"A szabadság nevében"- MI is az az szabadság?

Röviden kifejezve: Oda mész, ahová akarsz. Kicsit bővebben: Úgy gondolkozol, ahogy jön, azt teszed amit jónak látsz, azt mondod, amit gondolsz.

Persze, hozzá kell tenni: nem árthatsz másnka, pontosabban: nem korlátozhatod a mások szabadságát.

Vélemény szerint az a szabadság, hogy nem azt teszel amit akarsz...hanem nem kell megtenned, amit nem akarsz....

Mindenki másképp látja! :)

A szabadság nem fogalmazható meg röviden, relatív dolog.

Azért megpróbálkozom: A szabadságot talán a szabadságérzeten keresztül lehet leírni a legkönnyebben. Szerintem az a szabadság, amikor a benne élőknek megvan a szabadságérzetük.

És ez az, ami relatív. Ha egy világ életében szűk keretek közé szorított embert hasonlítok össze egy világjáró milliárdossal, már érezhető, hogy a milliárdosnak az is érvágás, ha egy országba zárom be, amíg a másik szerencsétlennek az is üdvösség, ha egy városba zárom.

Szerintem.

G.

Ami kötelező, az ellen tiltakozunk a szabadság nevében

A szabadság nevében nem lehet bárki másnak a jogait korlátozni. A szabadság nem jelenti azt, hogy felelősség és irányítás nélkül az élet bármely területének a pusztulását okozzuk.

Semmit sem fogsz önmagában megérteni. Mindig össze kell vetned a környezetével, főleg az ellentétével, hogy láthassad a lényegét.

A szabadság nem az, hogy azt teszed, ami éppen eszedbe jut. Ezt csak a legelfajzottabb emberek állítják. A szabadság és felelősségérzet szorosan összefüggő dolgok, egyik a másiktól el nem választható. Igazán szabadon gondolkodni és viselkedni csak nagy felelősségérzetű ember képes. Mégpedig azért, mert ő tudja, hogy a szabadsághoz a jog - minden ember joga - is hozzá tartozik, azaz a te szabadságod addig tart, amíg a másik ember joga. Más megfogalmazásban: szabadon megtehetsz bármit, amit magaddal kapcsolatban másoktól elfogadsz. De nem többet. Jogod van bármiről gondolkodni, a legelfajzottabb dolgokról is, de nincs jogod ezt terjeszteni, ha ezzel másokat bajba sodorsz (kivéve, ha bármi áron megvéded őket - ez a felelősséged).

A szabadság kötelesség is. Nem lehetsz magad sem szabad, ha hagyod mások jogait csorbítani (különösen, akik nem képesek megvédeni magukat), mert tudnod kell, hogy ebben a jogsértésben előbb utóbb te is sorra kerülsz. Hacsak át nem állsz a másik oldalra. De akkor már zsarnoknak, vagy az ő pribékjének hívnak.

A szabadság első megközelítésre az az állapot, mikor mindent lehetőséged van megtenni, amit akarsz.

Ez a fizikai szinten nem lehetséges teljes általánosságban. Pl. nem tudsz átmenni a falon, nem tudsz segédeszközök nélkül repülni (úgy, hogy túl is éld, és ne zuhanás legyen).

A valódi szabadság inkább a döntéshozatalnál van. A „szabadság = mindent megtenni, amit akarsz” hozzáállás megfordítható: „szabadság = nem akarni megtenni olyan dolgot, amit nem lehet”. Persze ezzel is óvatosan kell bánni, mert nem minden esetben helyes, de összességében a legtöbb „nem érzem magam szabadnak” jellegű helyzet egy demokráciában élő átlagos polgárra megoldja az ilyen jellegű „problémákat”.

Szerintem a szabadság valahol ott valódi szabadság, ha egy nemes, általános eszme – igazságosság, jóság – alapján hozott döntést minden esetben véghez tudsz vinni. Tehát az nem szabadság, ami mások, vagy önmagad számára negatív következményekkel jár. Az nem szabadság, ami más hasonló szabadságjogait sérti. Tulajdonképpen a társadalmi törvényeink mind ezt a helyzetet próbálják megfogalmazni és betartatni, több-kevesebb sikerrel.

Most nem jut eszembe melyik filozófus osztott három részre a dolgokat, tetteket:

- Van, ami természetes és szükséges. (Pl. enni, inni, aludni)

- Van, ami természetes, de nem szükséges. (Pl. gyereket szülni, nem fázni)

- Van, ami nem természetes és nem szükséges. (TV, internet, pénzhalmozás)

A szabadságnak ezek alapján azért van kritériuma: Ha lehetőséged van megtenni azt, ami természetes és szükséges, és néha lehetőséged van megtenni olyan dolgokat, ami természetes, de nem szükséges, akkor elmondható, hogy szabad vagy. Minden más csak „extra” szabadság.