Mi a véleményetek Benito Mussolini-ről?

Benito Mussolini nagy ember volt. Körülbelül ugyanolyan az olaszoknak, mint nekünk Kossuth Lajos. A világ csak annyit fog fel belőle hogy "náci diktátor volt", holott vajmi köze volt eredetileg Mussolininek és az olasz fasizmusnak a Harmadik Birodalom ideológiáihoz. Az olaszok ma is nagyon tisztelik, tele van a szobraival Olaszország, mert ő volt az, aki a 30-as években felvirágoztatta az országot.

Később persze őt is elkapta a Hitler-féle daráló, de még így is Olaszország rengeteget köszönhet neki a gazdasági fejlődés és a nemzeti öntudat kialakulása terén.

Szerintem hasznára vált Olaszországnak, még ha ezt elsőre nem is veszi észre a világ.

(amúgy pedig egy napon születtünk, csak nyilván nem egy évben :D)

"Azok a fiatal magyar testvéreink, akik a szovjet kobra bűvölő szemét még mindig nem tudták elfelejteni s akik idekint minden rosszra azt mondják, hogy „fasizmus”, sohasem olvasták Mussolini műveit. Semmit sem tudnak a Carta del Lavoro-ról és főként fogalmuk sincs arról, hogy az 1919-es évben az úgynevezett „fasizmus” hozta az olasz munkásnak a biztosított munkabért, fizetéses szabadságot, öregségi biztosítást, a szabadidő mozgalmat, a Pontini mocsarak kiszárítását, az Egyház és az állam között kötött kiegyenlítő békét. A fasizmus hozott olyan diktatúrát, amely tulajdonképpen nem volt diktatúra, mert fölötte király uralkodott, a Pápa áldását élvezte és az egykori szakszervezeti vezérek együttérzésére támaszkodott és a szindikálizmus formájában pontosan azt valósította meg, amit a magyar októberi forradalom nem tudott elérni: a munkástanácsok és paraszttanácsok uralmát. Hogy ezeket „Fascio”-nak hívták, az nem jelent mást, minthogy az egységet, a különféle társadalmi osztályok összefogását hirdették, a nemzeti egységet jelképezték. Ugyanazt, amit a magyar forradalom is akart. Mindezen felül a „Fasizmus” tulajdonképpen egy depolitizált társadalmat akart, amelyben az államvezetés nem a politizáló pártvezérek marakodásában, vagy tehén-alkuszságán alapszik, hanem a nép hivatási rendek szerint választott uralmán.

Mert — ugyebár — nem más, mint vak hiedelem, hogy a népuralmat csak a fogantyús szavazógép uralmán keresztül lehet gyakorolni és csak az a népuralom, amelyben 5-6 párt hazudik a szerencsétlen tömegnek és kergült demagógok, kapitalistanívón álló szakszervezeti muftik konkurálnak egymásra, hogy teljes szétesésre juttassák az államot és a társadalmat. A népuralomnak lehet olyan formája is, amelyben nem a hiedelmek, nem a politikai agybajok alapján választják meg az állam vezetőit, hanem a legszélesebb mértékű, titkos szavazat alapján a foglalkozási ágak — munkások, parasztok, iparosok, kereskedők, középosztálybeliek — választják meg parlamenti érdekképviseletüket.

Ez a rendszer kizárja a marxizmus-bolsevizmus legkisebb lehetőségét. Megsemmisíti a marxizmus létalapját, az osztályharcot, amely 1840, a marxi Kommunista Kiáltvány óta szüntelenül lefelé szintezi a nemzeteket, osztályokat, társadalmakat. Az úgynevezett korporatív államban minden egyén szabad és érvényesíti személyi jogait és minden társadalmi osztály egyenlően a nemzet tagja. Ilyen rendszerben nem lehetnek Rákosik és Kádárok, akik előjogokat követelnek azon a címen, hogy ők a munkásosztály fiai, de ugyanígy nem lehetnek iparbárók, feudális föld-arisztokraták sem, akik ugyanilyen születési jogon követelik maguknak az összes társadalmi osztályok fölötti hatalmat.

A hivatásrendi államban a hivatásoknak sincsenek előjogaik. S ha a fasizmusnak voltak kezdeti tévedései, azok csak arra vezethetők vissza, hogy a helyzet tehetetlenségi nyomatéka következtében Mussolini egyelőre kénytelen volt valamiféle diktatúra látszatában megvalósítani elveit és terveit."

M. L.

Mussolinit lehet utálni, meg lehet az ájult tisztelet hangján szólni róla, de egyszerűbb, ha a tényeket nézzük.

Sem véreskezű népirtó, sem nagy államférfi nem volt. Ellentmondásos személyiség, akinek sikerei és nagy kudarcai is voltak. Összességében több kudarca, mint sikere, és csak azért nem mondhatjuk, hogy egyértelműen gyenge vezető, mert az a rendszer, amit megbuktatott, nála is rosszabbul teljesített.

