Megfoszthatunk-e valakit egy jogától, ha ő meg akar valakit fosztani ugyanettől a jogtól?

Én úgy látom, hogy logikai kapcsolatot állítasz fel ott ahol nincs - az hogy mennyi erőszak megengedett, az attól függ hogy mennyi szükséges hogy egy helyzetet normalizáljunk. Az hogy egy elkövető mit szándékozik tenni, ugyan tekintetbe vehető a helyzet súlyosságának a megállapításánál, de nem állíthatsz fel egy szemet-szemért viszonyt, ha valaki ki akarja szúrni a szemed (vagy már ki is szúrta), nem védekezhetsz azzal hogy te csak viszonoztad. Amint te is mondtad, a bűncselekmény megakadályozásához szükséges erő a szempont, és jogi elvárás, hogy a szükséges legkisebb erőt alkalmazd. Bár a jog elvileg védelmet nyújt, hogy önvédelemnél a szükségesnél nagyobb erőt alkalmazz, elvégre ha nem vagy fegyvermester aki pontosan tudja mekkora erő mit eredményez, és erősen felindult is vagy, akkor nem kérhető számon rajtad hogy ezeket a testi épséged védelme elé helyezd.)

Az más kérdés, hogy a magyar jog nem kifejezetten megengedő más országokéhoz képest, nálunk nem nagyon forszírozzák, hogy fegyverrel védd magad...Ebbe nem mennék bele, többször is ki lett vesézve, a Jog fórumon tudsz nézelődni/kérdezni a témában.

De ismétlem, a cselekmény megállítása és a helyzet pillanatnyi rendezése kell hogy a célod legyen, az ezt meghaladó erőszakot egy ország joggyakorlata se támogatja.

Olyan szépen leírtatok mindent, hogy nekem már csak a szakkifejezések maradtak: jogos önvédelem és tilos önvédelem.

Kérdező, ezeknek nézz utána. Vagy fejtsd ki részletesen, mire gondoltál. :)

Hmmm, ez nem könnyű téma.

A könyv elolvasása eddig nagyon gyenge és távoli tervem volt, de miután most megnéztem a Wiki-oldalát, hogy legalább némi fogalmam legyen a tartalmáról, már biztos, hogy soha nem fogom rászánni magam...

Nem tudom, Dosztojevszkij szándékosan állította-e szembe a két szélsőséget, de a világ nem ennyire fekete-fehér, az övé nagyon kisarkított - vagy idealizált? - kép. A mű filozófiai háttérét értelmezve valószínűleg szándékos ez a sarkítás; pedig ölni evidensen az ateisták döntő többsége szerint is bűn, ill. a halálbüntetést illetően is megoszlanak a vélemények; továbbá a kereszténység sem egységes, a totális és kizárólagos bizalom az "isteni gondviselésben", azaz a világi hatóságok teljes elutasítása igencsak szélsőségnek számít.

Az én álláspontom az, hogy a jelenlegi társadalomban alapvetően az arra jogosult szervek ítélkezhetnek mások sorsa felett, nem az egyes személyek. Ezért vannak a törvényhozó és -végrehajtó szervek (Parlament, bíróság).

A működés visszásságait hosszan lehetne sorolni a trehányságtól kezdve a korrupcióig, de szerencsémre most nem ez a téma. :D

Az egyénnek szerintem két esetben van joga megfosztani mást ugyanattól a jogtól, azaz az életétől:

1. Önvédelemből: természetesen csakis jogos önvédelem esetén. (Van egy kitétel, ami alapján a tilos önvédelmet sem büntetik, de az nem tartozik most ide.)

2. A jövőben jogosan feltételezhető, azaz nagy bizonyossággal bekövetkező gyilkosság(ok) megelőzése érdekében; de csak akkor, ha nincs más lehetőség. (Pl. diktátorok, tömeggyilkosok esetében.)

Régebbi kérdésekben mindkét témáról nagy viták folytak, különböző vélemények, néző- és álláspontok ütköztek, így tudom, hogy sokféle elképzelés van. Számomra nem volt meggyőző másoké, így maradok a sajátomnál. :)

Raszkolnyikovnak szerintem semmiképpen nem volt joga megölni az uzsorás asszonyt még a társadalomra gyakorolt hasznosság ürügyén sem.

Mivel nem sokan tudják, megjegyzem, hogy az "uzsoráskodásért halál" még az ókori "szemet szemért, fogat fogért" alapelvnek sem felel meg; mivel annak is az arányosság az egyik célja, azaz hogy a büntetés ne legyen nagyobb az elkövetett bűnnél.