Talán az ember legnagyobb félelme a bizonytalanság?

Van benne valami!

Sok félelem közül egy másikat emelnék szintén ki. Saját hibáinak másokban való észrevétele és ennek megvetése is elég félelmetes tud lenni, amikor rájövünk, hogy ezzel saját magunkat ítéltük el, és ezzel nap-mint-nap találkozunk. (Nem csak a trollokra értem, mert ezt az utcán is sokszor észreveszem másokon... Ilyenkor egy nagyon erős védelmi reflex lép fel bennük a félelem hatására és ott elveszik a józan ész.)

Mondhatnád azt, hogy ez "kisebb" félelem.

Az, hogy melyik a nagyobb, (imho) attól függ, melyikből van több.

Aztán ha végig gondolom, akkor a legnagyobb félelem az élet féltése. Ha háborúban feléd tart egy tank, nem azt fogod latolgatni, hogy vajon biztos lelő-e, hanem azt, hogy ennyi volt, biztos meghalok. Csak ezzel ritkábban találkozunk. (És kevesebben mesélnek erről az élményükről valamilyen oknál fogva.)

Ám a biztonság elvesztése, a bizonytalanság, sok mindenkinek kín-keserves pillanatokat tud okozni.

Miért jött neked elő ez a félelem kérdés?

A sötétségben való félelem az ismeretlentől való félelemből fakad. Van benne bizonytalanság is.

Ha valaki megtanulja, hogy mi történik a sötétben körülötte, lehet biztosabb lesz a dolgában. Ellenben, amit, amit Deggial vicceskedve megfogalmazott, abban nagy igazság van. A bizonytalanság nem mindig félelem.

Tovább megyek: Van a menedzsmentben és a játékelméleti matematikában (valószínűség számításban is) egy úgy nevezett fogalom, hogy "bizonytalan döntés". Ennek tudománya van, hogy miként lehet a bizonytalan döntéseket támogatott, kockázatos, vagy valószínűsíthető döntésekké alakítani. Azok, az emberek, akik ezzel foglalkoznak, nagy valószínűséggel mást gondolnak legnagyobb félelmükről.

Ha megnézel egy kis gyereket (természetközeli neveltetésben részesült 3 éves, beszélni képes gyereket), azt láthatod, nagyon kevés dologtól fél. Van egy elmélet, hogy születésünktől egyetlen dologtól félünk, a kígyótól. Indiában a gyerekeket játszani tanítják a kígyókkal. És nem marja meg őket. Noha az elején a gyerek rendesen fél, de megtanulja, hogy ettől nem kell félnie, ha ismeri. Itt szintén lehet szó bizonytalanságról, vagy ismeretlenségről.

A fiú/lány témában nagyon sok visszatartó erő van, aminek alávetik magukat egyesek, azaz félnek. (Erről Yoda mester mondása jut eszembe.) Ám, ha valaki tudja, hogy a lányok is emberből vannak és képesek a beszédnek hívott kommunikációs formára és egész jókat lehet velük dumálni, akkor már nem fog tartani attól, hogy odamenjen valakihez, hogy 'Szia!'. Holott akkor is bizonytalan a végkimenet, hogy összeillenek, vagy sem. A félelem itt az elutasítás kellemetlen érzésének előrevetítéséből fakad, ami meg sem történt még, de a személy belegondolja. A saját belső gondolatai teszik félőssé az ismerkedni vágyót. Na bumm, a Sárikának nem kellek, de ott van még nagyjából 4milliárd másik nő a világon.

Ajánlom kedves figyelmedbe az "Alkimista" c. könyvet, abban is szépen megfogalmazzák, hogy mi az a félelem, és hogy miként kezeli a szereplő.

=off=

Sötétségtől való félelem és az ágy alatti szörnyekről ez jutott eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=Lb1YMQYqcd0

=on=

Némileg leegyszerűsítve az ember (meg a többi élőlény is) alapvetően determinisztikus folyamatok tömkelegén szemléli a Földet és minden eseményét, ezek alapján reagál a világra. Ha bekerül egy ismeretlen, de kellően nagy jelentőséggel felruházott változó akkor borul a terv és nem vagyunk képesek felelős döntést hozni, hanem valami irracionálist aminek a következményei felmérhetetlenek.

Márpedig a környezet ingereire adott helyes válasz feltétele az életbemaradásnak, ha ez nem garantált akkor eluralkodik rajtunk a pánik. Ennek elütésére számos dolgot kitaláltak az emberek, több kevesebb sikerrel.