Vajon a világ megismerhető?

Persze, a tudomány több ezer éve azon dolgozik, hogy megismerje és leírja a világunk működését :)

Másrészről nem hiszem, hogy lesz egy olyan szint, hogy egyszercsak megáll a tudomány (hogy úgy mondjam), mert már mindent tudunk. Gyakorlatilag nem véletlen mondják, hogy minél többet tanul az ember, annál inkább úgy érzi, hogy egyre kevesebbet tud.

Jómagam is ezt tapasztalom az egyetemen. Sokmindenről tanulunk, sokmindent kutatnak jelenleg is, de gyakorlatilag minden téren vannak még megválaszolatlan kérdések. És ha valamire megvan a válasz, akkor szinte biztos, hogy előbb-utóbb felbukkannak majd kivételek, vagy más válaszok is ugyanabban a kérdésben.

Szóval igen, a világ megismerhető, de összességében elenyésző az emberiség tudása a teljes világra nézve :)

Az már matematikailag bizonyított tény, hogy minden igazságot nem ismerhetünk meg.

Az persze más kérdés, hogy elképesztő ütemben halad a tudomány és hatalmas dolgokra lehetünk még képesek.

A világ megismerhetősége elvi kérdés, és ninuh ahhoz köze, hogy a tudomány hogyan fejlődik és mennyi mindent nem tudunk még.

Egy egyszerű példa: Ha én arra lennék kíváncsi, hogy az általam nem is ismert ükapám katonaládájában mennyi szú élt(nemi életet) 1865 február 8-án, nagy valószínűséggel kudarcot vallanék. Ez azonban nem azért van, mert ennek a kérdésnek megválaszolása elvileg nem is lehet, hanem mert súlyos gyakorlati problémák teszik ezt szinte lehetetlenné. Ettől még a világ megismerhető. Akik nem hisznek a világ megismerhetőségében mélyebb, filozófiai okokból teszik.

"Az már matematikailag bizonyított tény, hogy minden igazságot nem ismerhetünk meg. "

Igen, ez a Gödel tétel népszerű félreértelmezéseinek egyike. :D

A kérdés az, hogy mit jelent a teljes megismerés... mert modelleket alkothatunk a világról, és azok a modellek lehetnek egyre pontosabbak, de mindig csak modellek lesznek, a valóság interpretációi, limitált képességekkel rendelkező elménkben. A helyes model is csak egy model.

Ez egy elvi korlát, de vannak praktikusak is: a tudomány fejlődése exponenciális: egy válasz csomó új kérdést implikál. Az egész megismerési folyamat olyan, mint a fraktálgeometria: minden iterációval újabb és újabb részletek válnak láthatóvá, de sosem érheted el a végső állapotot, mindig van tovább. Sőt, ez a példa arra is jó, hogy szemléltesse, azt a tulajdonságát a megismerésnek (tudománycsinálásnak), hogy az iterációk számával egyre kevéssé módosul a végső kép: az újabb és újabb részletek egyre kevesebbet tesznek hozzá, miközben a kutatások sugara egyre bővül, egyre több erőforrást felhasználva. Szóval szerintem, az elvi megfontolásoktól függetlenül, a tudomány véges, mégpedig olyan mértékben véges, amilyen mértékben hajlandó a társadalom finanszírozni. Így a tudományos megismerés vége nem azt jelenti, hogy mindent tudunk a tavaszi becőorrmányos fürkész párzási szokásairól, hanem azt, hogy az utolsó ember, aki ezzel foglalkozott, pénzhiány miatt el lett küldve az egyetemről. És itt meg is áll a megismerés. :)