Irodalomzsenik, mit lehet erről írni? A többi lent.

Én abból indulnék ki, hogy vajon mit jelent az "emelkedett szempont".

Ha eltávolodást az érzelem mentesség, a ráció irányába, akkor azt bontanám ki.

Ha az ellenkezőjét, tehát az "emelkedett" a fennköltet, a szakrálist jelentené, akkor abba az irányba mozdulnék el az elemzésben.

Ez inkább egy mellette szóló érvelés, bár lehetne ellene is érvelni:

Az "emelkedett szempont" itt a földi, emberi világtól való eltávolodást jelenti, jelentse az akár a materializmus rideg világát, akár bármilyen spirituális dimenzió felé való távolodást. A lényeg a megszokott, ismerős mikroklíma, az emberi léptékek elhagyása és fölülről, távolról való személése. Az "emelkedett" szó itt amúgy is valószínűleg ironikus értelmű, hiszen Lucifer mondja ezt, számára pedig nem nagyon létezik nagyság, emelkedettség, hiszen ő mindent lenéz, megvet, amit Isten alkotott.

Persze az adott korban a tudomány robbanásszerű fejlődésének hatására a materializmus, a matézis terjedése volt a fő eszmei irányzat, így bár Madách főszereplői közt ott van ördög, isten és mindenféle szellemek, ezek csak kellékei a mondandó kifejtésének, inkább csak szimbólumok, mint valós lények.

Tehát ha ilyen összefüggésben nézzük, akkor az idézet valójában azt fejeti ki, hogy amint kilépünk a mindennapi, ismerős szemléletből, és a világot más szinteken kezdjük vizsgálni, az mennyire megváltozik. Eltűnnek belőle az ismerős dolgok, fogalmak, és a helyüket más fogalmak veszik át, amelyek számunkra már ridegek, sokszor semmitmondóak. Így van ez akkor is, ha "felfelé" hagyjuk el saját léptékünket, azaz például szó szerint eltávolodunk a Földtől, a Naprendszertől, és nem látunk már mást, csak számunkra rideg, idegen égitesteket, csillagokat, galaxisokat. De akkor is ez történne, ha "lefelé", a mikrovilág irányába végeznénk ezt az utazást, és megjelennének előttünk a molekulák, atomok, majd az elemi részecskék, végül pedig olyan objektumok (kvarkok, glüonok stb), amelyeket már elképzelni sem igazán tudunk.

De az idézet akár arra is vonatkozhat, hogy ezekkel a nagyságrendváltásokkal olyan mennyiségek kerülnek a látókörünkbe, amelyeket már emberi aggyal értelmezni sem tudunk. Erre utalhat például a "nagyság és erő" említése. Valójában ma is tudunk a napkitörésekről, a szupernóva robbanásokról, távcsövekkel látjuk is ezeket, de felfoghatatlan számunkra ezeknek az energiája, nagysága. Az ember csak bizonyos határok közt képes megítélni, felfogni a természet és erőinek nagyságát. Még nyilvánvalóbb ez akkor, ha tovább megyünk, és a természet olyan titkait firtatjuk, mint például a sokdimenziós terek. Ezeket már nem csak nagyságrendileg, de egyáltalán nem tudjuk elképzelni, csupán arra vagyunk képesek, hogy matematikai eszközökkel írjuk le őket. Erre is utalhat a "nem marad más, mint a rideg matézis" (matematika).

Összességében tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár elménk és tudásunk megengedi, hogy kitekintsünk világunkból, de fizikai testünk adottságai, korlátai mindig is be fogják határolni a mozgásterünket a világban, ahogyan a számunkra értelmezhető és jelentéssel, jelentőséggel bíró fogalmak körét is.