematikát/törit stb nem kell szeretni, csak meg kell tanulni, és így is lehet fejlődni bennük, és nagyon jó hatással vannak a gondolkozásra is.

Bár biztos hogy rossz tanárom volt gimnáziumban, és általános iskolában is inkább rossz tanárok tanítottak, de számomra az irodalom azt jelentette, hogy 4 éven keresztül próbáltam kitalálni, hogy mit kell gondolnom a dolgokról, mit tartsak szépnek, vagy érdekesnek ahhoz, hogy ne egyest kapjak. Ami szerintem egy vicc.

Zeneileg is hetek alatt sokkal többet fejlődtem amikor zenekart alapítottam, mint az általános iskolai éveim alatt összesen.

Egyet értek azzal, hogy gondolkodásban akkor fejlődik az ember, ha találkozik más gondolatokkal, de ezeket az új gondolatokat be kell építenie mindenkinek a saját világképébe, és ez csak úgy történhet meg, ha az illető saját maga számára érdekes információkkal találkozik. Lehet, hogy valaki teljesen más személyiségtípus, és akármeddig fejlődik, sose fog értelmet találni egy adott filozófus műveiben, de az is lehet, hogy csak még nincs azon a szinten, hogy megérthesse a filozófust. Így vagy úgy, de értelmetlen lenyomni bármit az emberek torkán, ha ők nem akarják. Persze tudom, hogy sok bölcsész valamiféle perverz örömet lel abban, ha olyat olvas, amit nem ért, aztán egyszercsak mégis megérti, vagy legalábbis azt hiszi, hogy megérti, mert már annyit látta azt a gondolat-mintát, hogy hozzászokik. De az átlagember nem ilyen. Ráadásul a bölcsesség fejlődése nem 4-8 éves folyamat, ennyi idő alatt nem lehetne még heti 6 óra foglalkozással sem bölcs embereket nevelni. Az iskola csak alapot adhat, aztán az embernek magától kell fejlődnie, keresnie, és fog is, ha ilyen érdeklődésű.

A matematika óraszámának emelésével egyébként több idő jutna megtanulni ugyanazt az anyagot, és lehetőség nyílna érdekesebb feladatok megismerésére is, nem csak végigrohannának az anyagon, meg minél gyorsabban belevernék a gyerek fejébe a dolgot, amit aztán elfelejtene. Ami jó hír lenne a matekban gyengélkedők számára.

Erre már nem reagálnék hosszan, továbbra sem értek egyet a humán óraszámok csökkentésével, a személyes preferenciát és szeretetet főleg nem érdemes behozni hiszen, a matekot szeretni kell, ahhoz, hogy menjen, sőt az sem elég, én pl. szerettem a matekot, de nem voltam belőle jó mert sosem gyakoroltam érettségim is csak hármas lett (na nem alulról egyáltalán nem de mégis) na persze 0 gyakorlással, de akkor is a lényeg, hogy rengetegen csak eltűrik. Sőt ahogy egyetemen látom attól, hogy vki fizikus,informatikus stb.-nek tanul attól még nem lesz mindjárt spíler matekból sőt..bár ehhez az alacsony felvételi ponthatár is hozzájárul.

Egyébként ahogy egyetemista vagyok egyre többre tartom a bölcsészeket az irodalom meg sosem szólt arról hogy mit tarts jónak ahhoz, hogy ne kapj egyest, ezt te sem gondolhattad komolyan. Én a filozófiát általános elsőtől oktatnám nyilván akkor nem kognitív disszonanciák keresésével és ontológiával, de akkor is.

A rajz és zene is fontos bár itt a tanár is nagyon fontos hogy elhivatott legyen, meg komolyan aki nem ismer fel egy Malevicset,Klmitet,Newmant,Goghot és nem tud érdemben értekezni a művészetükről vagy most nem pont ez a négy de érted, nos ott már kezdődnek a problémák és ezt le lehetne képezni akármire. Nem vagyok a reál ellen 6 éves korom óta tudom minden bolygó átmérőjét holdjaik számát nevét méretét, meg az atom és részecskefizika alapvetését (noha itt ismerősünk CERNes szóval...) de csak azt mondom van a kulturális műveltségnek reális metszete is, de az nem a többség és az emberi gondolat értékességének egyének és társadalmak szempontjából való megtartásához és fejlesztéséhez még mindig jobban hozzájárul, majd az irodalom a filozófia és a képzőművészet mint a képletek a matematikai logika és a kszí konvergenciák, Poisson-tételek számítása.

(milyen menő hogy még a matekos részbe is posztmodern irodalmat csempésztem KE CÓ jó a kecód , hosszú lett végül de olyan cukin belelendültem)

Azzal nem értek egyet, hogy modern zenét és filozófiát oktassunk (különböző okok miatt, amiket nem fejtek most ki, de sztem egyáltalán nincs szükség ezeknek az oktatására, semmilyen formában). Viszont gondoltam olyat leírni, hogy a fiatalokat esetleg modern, és egyszerű irodalommal (harry potter, hunger games, fantasy regények) be lehetne vezetni a dologba. Legalábbis ennek több értelmét látom, mint annak, hogy rögtön olyat kapjanak amit nem értenek/nem szeretnek.

A probléma csak az, amit már leírtam: különbözőek vagyunk, és nem lehet elvárni senkitől, hogy szeresse a harry pottert, vagy a fantasyt.

Ezzel a szeretet téma egyébként úgy érzem, nem sikerült elég jól kifejeznem magam. Művésetekben, irodalomban, filozófiában azért elengedhetetlen az, hogy az illető érdeklődjön, szeresse az anyagot, mert ha nem érdeklődik, nem szereti azt, akkor csak a memóriájába fog beépülni a dolog, nem pedig a gondolkozásába, a világképébe.

A mateknál azért más a helyzet, mert ott konkrét feladatokkal találkozik az illető, amiket meg kell oldania, és akár szereti a tárgyat akár nem, el fogja sajátítani a megfelelő gondolkodást, mert nem tud jobbat.

A történelemnél pedig tények vannak, amiket igaz hogy csak memorizálni kell, de ha később az illető politikán, társadalmi kérdéseken töpreng, akkor a történelmi tudását felhasználhatja.