Miért tartja a mai ember a tömegkulturát (sorozatok) többre mint a magaskultúrát ( müvészfilm)?

Gondolj csak bele: fáradt háziasszony egész nap mos, főz, takarít, foglalkozik a gyerekkel, este lehuppan a kanapéra. Mit nézne meg inkább? Persze, hogy valami "mese habbal" szappanoperát.

Nem hiszem, hogy csak a mai ember tartja többre. A művészfilmek rétegfilmek, azoknak szólnak, akik befogadják a mondanivalóját. A sorozatok a nagyközönségnek készültek, akik nem akarnak mondanivalón gondolkozni, csak szórakozni egy jót.

Személy szerint én a művészfilmekre voksolok, bár nem tagadom, néha jól esik valami komoly témájú film helyett röhögni pl. a Jóbarátokon.

Én a művészfilmeket nem nevezném magas kultúrának.Azok csak néhány emberhez szólnask.De a mai tömegkultúrát sem szeretem.A Barátok közt stb.sorozattól rosszul leszek,a Győzikéről már nem is beszélve.

Sajnos,ha van is valamilyen valóban értékes és nézni való műsor,vagy film,az vagy késő éjjel.vagy kora délután lenne nézhető.Igy a nagytömeg számára nem marad más,mint a tucatárú.

Ez nem a mai ember tulajdonsága, hanem az emberé, úgy általában. Mindig is volt "tömegkultúra", a középkorban kordés csepűrágók járták a vidéket és szórakoztatták a népet fingós-böfögős jellegű humorral, míg a magas művészet a műveltebb rétegeknek volt.

A tömegkultúra éppen azért TÖMEG, mert sokakat vonz. Minél egyszerűbb megérteni, annál több emberhez jut el. Egy nyomozós sorozatot egy műveltebb ember meg egy kevésbé művelt is megért - éppen ezért ezeket többen "fogyasztják".

Viszont a "művészfilm" nem automatikusan egyenlő az értékkel. Azok, akikhez a művészfilmek eljutnak, valójában erősen válogatnak közöttük. Én például általában a francia filmeket kedvelem, de az angol művészfilmek az agyamra mennek. Ez van.

És hogy általában miért nézik le a művészfilmeket? Hát aki nem érti az azért, mert ha az ember énje konfliktusba kerül a külvilággal, akkor többnyire magát menti. Vagyis nem azt mondja hogy "én vagyok a hülye", hanem a művész film az érthetetlen/unalmas és mért nem lehet jobbat csinálni. Vagyis akit SEMMILYEN művészibb film nem érint meg, az élből lefitymálja az egészet, ahelyett, hogy magát kéne saját maga előtt hülyének látnia.

1) A művészfilm nem magaskultúra.

2) Mert az emberek nagy része TÖMEG. Mégis mit szeressen? Ha mindenki a művészfilmekre bukna, akkor az a stílus lenne a tömegé, és kitalálnának maguknak valami mást a "művészek". Mindig lesznek különcködők, ettől ők nem lesznek jobbak. Csak mások.

A művészfilmek igenis a magaskultúra részét képezik.

(És itt nem különcködésről van szó, hanem hozzáértésről.) Csak az mond olyanokat, mint te, kedves előző hozzászóló, aki valami nagyon nem lát bele ezekbe a dolgokba...

Ezt egy színésztől hallottam, nem pont így, de ilyesféleképpen: "Az egyszerű embernek megvannak a saját problémái, amint napról napra meg kell küzdenije akár a legegyszerűbb dolgokért is. Azért kapcsolja be a televíziót, hogy megszabaduljon a hétköznapi gondjaitól. Nem azt akarja látni, ami napról napra megtörténik vele, hanem valami mást, kikapcsolódást keres a televízióban..."

Ezt érdemes meggondolni, hiszen, az lehet, hogy a művészfilm az egyes problémákat magas színvonalon próbálja bemutatni, de ez csak annak érdekes, akinek nincsenek problémái.

Egyébként, belegondolva eléggé degradáló a "tömegkultúra"-"művészfilm" megkülönböztetés, nem megfelelően szintezi a film kategóriát. Léteznek ugyanis magas színvonalú filmek, sorozatok, melyeknek jelentős művészi értéke, esztétikai szerepe van, mégsem nevezhetőek művészfilmnek. Ráadásul, egy dokumentumfilm a "magaskultúra" része, az általános műveltség növelése a célja, ettől függetlenül nem művészfilm.

Ezzel persze nem a Barátok közt védelme a célom, én sem szívelem az efféle műsorokat.

Sajnos, mintha nagyon is létező "láthatatlan erők", melyek megnevezése nem feladatom, célirányosan gyártják ezeket a "tömegműsorokat", az átlagember "butítása" érdekében. Persze az emberi értékrend egyáltalán nem mérhető objektíven, és lehetségesnek tartom, hogy igenis művelt emberek is elfoglalhatják magukat "tömegkultúrával", mert az érdeklődési területük nem tartalmazza a művészfilmeket.

A kérdés kicsit irónikusan is felfogható, hiszen, azok, akik szeretik a művészfilmeket, ezáltal talán különcnek érzik magukat, és nagy "különcségükben" nem értik, meg, hogy a többi ember miért nem érti meg őket. Pedig, elméletileg ez volt a céljuk.

