A muskéták (és akár a kezdeti elöltöltős, nem huzagolt csövű puskák) miben voltak jobbak, mint a számszeríjak?
Ezek a fegyverek tudtommal elég sokáig meglehetősen megbízhatatlanok voltak, ráadásul pontosságban meg hatótávolságban sem igazán alkottak nagyot. Tehát "teljesítmény" szempontjából elég sokáig nem múlták felül a korabeli számszeríjakat (vagy inkább elmaradtak tőlük), ellenben hangosak voltak, irdatlan füstöt csináltak, és gondolom lényegesen drágábbak is voltak.
Több helyen olvastam, hogy a lőfegyverek elterjedésének a fő oka az volt, hogy ellentétben az íjászokkal, akiknek a kiképzése sok idő volt, ezáltal természetes módon korlátozva volt az íjászok száma, a lőfegyverek sokkal kevesebb kiképzést igényeltek, így akár sebtében összeverbuvált sereget is gyorsan fel lehetett készíteni és kiképezni (valamilyen szintre).
Viszont ha ez volt a fő szempont, akkor a számszeríj miben volt nehezebben betanítható?
válasza:Még az első világháborúban is szuronyos puskák voltak, tehát nem a távoli cél volt az első és egyetlen szempont.
Hogy a számszeríjjal szemben mi az előnye az elöltöltősnek? Például, hogy egy számszeríjjat csak a hasával, vagy a földön megtámasztva tudott a katona felajzani.
Egy puska megtöltése nem túl fárasztó.
válasza:Hát, éppenséggel a számszeríj tűzgyorsasága valamivel jobb volt, mint az elöltöltős puskáké.
(Az első vh-ban pedig már mai szemmel nézve is kitűnő puskák voltak, lőtávolságuk elérhette a 3 km-t is, szerintem a lövészárokból olyan 150- 200 m-re elég megbízhatóan használhatták.)
Szerintem a lőfegyverek elterjedésének más oka volt, kedves Kérdező. Mindössze 2 előnye volt az íjakkal/számszeríjakkal szemben: az, hogy közelről (tehát kb. 50 m-en belül) át tudott ütni bármilyen páncélt.
A másik pedig a lélektani hatása. 50-60 muskétás már pokoli zajt tudott kelteni, ami az ellenség katonáira egész biztosan hatást gyakorolt - nem beszélve a lovakról.
válasza:*lőfegyverek = tűzfegyverek
(bocsánat!)
válasza: válasza:Ameddig a tűzfegyverek hatótávolsága nem múlta felül a számszeríjakét, addig nem nagyon hiszem, hogy az átütő erejük nagyobb lett volna, mint pl. egy acélhegyű nyílnak, amit számszeríjból lőttek ki: mind a mozgási energiát (mv^2), mind a hatótávolságot elsősorban a lövedék sebessége határozza meg (plusz a lövedék tömege, ami kb. egyenlő, vagy ha már valami, akkor inkább a nyílnak nagyobb, kis mértékben még a légellenállás is), tehát amíg nem tudtak lőfegyverrel lényegesen messzebb lőni (ergo nagyobb sebességre gyorsítani a lövedéket), mint egy számszeríjjal, addig nem tűnik nekem reálisnak, hogy mérhetően nagyobb átütőerővel rendelkezett volna.
Természetesen ez egy közelítő jellegű okoskodás, ami nem veszi figyelembe pl. a légellenállást, szóval ha valakinek van ezt cáfoló tanulmánya erről, akkor szívesen várom.
A hangosság bizonyos szempontból biztos előny volt, főleg a kezdetekben, de ha nem sikerült vele elrettenteni az ellenséget (vagy szívinfarktust okozni neki), akkor már nem segített olyan sokat. Ráadásul ugyanúgy hátrányt is jelenthetett (az egységek irányítása is gondolom nehezebben ment akkora ricsajban, meg messziről is lehetett hallani őket, ami nem mindig szerencsés), emellett a nagy füst is gátolhatta a csatatért átlátását és az irányítást.
Szóval a hangosság még úgy indokolhatná, hogy felfegyverezzenek néhány egységet muskétával, főleg, ha valami kevésbé hivatásos sereg ellen mennek, de azt nem magyarázza, hogy miért nem továbbra is a hatékonyabb számszeríjászok maradtak többségben.
válasza: válasza:Mégiscsak a lövedék átütőerejében lehet valami...(A lélektani hatás mellett.)
Érdekes dolgokat lehet itt olvasni:
Szóval a lényeg, hogy a számszeríjak átütőereje egy idő után nem volt képes lépést tartani a vértezet ellenálló képességével. A 15. sz-ban már csak az irdatlan, 70-80 kg-os(!) acélíves számszeríjak tudták átütni a páncélzatot.
(A hosszú íjak pedig kiestek a versenyből, mivel ennek hatékonyságát erősen limitálta az emberi izomerő. )
Egy muskéta pedig mindössze kb. 10 kg súlyú volt és 90-100 m-en belül átütött bármilyen páncélt.
válasza:Láttam Youtube-on egy videót arról, hogy mit művel egy lemezvérttel három íjász. Kb. minden negyedik nyílvessző beleállt vagy legalább lyukat ütött rajta. Tekintve, hogy az alatt a fél perc alatt, amíg egy tüzér újratölt egy XVI. századi muskétát, egy remek íjász akár húszat is lőhet - elég, ha csak minden negyedik üti át a páncélt.
A kérdésre visszatérve: a titok nyitja valószínűleg abban rejlik, hogy mondjuk egy hosszú íj használatát nehezebb kitanulni, mint egy számszeríjét, utóbbi átütőereje viszont elmarad a hosszú íjétól. Ezt próbálták kompenzálni a tűzfegyverekkel. Könnyebb kezelhetőség - kisebb átütőerő-veszteséggel. Kis túlzással kijelenthetjük, hogy korántsem a gyakorlati előnyeik, mindinkább az emberi gyarlóság miatt szorították ki a tűzfegyverek az íjakat. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!