A negatív érzelmek gátló szerepéről, a szégyenről, lustaságról szóló eszmefuttatás. Mi a véleményetek?

Sziasztok!

Mindenféle ilyen irányú végzettség nélkül, pusztán logikai következtetések sorozatából levont következtetésemet szeretném itt megosztani veletek.

Érdekelne, hogy (lehetőleg végzettséggel rendelkező) szakember, aki ilyen dolgokban kompetens, hogyan vélekedik a következtetésemről?

Nem szakemberek véleménye is érdekel, de a torllok kérem kíméljenek...

A szégyenérzet esszenciális érzelem, és a megléte (de nem a megélése) rendkívül fontos szerepet játszik a lustaság-szorgalom, igényesség-igénytelenség területén. A szégyenérzetre képes ember "nem bírná elviselni, hogyha szakadt ruhába kellene járnia, vagy heteken keresztül nem tudna fürdeni, esetleg a saját elkvárásait nem tudná teljesíteni, vagy szavát meg kéne szegnie, stb"... Ha a gyermekkorban a gyermeket a szülők, osztálytársak, netán tanárok, tehát a környezet indokolatlanul, (vagy olyan miatt, amin a gyermek önerőből nem tud változtatni) szégyenérzetre kényszeríti, akkor a szégyenérzetet, mint negatív érzelmet a gyermek megtanulja kezelni, úgymond elengedni a füle mellett, nem foglalkozni vele. A neveltetés további hibái ezen érzelmi visszafejlődést tovább mélyítheti, és a fejlődő ember megtanulja nem megélni, mellőzni ezen érzelmet. Így alakul ki az az állapot, hogy lustaságból a fürdés akár napokra elhalasztódik, vagy az igénytelen megjelenés, mivel semmilyen szégyenérzetet, vagy negatív érzelem nem társul az ilyen állapotokhoz... A szégyenérzet rita átélése fontos az egészséges szégyenérzet megőrzéséhez, míg a gyakorta átélése a szégyenérzetnek a személyiség eltorzulását vonja maga után, amely a lustaság elharapózását, és az igénytelenség kialakulását szolgálja...

Az elméletet minden további alapvető, negatív érzelemre ki lehet terjeszteni. Gyakori (és indokolatlan, vagy megoldás nélküli) átélése valamilyen negatív érzelemnek, az adott érzésre való képesség visszafejlődését vonja maga után. Így az adott negatív érzelem képtelen a továbbiakban betölteni gátló (vagy elrettentő) szerepét... A szégyenérzetet gyakran átélőkből lusta, igénytelen emberek lesznek, a bűntudatot gyakran átélőkből gátlástalan emberek, és így tovább... Ha a bűntudat extrém gyengesége, netán hiánya gyermekkori bántalmazással társul (pl részeg apuci napi rendszerességgel elveri a gyermeket, majd elhiteti a gyerekkel, hogy mindez az ő saját hibájából történt) annak (nem szükségszerűen, de lényegesen nagyobb hajlamossággal) gyilkos, vagy sorozatgyilkos lesz a "végterméke"...