De, mint azt már írtam, az emberi ízlés eléggé összetett lehet, elképzelhető olyan ember (és bizonyosan sok ilyen él), akik a művészfilmeket és a "kommersz" filmeket egyaránt nézik, és nem okoz nekik problémát, hogy mások mivel foglalják el magukat, mert tisztelik a véleményszabadságot.

Meg élnek olyanok is, kik egyáltalán nem kultúráltak, de az ő példájukból ugyebár botorság lenne kiindulni, amint a "tömegkultúra" pontos definícióját keresnénk...

OFF: "Ez nem a mai ember tulajdonsága, hanem az emberé, úgy általában. Mindig is volt "tömegkultúra", a középkorban kordés csepűrágók járták a vidéket és szórakoztatták a népet fingós-böfögős jellegű humorral, míg a magas művészet a műveltebb rétegeknek volt."

Írta a 20:26-os válaszoló.

Ez csak azért irónikus, mert, ugyebár, aki járt már közoktatási intézményben, aminek egyik legfontosabb célja a tudomány terjesztése, tudja, hogy nemegy ilyen "csepűrágó" műveit tanítják irodalomórán.

Gondoljunk csak bele, és nevessünk magunkban, amint a kultúránk részévé vált Petőfi-verseket Ferenc József német fordításban szavalja... Nem hinném hogy az "Itt a nyilam, mibe lőjem..." kezdetű vers olyannyira elnyerte volna a tetszését, az egyébként műveletlennek nem mondható osztrák-magyar uralkodónak. Tehát a magas kultúra mindig a vezető politikai rétegek kultúrája, éppen ezért fölösleges ilyen lealacsonyítóan beszélni egy ilyen internetes oldalon a "műveltséget" hírdetve. Nem biztos, hogy az ember mindent szeret, amit megért (vagyis, aki megérti a művészfilmet, az is "fitymálhatja", ettől még nem lesz "hülye"). Az sem biztos, hogy az, aki szereti a művészfilmeket, megérti mindet.

És akad még példa: a szimbolikusok nagy része rendszeresen használt valamilyen alkoholt, vagy drogot, sőt, a magasabb rétegek is...

Akadnak még biológiailag-kémiailag, sőt erkörcsileg is megkérdőjelezhető történetek a magasabb/műveltebb körökben, például, amikor az uralkodóházakon, nemesi házakon belül rokonok, testvérek között történtek házasságok... Pedig ez nem jelképez kiemelkedően magas szintű gondolkodást, csak hatalmas hatalomvágyat.

Tehát, az úgynevezett magas művészet csak a magukat magasabbrendűnek gondolók vára az általuk kiközösített elemekkel szemben, és semmijen objektíven mérhető alapja nincs. De, ha van, én szívesen megtudnám, mert vegyészmérnöki karra járok, egyszer még hasznomra lehet a "film színvonalának titrálása"...

1. Vitatott és újra meg újra elővett kérdés, hogy van-e világos határ elit- és tömegkultúra között.

2. A tömegkultúrának, ha elkülöníthető, az a definíciója, hogy olyan kultúra, amit sokan fogyasztanak. Tehát az a kérdés, hogy miért a tömegkultúra vonzza a tömegeket, kb. olyan, mint hogy miért 3 szöge van a háromszögnek.

3. Művészfilmet és tömegfilmet is sokféle szinten lehet "befogadni".

4. Minden korban volt elitkultúra és tömegkultúra. A legkevésbé talán pont ma igaz ez, a kettő ma sokkal jobban összeér (ha egyáltalán, persze, a kettő világosan megkülönböztethető).

00:57-osnak. Én vagyok a 20:26-os.

Teljesen igazad van egyébként, hogy ma sok olyasmit tanítanak, amit a saját korában ugyanúgy lenéztek, mint ahogy a mai művelt emberek lenézik a Barátok köztöt. Lehet, hogy egyszer a Barátok köztöt is tanítani fogják. Vagy ha azt nem is, de a Dr. House-t igen. Mindkettő tömegkultúra? Igen. Van különbség? Van. Dr. House-nak nagyobb esélye van felemelkednie jövőbeni a tananyag szintjére? Szvsz igen.

Persze a politikának nagy befolyásoló ereje van, és egy rebellis költőcske nem lesz népszerű az uralkodói körökben. De ha már ezt a kort evsszük, akkor a csepűrágó kategóriába nem Petőfi esne nálam, hanem a medvetáncoltató meg a kakasviadaloztató. Azt hiszem, Jókainál olvastam, egy szereplő szájába adott párbeszédben, hogy hova menjenek, kakasviadalra vagy színházba. Valahogy úgy hathatott ez a kérdés akkor, mint a mit nézzünk ma este, művészfilmet vagy barátokköztöt.

Egyébként nem tudom hallottál-e például Tabarin-ről (e.: 'tabaren'), egy francia szerzőtől, akinek fennmaradtak darabjai. [link]

Blőd helyzetkomikumok, olcsó vásári ripacskodás kb 4-5 fős darabkák (egy kordényi ember lehetett a csapata), mégis játsszák a mai napig. Egyébként Tabarin gyógyfőzeteket árult, és az előadásai után ezekre kapacitálta a nézőket, tehát a pénzt nem közvetlenül a színházból kereste. Mondhatni, hogy a kereskedelmi TV elődje volt ő.

Itt meg is nézhető egy darabjának pár részlete:

[link]