Filozófiai szemszögből mi értelme van az életnek? Lásd az okfejtésem a kiegészítésben.

Kedves kérdező.

Bízom benne nem értesz félre, nem letámadni akartalak, nem is sértegetni, vagy kioktatni, ahogyan meggyőzni, vagy vitába sem akarok veled szállni, én össz-vissz adtam egy másik megközelítést a létezés csínjára bínjára. Tökéletesen elfogadom álláspontodat, és azt, hogy Te jelen pillanat ezt így gondolod ezzel a témával kapcsolatban. Számomra a köztünk folyó eszmecsere beszélgetés értékű.

Amúgy, ha most az idézőjeles állításodból indulunk ki, hogy például az agy által generált illúzió akár az én-érzet, akár a világról alkotott elképzelés, akkor jogunk sincsen bármiféle ítéletet alkotni a világról, vagy a létezés bármely kérdéséről, ugyanis elég nagy ellentmondásba keveredünk, ha egy olyan dologgal próbálunk bármiféle egyetemes igazságot kijelenteni, amiről azt állítjuk, hogy illúzió. A tévedés pedig pontosan az ellentmondásból derül ki, ellentmondás pedig akkor van, amikor valaki nem objektíve vizsgálódik, hanem egy személyes elképzeléshez próbálja igazítani a valóságot. Ez egyébként érthető. S ha esetleg veszed a fáradtságot, és elmélázol az első kommentemben adott válaszomon, akkor hamar kiderítheted, hogy az "elme-elvű" világképpel tökéletesen magyarázható mindennemű létezéssel kapcsolatos dolog, sőt még az is, hogy az emberek nagyja miért nem képes átlátni, miért nem képes felismerni az ún. univerzális igazságokat...ugye azért, mert abba a hitbe ringatja magát, hogy erre képtelen, mivel itt az elme játssza az irányító szerepet. Ennek pedig köze nincsen bármiféle dogmatikus vallási irányzathoz.

Másrészről vannak olyan emberek, akik ezt a saját maguk által meggenerált korlátot túllépték már, és teljesen elfogulatlanul képesek szemlélni, olyan dolgok miértjeire is magyarázatot adva, amit most még nem fogadnak, vagy nem hisznek el globálisan. Ebből kiindulva egyértelművé válik, hogy mi a tévhit, és mi nem az. S még mindig nem hangzott el tőlem olyan, hogy márpedig csak nekem van igazam...Erre írtam, hogy ez a Te képzeleted terméke, már ha ezt tényleg így gondolod. Én annyit mondtam, hogy amíg valaki abban a (tév)hitben úszik, hogy képtelen bármilyen jellegű dolgot megérteni, felfogni, addig értelemszerűen nem is fog menni neki, ezzel pont, hogy felmagasztaltam az embert, és hozzáállásomban megadtam azt, hogy képes elérni bármit az ember...és a vicces az egészben, hogy ez a társadalmi életben is így van, mert amíg valaki nem hiszi el magáról, hogy képes bekerülni egy jó kis munkahelyre egy állásinterjú során, addig nem is fog. Abban viszont igazad van, hogy nincsen számodra bizonyíték Isten létére, vagy nemlétére...és pontosan azért nincsen számodra bizonyíték, mert Neked ez az elképzelésed ezzel a témával kapcsolatban, hogy nem létezik ilyen bizonyíték. Abban is igazad van, hogy a természettudomány hihetetlennek tűnő dolgokat elért már a fizikai világ vizsgálata során, de szerintem azt Te is tudod, hogy a természettudománynak(már ha azt úgy értelmezzük, hogy az anyagi világ vizsgálatában működő szervezet) van korlátja, és vannak olyan dolgok, amiket jelenleg nem tud magyarázni materiális úton.

Egy egyszerű hasonlattal élve, amivel talán megérted az álláspontomat:

Van két darab ember egy kietlen pusztán, étlen-szomjan. Az "A" személy látásának a minősége sokkal meghaladja a másikét, és kifigyel a távolban egy kis falut. A "B" személy természetesen nem látja, mert a szeme világa korlátozott. A "B" személy azt állítja, hogy márpedig ott nincsen semmiféle falu, de ugye "A" személy tisztán látja a települést. Ki téved? Az aki látja, hiába képtelen elismerni látásának korlátozottsága következményéül a "B" személy a helyzetet, vagy az téved netán, aki nem látja, mert csak korlátozott tartományon belül fut számára a látás?

Egyébként bizonyíték van Isten létére, igaz ez teoretikus bizonyíték, bár még mindig nem tudom miért kevered ide a vallás kérdést...természetesen előbb definiálni kéne Istent, és utána bizonyítani...a megfelelő definícióval pedig ez könnyen megtehető, de mint mondtam, és visszatérve kicsit a hasonlatra, vannak emberek, akik a saját - világról, emberről és Istenről alkotott - feltételezéseik, elképzeléseik végett nem képesek elfogadni, megérteni ezt a bizonyítékot...szerintem Te is találkozhatsz ilyennel nap mint nap, és hogy ne menjünk messzire, használjuk akkor most fordítva a dolgot, és utazzunk vissza a középkorba, amikor többen azt állították, hitték, hogy a Föld lapos és ehhez az elképzeléshez olyannyira ragaszkodtak, hogy még máglyahalálra is ítélték azon embereket, akik nem ezt állították...vagy vehetjük a Földközpontú elképzelést. Mai nap is megfigyelhetünk hasonló embereket, akik erőteljesen belekapaszkodnak olyan tévedésekbe, hogy pl. nincsen gravitáció, vagy, hogy a természettudomány hazudik az embereknek, hogy a fizikai, kémiai vagy biológiai tények nem igazak, és nem állják meg a helyüket a valóság talaján, meg hogy lódítás az egész...:)

Mellesleg abban tökéletesen egyetértek Veled, hogy a dogmatikus rendszerre épülő vallási irányzatokkal nem érdemes foglalkozni, és azt is tudom, hogy az ilyen vallási magyarázatok elriasztják az embert az ún. Hittől. Engem például apám mondhatni tiltott a templomoktól, meg az ilyen felekezetektől...bevallom utólag, hogy jól is tette. ;)

ui.: Remélem nem értettél félre, én egyáltalán nem ellened beszélek, és nem kikezdeni akarom a véleményedet, egyszerűen csak segíteni szeretnék, hogy jobban megértsd a dolgokat, és Te magad felismerd a választ például a kiírt kérdésedre. Persze nem vagy köteles elfogadni sem engem, sem a szavaimat, vagy az azokban rejlő esetleges igazságokat. Megértem azt is, hogy ha Te esetleg ragaszkodsz a saját elképzelésedhez, gyakori emberi hozzáállás ez, de ha józanul ítéljük meg ezt, akkor gyorsan kiderül, hogy ez elfogultság.

megj.:Ha esetleg nem vagy rám, vagy szavamra kíváncsi, és azt szeretnéd, hogy ne írjak több kommentet a kérdésed alá, akkor a következő válaszodban ezt jelezd, és akkor abbahagyom, mert mint mondtam, számomra nem lét kérdés, hogy meggyőzzelek...egyáltalán nem akarom rád erőltetni ezt a dolgot.

üdv

28/F

LastOne.Left