Vajon a világ megismerhető?

Elvi korlát jelenleg nincsen a megismerésben.

A kvantumhatározatlanság is csak azt jelenti, hogy egyszerre nem tudunk két összetartozó tulajdonságot tetszőleges pontossággal lemérni.

De statisztikát tudunk készíteni róla, vagy közülük az egyiket akármilyen pontosan mérhetjük.

Megismerhető. Csak pontosan meg kell mondani, mit értünk ez alatt.

Azt tartjuk, a világ végtelen. Vagyis a végtelent kell megismernünk. Ez szó szerinti értelemben nem lehetséges, viszont ha úgy értelmezzük, hogy bármelyik pillanatban lehetséges további ismertet szerezni, akkor ez azt jelenti, nincs olyan időpont, vagy olyan tudás, amelytől kezdve és amelyen túl további ismeret nem szerezhető.

Más szavakkal: bármilyen ma nem ismert szabályt, működési módot meg lehet ismerni, csak ki kell várni, egyszer egészen bizonyosan be fog ez következni. Tehát a világ megismerhető. Nem tudsz olyant mondani, ami soha nem ismerhető meg. Leszámítva az olyan ostoba "ismereteket", mint például "hány csepp víz volt a Balatonban tegnap este hatkor?" Ehhez azt kell tudni, hogy a hülyeség mértéke is végtelen.

Ha komolyabban érdekel a téma, ajánlom a következő művekben való elmerülést:

(racionalisták)

Descartes - Értekezés a módszerről

Leibniz - Monadológia

(brit empiristák)

Locke - Értekezés az emberi értelemről

Berkeley - Az emberi megismerés alapelveiről

Hume - Értekezés az emberi természetről

A fentiek mind modern filozófusok, és alapvetően az emberi megismerés lehetőségeiről, korlátairól, az elméről és annak tartalmairól beszélnek. Természetesen nem azt mondom, hogy bármelyik elmélet teljes mértékben fedi a valóságot (bár ez is csak egy vélemény), de érdekes nézőpontot jelenthetnek, ha valóban érdekel ez a téma.

Személy szerint én Leibniz metafizikáját találtam a legelfogadhatóbbnak. Ettől függetlenül érdemes lenne Descarte-val kezdeni, az említett művének értelmezése nem okoz problémát akkor sem, ha esetleg először találkozol filozófiai problémákkal.

"Mindenhol elfogultsagba foksz botlani."

*fox...