Hogyan ismerhetném fel könnyen a szóképeket?

Gondolom, a megszemélyesítésen kívül a HASONLATot is felismered. (Két dolgot hasonlít egymáshoz, szerepel benne a MINT kötőszó.)

Innen már csak egy lépés a METAFORA:

"Őrzöm is, szinte mind a költeményeket, azokat a rügyező napokat, amikor együtt vágtuk ketten a rendet."

Az "összekapcsolás", amit említettél:

KÖLTEMÉNYEK = RÜGYEZŐ NAPOK

Ez a szövegből is kiderül a mutató névmás miatt ("azokat").

Én inkább úgy mondanám, hogy a költő AZONOSNAK TEKINTI a két dolgot.

Tehát a metafora olyan költői kép, amely NEM csupán hasonlónak tart két jelenséget, hanem AZONOSNAK is tekinti őket.

Két további példa:

"Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája"

(Petőfi Sándor: János vitéz)

--> Iluska maga a gyöngyház, másképp: Iluska = gyöngyház.

"Hé fiúk! Amott ül egy túzok magában,

Orrát szárnya alá dugta nagy búvában"

(Arany János: Toldi)

--> A költő Miklóst nevezi túzoknak, azaz azonosítja a kettőt. Tehát Miklós = túzok.

-------

"szinesztézia: különféle érzéki benyomásokat kapcsol össze egy képben."

A lehetséges érzékek: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás; ezeket CSERÉLI FEL a költő általában. Talán a legközismertebb példa:

"Egy kirakatban lila dalra kelt / Egy nyakkendő" (Tóth Árpád: Körúti hajnal)

--> Egy dalt hallunk, de nem látunk, nincs színe.

Egy másik ismert példa:

"Az éjjel hazafelé mentem,

éreztem, bársony nesz inog"

(József Attila: Hazám)

--> A neszt szintén halljuk, de nem érezzük/tapintjuk, hogy "bársony(osan) puha".

-------

"hull a sötét - megszólal a néma ezüst éj"

Itt is két érzékelés van egy képben (látás és hallás), bár nincsenek felcserélve.

Plusz egy megszemélyesítés is felfedezhető, mivel "megszólal az éj".

Remélem, így már kicsit jobban érted. :)