Mit gondoltok erről a versről?

Hajnalban felébredek, elgondolkodok a rémálmon

Izzad a test, nézem a könnycseppeket a párnámon.

Látom, persze, látom, vajon hánykor mentem ágyba?

Egyedül fekszem csendben, a reggelre várva.

Úgy érzem magam, mint egy üres kólás flakon,

Akin áttapos a sors, mert túl könnyen hagyom.

Nevezz őrültnek! A fejem úgyis bolond már.

Csak egy bohóc vagyok a világ cirkuszának porondján.

Megváltanám a planétát, ha tudnám hogy kell, megtenném.

Varázspálcát ragadnék, s az ég felé emelném.

Varázsigét mormolnék, hogy csend legyen, és nyugalom:

Mint egy hamvadó cigarettát úgy tapossatok agyon.

Dobjátok tűzbe amit írtam, torzítsátok a dallamot.

De pár ezred milliméterrel még mindig előtted ballagok.

Mikor vertelek át én téged? Mikor dobtalak bele a sárba?

Hányszor könyörögtem neked sírva, térden állva?

Nézz rám! Mond látod már a szememben a tűzet?

A tiedben csak üresség, nekem betelt egy-két füzet.

Te csak nézd, csak figyeld ahogy lángol a szemem.

De a kegyelem kenyerem el nem veszem, hiába adod nekem.

Nekem nem számít a bók, a vicc, vagy csak egy puszi,

Hiszen kitartóbb vagyok, mint a duracell nyuszi.

Vagy ahogy egy "agytúrkász" mondaná antiszociális vagyok,

Hogy amíg a lány mással táncol, addig én egyedül iszogatok.

Az alagút tetejéről nézem magasról a világot.

Fülembe súgja egy hang hogy, téged meg ki bántott?