Miért osztja meg a társadalmat ennyire az abortusz kérdése?

Kedves Utolsó!

Lehet, hogy te csak a születésed pillanatától tartod magad embernek, csak én azt nem tudom, édesanyád méhében mezei zsurló, vagy énekes poszáta voltál-e. A TÉNYEK ezzel szemben azok, hogy az emberi fajt minden egyéb más létezőtől a genetikai kódja különbözteti meg. Ez a különbség abszolút és igaz minden élőlényre. Namármost: ha a "sejtcsomónak" emberi DNS-e, genetikai kódja van, akkor nem lehet más, csak EMBER. Az élet pedig van olyan csodálatos, hogyha egy zigóta állapotú emberke génkódját összeveted későbbi (születéskori, gyerekkori, felnőtt, stb.) génkódjával, akkor az egyezés 100%-os. Következésképpen: az embrió is ember természetesen. Tudod, valahol el kell kezdeni. A szülőpár sejtjeinek egyesülése pillanatában, a megtermékenyítéskor nem lehetünk rögtön akkorák, mint az elefánt. Icipici mérettől indulunk, és fejlődünk, növekedünk.

Az eredeti kérdésről pedig annyit,hogy a közvéleményt azért osztja meg, mert ma világszerte megfigyelhető az ÉRTÉK fogalmának relativizálása, tulajdonképpeni tagadása. Az emberi élet már nem abszolút érték, helyébe a jómódú élet, az egészséges élet, az élvezhető élet, a hedonista élet... lépett, és mindez felváltotta az emberi élet értékét a maga teljességében. A morál megszűnőben, az Istenben hívők kipellengérezve, de minimum csodabogárnak tartva, tombol az önzés és az önmegvalósítás. Igent mondunk a jogainkra, és nemet a kötelességeinkre. És sajnos egy ilyen értékvesztett világba nemigen fér bele a gyermek.

Az abortuszban az a legfájdalmasabb, hogy ártatlan életek vannak halálra ítélve általa - ráadásul a saját biológiai szüleik által. Az embriókat előbb generáltan megfosztják attól a legalapvetőbb emberi joguktól, ami kivétel nélkül mindenkit megillet: nevezetesen az élethez való jogtól, majd ujjal mutogatnak rájuk, hogy jogok híján nem jár nekik a létezés. És ezen az alapon elpusztítják őket.

Azért megosztó tehát a kérdés, mert az élet értékeinek ilyen mértékű tagadása sokak erkölcsi felfogásába még mindig nem fér bele, még akkor sem, ha a társadalom többsége, de minimum fele arra törekszik, hogy morális iránytű nélküli önzésük egyeduralkodóvá váljon.

Nézd Kérdező, az abortusz-vita csak látszólag szól az embrióról, valójában a vita tárgya a döntési jog kérdése, az, hogy ki dönthet egy terhesség kimenetele felett.

Aki valamennyire jártas az emberi reprodukcióban, az pontosan tudja, hogy a szelekció a természetes folyamat része, 100 megtermékenyült petesejtből ma Magyarországon kb 80-at abortál az anyatermészet/Isten/marslakócskák (kinek saját hite szerint), a maradék húsz egyharmadét tehát 6-ot az ember tudatos döntése, olyan ből lesz késöbbi magzati abortusz (missed AB) és 13 fog eljutni az élve születésig.

Abból meg tök egyértelmű, hogy az egész a döntési jogról szól, hogy azok, akik rágodnak a 6-on mint Floki a gumicsonton, tiltakoznak és életvédőkörmeneteznek és eltemetést követelnek és szivatják a terhes nőket szakmányban tablettatiltogatással, ugyanazok a 80+1-re szót se pazarolnak, eszükbe sem jut halottak napján mécsest gyújtani a mellékhelyiségben, kukatárolóban... (ahova a korai spontán abortumok kerülnek - ár napot/1-2 hetet késő menzesz, erősebb vérzés, landolás a WC-ben vagy a tamponon-betéten...)... Azt a 80-at ugye kifogástalanul tudják a helyén kezelni, mert ott nem a nő hozta a tudatos döntést...

Szóval nem véletlen az sem, hogy az abortusz-vita, ha nem is 100%-ban, de 90%+-ban kapcsolódik a vallásokhoz, az egész arról szól, hogy az abortusz-ellenző az ugye azt mondja, hogy (természet/Isten/marslakó) "legyen meg a TE akaratod" a döntés-párti meg azt mondja, hogy "legyen meg az ÉN akaratom"...

Én azt mondom: "Legyen nekem a Te igéd szerint". Az én álláspontom nem öl, más álláspontúaké meg igen.