Nem volt soha végleges, kiforrott politikai eszméje vagy programja. 1914 és 1919 között évetne változott a politikája, de még 1934-ben és 1943-ban is újragondolta az elképzeléseit. Ebből ő erényt próbált kovácsolni, mondván, hogy neki a tett meg a cselekvés a programja, ami persze marhaság, mert ez azt jelenti, hogy mindegy volt neki, csak hatalmon legyen.

A 20-as évek elején került hatalomra, felsorolni is nehéz lenne, közben hányféle eszmerendszert képviselt, mindig nagyon értve ahhoz, hogy a váltásait úgy fesse le, hogy ő végig ugyanarról beszélt. Ehhez értett a legjobban, ebben határozott tehetség. A 20-as évek második felében és a 30-asok elején népszerű volt.

A 30-as évek közepére stabilizálódott nagyjából a fasizmus, ekkor írta le az "A fasizmus doktrínájá"-t, ami egy marhaság, de legalább végre kifejtette, mit gondol a világról. Érdemes elolvasni, mert különleges, bár nem meggyőző.

Nagy érdemeket szerzett azzal, hogy lecsapoltatta a Róma mellett lévő nagy mocsarat, amit évszázadok óta sikertelenül próbáltak eltüntetni. Ezzel 5 ezer km2 területet nyert Olaszország, amit be is telepítettek. A többi hódítása kevésbé volt sikeres.

Szintén érdemi mértékben fejlesztette a mezőgazdaságot és a családpolitikája a lakosság növekedéséhez vezetett. Másik nagy eredménye a maffia elleni sikeres harc volt.

Nem sikerült viszont az ipart fejlesztenie, az nagyon gyengén teljesített. A múlthoz való viszonya ellentmondásos. Rómában középkori és ókori emlékek tömegét semmisítettetett meg, amikor széles felvonulási utat vezettetett a Colosseum felé. Ez nagy felhördülést keltett (volna, ha lett volna szólásszabadság). A fasizmus maradandó alkotása viszont a római kiállítási központ, ami egy kicsit nagyzoló, de érdekes modernista épületegyüttes.

A diktatúra nem volt nagyon kemény, viszont jó lassú, bürokratikus rendszer volt, kb. mint a Kádár-rendszer.

Amikor a 30-as évek közepén hódítani kezdett, ezt a lakosság megütközéssel fogadta. A győzelem után ismét népszerűbb lett, de amikor Olaszo. belépett a II. világháborúba, a közvéleménynek elege lett Mussoliniből. A háború alatt vereséget vereségre halmoztak, 1942-re Mussolini egy megtört, deprimált, a világtól elzárkózó gyomorbajos remete lett. 1943-ban a lakosság kitörő örömmel üdvözölte a bukását. Érdekes viszont, hogy a kudarcát belátta, legalábbis az 1945 januári interjúsorozatában elismerte a hibáit, diktátoroktól szokatlan módon.

Mussolini legmaradandóbb, máig is érvényes művének az 1929-es Lateráni Egyezményt tartják, amely elismerte a Vatikán, mint önálló városállam létezését.

Mussolini diktátor volt, de semmiképpen sem Hitler, ahogy az sajnos a mai köztudatban él. Legnagyobb hibája tényleg az volt, hogy 1940-ben teljesen elvesztette józan ítélőképességét és belevitte Olaszországot egy elképesztően buta háborúba, amelyből eleve semmi haszna sem származhatott. Bár történelmietlen felvetés a mi lett volna ha, itt azonban világos, hogy ha semleges marad Olaszország a második világháborúban, akkor Mussolini alighanem természetesen bekövetkező haláláig uralmon maradt volna, s a rendszere is mindaddig fennmaradt volna (mint Spanyolországban Franco esetében). Valamint ma is olasz terület lenne Isztria, Fiume, Zára, amit a vereség következtében át kellett adni Tito Jugoszláviájának.

Halála mindenképpen méltatlannak tekinthető, hiszen egy kerítés mellett lőtték agyon a partizánok, majd a holttestét Milánóban a lábánál fogva akasztották fel, ahol aztán a tömeg meglincselte a hulláját.

Magyar szempontból is érdemes kitérni Mussolini személyére. Mi mindenképpen hálával tartozunk neki, hiszen Trianon után, amikor egész Európa kiközösített minket, Mussolini Olaszországa 1927-ben a magyar-olasz barátsági szerződéssel kezdődően nagyhatalomként mellénk állt és mindvégig szövetségesünknek számított. Mussolini és külügyminisztere Ciano hathatósan támogatta a magyar revíziós törekvéseket, s nagyrészt az ő érdemük az is (nem a németeké!), hogy az első és második bécsi döntések következtében a Felvidék és Észak-Erdély nagy része visszatérhetett Magyarországhoz. (Az már nem rajtuk múlott, hogy végül ezeket a területeket nem tudtuk megtartani.)Ez sajnos a mai magyar köztudatban egyáltalán nincsen benne.