A II. vh-ban aki behívót kapott és nem vonul be, azzal mit csináltak?

Először csak egyes korosztályokat hívtak be. Aki nem vonult be, azt elvitték és bíróság elé állították.

Ahonnan sok férfit elvittek, ott az asszonyok dolgoztak helyettük.

Akkor még inkább mezőgazdaságunk volt csak. Az iparosok, kereskedőknek kevesebb volt a munkájuk. De ahogy telt a háború, az itthon maradottak nem is vásároltak sokat.

A társadalmi hangulat: szidtuk Horthyt és Hitler, az értelmetlen háború miatt.

Dédapád úgy került Németországba, hogy a magyar hadsereg is ment a németekkel együtt az oroszok elől.

"Aki nem vonult be, azt elvitték és bíróság elé állították."

Te kis naiv! Miféle bíróság elé állították volna?

Aki nem vonult be, az dezertőrnek minősült, és azonnal agyonlőtték.

Minden tárgyalás és bíróság nélkül.

Háborúban erre senkinek nincs ideje.

Szökés (bűntett)

A szökés (más néven dezertálás) a katonai bűncselekményeken belül a szolgálati bűncselekmények csoportjába tartozó bűntett, az az eset, amikor egy szolgálatban lévő katona önkényesen elhagyja szolgálati helyét vagy ott egyáltalán nem jelenik meg, illetve katonai szolgálatait önkényesen abbahagyja.

Magyar törvényi szabályzás:

343. §

(1) Aki abból a célból, hogy katonai szolgálatának teljesítése alól kivonja magát, szolgálati helyét önkényesen elhagyja vagy attól távolmarad, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a szökést

a) fegyveresen,

b) csoportosan,

c) fontos szolgálat teljesítése közben vagy a szolgálat felhasználásával,

d) személy elleni erőszak alkalmazásával

követik el.

(3) Öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki külföldre szökik.

(4) Tíz évtől tizenöt évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, aki a (2) bekezdés a)-c) pontjában meghatározott módon külföldre szökik, vagy a szökést háború idején követi el.

(5) Aki a (2) vagy a (3) bekezdésben meghatározott szökésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(6)

(7) A szökés elkövetőjének a büntetése korlátlanul enyhíthető, ha a hatóságnál önként jelentkezik.

Mindezzel együtt háború idején hiába ír bármit a tövény, a dezertőrt egyszerűen agyonlövik.

Ez van.

1939-45, a II világháború időszakában Magyarországon az 1930-ban bevezetett Katonai Büntetőtörvénykönyv volt érvényben. Ez kétfajta "dezertálást" különböztetett meg: 1. Amikor a szökés oka a szolgálati kötelezettség alól való kibújás volt 2. A hadra kelt seregtől történő dezertálás. Az első csak vétség kategóriába esett, a második már katonai bűncselekménynek számított, ez utóbbinak a büntetése volt 1-5 évig terjedő börtön.

Ha valaki megkapta a behívóját, onnantól kezdve a katonai törvényeknek volt alárendelve. Ha nem vonult be, akkor vétséget követett el, ha elkapták, bevitték a bevonulási helyére és a katonai "pályafutását" valamilyen enyhébb büntetéssel kezdhette ( pár nap elzárás, sötétzárka, stb). A második kategória már bűncselekmény volt és ez katonai bírósági tárgyalást vont maga után.

A rögtönítélő ( statariális ) bírósági ítélkezés a II VH alatt Magyarországon nem volt bevezetve. A kormány felhatalmazást kapott ugyan ennek bármikori bevezetésére, de erre a háború alatt nem került sor. A kormánynak ezen joga 1954-ig állt fenn, ekkor ezt visszavonták s csak 1956-ban adták meg ismét, ekkor bevezetésre is került 57' november elejéig.

Ez volt a jog és a szabályozás. Az már más dolog, hogy a visszavonuló német hadsereg ( főleg az SS) katonái a szökött magyar katonákat minden gond nélkül helyben likvidálták, de ez az eljárás nem volt jogszerű a magyar katonai törvények szerint.

Az autokratikusan működő államokban (Németország, Magyarország, Szovjetunió) úgy működött ahogy a filmekben aki nem jött azt vagy erőszakkal vitték (kb. golyófogónak) vagy lelőtték.

Az USA-ban erőszakkal senkit sem soroztak be, más területeket ajánlottak nekik fel, ugyanis pl. lelkiismereti okok miatt meg lehetett tagadni a katonai szolgálatot. Viszont ha már az x-ik ajánlást sem fogadta el vitték a bíróság elé.

Én sok olyan történetről hallottam, hogy XY kis falu férfi lakói elbújtak a besorozás elől. Ez néha bejött, néha nem.

Az, hogy kit hívtak be, az teljesen változó. Két példát mondanék. Egyik az apai nagyapám. Épp akkoriban töltötte be a 18-at, és nem hívták be. (Tehát nálunk nem volt totális a háború, nem hívtak be minden 14 és 60 év [pontos adatokat nem tudok] közöttit.) A másik az anyai dédapám. Ő akkoriban pont "ideális korú" volt, talán harmincöt éves, vagy kicsit több. Behívták, és másnap haza is küldték, mert otthon 4 nagyon kis gyerek várta. :)