Egyébként nem csak hívők támadják az abortuszt, hanem nem hívők is: olyanok, akik azt vallják: Az én szabadságom nem valósítható meg mások szabadsága kárára. Akikben nem tombol a féktelen önzés, hanem magukat MINDENKIVEL egyenjogúnak és egyenrangúnak tartják. Nem csak általuk kiválasztott kiváltságosokkal. Így természetesen az embriókkal is, a saját gyerekeikkel.

" hanem magukat MINDENKIVEL egyenjogúnak és egyenrangúnak tartják." - ez már ugye eleve kizárja a vallásosságot, ha az általam hitt istenséget magammal egyenjogúnak tartom, akkor nyilván nem fogadom el, hogy az akaratom ellenére beleavatkozzon az életembe...

Az embriónak meg ugye NINCS saját joga, innentől kezdve mindenki pont annyit ad neki, amennyit akar...

Istennel sosem voltam, vagyok, leszek egyenrangú, egyenjogú, nem is akarok, nem is lehetek, ahogy senki más sem.

Az embriónak pedig természetesen van joga, csak egyesek elvitatják. Attól még, hogy ha én tételezzük fel, elvi alapon elvitatom a te élethez való jogodat, az még nem szűnik meg. Az embriók örökölhetnek is, végrendeletek, biztosítások kedvezményezettjei lehetnek még ma is, csak éppen élni nem élhetnek. Mert zavarnak az önimádatotok korlátlan megélésében.

Nézd, az én oltárom a templomban van, a tiéd a küretasztal. Az én Istenem értem halt meg, a te meg másokat öl(et)nél meg saját magadért. Az én Istenem nem gyilkol, a tiéd igen. Az én erkölcsiségembe nem fér bele az, hogy embert lehessen ölni, a tiédbe igen. Miről beszélsz akkor már megint?

De nem vitatkozom. Teljesen fölösleges.

Ez a párbeszéd közöttünk tökéletes válasz a kiírt kérdésre. Mindketten színt vallottunk, a közönség meg majd választ - ízlésének megfelelően. Részemről ennyi.

10:23,

Nem szoktam ilyenbe belemenni, de ezt nem bírom ki: a Te Istened nem gyilkol??? Olvastad te már a Bibliát, a szent könyveteket? Tömeggyilkosság tömeggyilkosság hátán (hadd emlegessem csak fel az özönvizet, ami minden embert elpusztított, kivéve egy kivételezett családot, vagy az összes elsőszülött egyiptomi fiú megölése - és még az Istened nevében elkövetett milliónyi gyilkosságot nem is említem, csak azt, ami, elvileg az ő sugalmazására íródott.)

Az a legnagyobb baj, hogy mindenhol nyüzsögnek a MAGZATVÉDŐK. Mindenkit addig érdekel a gyerek meg nem születik. Az, hogy a szerencsétlen gyerekkel mi lesz, hogy milyen élete lesz, amennyiben utálni fogják, hogy tönkretette a szülők életét, amiért őt fogják hibáztatni, hogy megszületett. Tényleg, ez sokkal jobb.

Pláne, hogy rengeteg abortusz nem azért lesz, mert éppen lusták voltak védekezni, hanem mert közbejött ilyen-olyan baleset. És, egy felkészületlen szülőpárnak, akik esetleg maguk is még szinte gyerekek, egy gyerek megérkezése az egész életüket tönkre vághatja (és a nagyszülőékét is).

Áldozzunk fel tehát egy, akkor még sejtcsomóért 1-7 (vagy több) ember életét és boldogságát?

"Az én Istenem értem halt meg"... khmmm... ha meghalt volna, akkor ugye már nem létezne... ha a keresztény/keresztyén hitvilágról beszélsz, ott Isten sose halt meg, hanem örökkévaló, ellenberger feláldozta a saját FIÁT a hitvilág tanítása szerint. De szólj nyugodtan, ha tévednék...

Mivel ez itt bölcsészeti részleg, itt talán nyugodtan megjegyezhetem, hogy nézetem szerint oly sokban nem különbözik az emberiségért a fiát feláldozó istenség, kontra a a jelen vagy jövőbeli boldog családért párkapcsolatáért az embrióját feláldozó nő képe.

(ugye talán valami ilyesmivel kerülhetett szembe a II. Vatikáni Zsinat is, és akkor toldottak be valamit a katolikus misébe, az "önként" szót - "Ő mielőtt önként átadta magát a szenvedésre, kezébe vette a kenyeret..." - , így nyugodtan lehetett tovább érvelni az abortusz ellen, hisz az embrió nem "önként"... de ez utólagos betoldás az 1960-as évekből, a tridenti misében nem szerepel, ott az "önként" szó egyszer sem hangzik el...)