Mit jelent a szabadság?

[link]

Az elmúlt kétezer évben többféle módon határozták meg a szabadság fogalmát. Az egyik szerint a szabadság szó hallatán elsősorban a cselekmény szabadságára kell gondolnunk, melynek gyökere a determinációból ered. Vannak olyan nézetek is, melyek elsősorban a fogalom jogi, filozófiai vagy teológiai alapját keresik.

A jogi és filozófiai értelmezés rámutat arra, hogy az az ember szabad, aki elhatározásában, döntéseiben és cselekedeteiben nincs semmilyen kényszernek alávetve. A szabadság tehát - mint ahogy a beszélgetésből is kiderült - viszonyfogalomként értelmezhető, hiszen vannak olyan "törvények", melyekhez alkalmazkodnunk kell. Ezek nélkül ugyanis a világ kaotikussá válna.

A keresztény teológia azonban kimondja, hogy az Isten szabadságot adott az embernek a jóra és a rosszra, s hogy melyiket választja az az egyén döntésének van alárendelve. Általában az Urat okoljuk rosszul sikerült terveink következményeiként - például a háborúk pusztításaiért - pedig ez is az emberi döntések következménye. Ezzel ellentétben a deterministák szerint nem kaptuk meg ezt a fajta döntési szabadságot, mert véleményük szerint minden cselekedetünket okok határozzák meg. Ezzel az értelmezéssel mutat hasonlatosságot Berlin meghatározása is, aki két szabadságfogalmat alkot. Szerinte pozitívan értelmezve a szabadság kényszer nélküliséget jelent, azaz cselekedeteinkben nem kényszerítenek külső hatalmak. Negatív értelemben pedig nem akadályoznak mások a cselekvésben.

A beszélgetés résztvevői megállapították, hogy sokszor az, amitől az egyik ember szabadnak érezheti magát, az a másik ember számára teljes alávetettséget jelent, s a nemzet vagy a világ közös szabadsága korántsem jelenti azt, hogy a társadalomban egyén is szabad. Még akkor sem, ha a demokratikus jogok mindenkire vonatkoznak, hiszen az emberek nem feltétlenül tudnak élni jogaikkal. Már a testvériséggel, s számtalanszor az igazsággal is ellentmond a fogalom korlátlan alkalmazása. Minden emberi kapcsolat korlátozza az emberi szabadságot, s csupán kevés ember tekinthető szabadnak. Csak azokra igaz ez a kijelentés, akik teljesen magányosan élnek vagy leigázzák embertársaikat. Még a hajléktalanokról sem mondható el, mert ők egzisztenciálisan alá vannak rendelve, ki vannak szolgáltatva embertársaiknak.

A szabadságunk azonban csak addig terjedhet, amíg a másokét nem akadályozzuk, mert ennek a hiányában az egyén szenved. Tudnunk kell élni a szabadsággal, sőt gyermekeinket is meg kell tanítanunk erre. Fontos, hogy mindannyian felismerjük, hogy nem mi valósítunk meg valamit, hanem rengeteg ember befolyásolja cselekedeteinket, s hogy a szabadságnak nem szabad szabadossághoz vezetnie.

[link]

1. Nincs abszolút kategória. Mindennek csak valamihez viszonyítva van értelme. (tudod, Arkhimédész szerint ha valaki adna neki egy fix (abszolút) pontot, kifordítaná sarkaiból a világot - bármire képes lenne).

2. A szabadságot sokféle szempontból lehet vizsgálni, és mindig mást fogunk mondani.

3. A szabadság filozófiai értelemben az egyén azon képessége, hogy valamit (cselekvést, gondolatot) szabadon megtehet. De mivel az ember társas lény, felvetődhet, hogy egy másik ember szabadságérdeke ütközik az előzőével, és ekkor mi legyen. A dolgot az egész csoport (közösség, település, össz-emberiség) szempontjából lehet vizsgálni. Az egyén szabadsága addig terjed, amíg egy másik ember hasonló szabadságát ezzel nem korlátozza. Megverhetsz valakit (nem szép dolog ugyan, de) tűrnöd kell, ha hasonlót tesz veled. Megfoszthatod a vélemény jogától, ha ő is megteheti ugyanezt veled. Ezekből egyfelől az látszik, meddig terjed az ember (ésszerű) szabadsága, másfelől az látszik, hogy egyes szabadságok a közösség egészét korlátozzák (például azokét, akik úgy tartják, a verekedés és véleménykorlátozás nem hasznos).

Ezt szokták tömören úgy fogalmazni, hogy mindent megtehetsz (tettben és gondolatban), amelyet elfogadsz magaddal szemben másoktól.