Szügségszerű volt vagy elkerülhető lett volna az első világháború?

Az első VH kitörése tulajdonképpen az elbarmolások és a tömény emberi hülyeség csimborasszója.

Adott az Osztrák-Magyar Monarchia, egy szenilis, vén császárral (A korabeli pletyka szerint ekkor már pelenkázták és fogalma sem volt róla, hogy háború van, sokkal jobban leépült már annál.) elavult államigazgatással, súlyos gazdasági gondokkal. Mindehhez a közgondolkodásba valahogy bekerült, hogy a háború majd minden bajra megoldást jelent.

Adottak mindenféle nemzetiségek, akiket vagy háromszáz éve folyamatosan elnyomtak a törökök/osztrákok/magyarok, gyakorlatilag a nyílt lázadás szélén.

Adott egy frissen egyesült Német Császárság, ahol a császár ma úgy mondanánk, fogyatékkal élő (az egyik keze deformált volt), természetesen ő a legnagyobb kardcsörtető. Ráadásul a háború kitörése előtti napokban Vilmos császár elutazott egy északi hajókirándulásra, rádió nélkül, tehát a igazi döntéshozó sem maradt az udvarnál.

Adott egy Franciaország, amely száz éve még Moszkvát fenyegette a hadseregével, ma azonban a Német Császárság nyomasztó ipari túlsúlya mellett szinte tehetetlenül nézi, ahogy semmivé foszlik egykori hatalma.

Adott egy Anglia, aki nem akar harcolni, csak annyit szeretne, hogy a Franciáknak megfelelő ellensúlya legyen a kontinensen, így lekössék egymást.

Mindemellett adottak különböző nemzetközi szerződések, amelyek két tömbbe tömörítik az európai államokat, így a legkisebb csetepaté is azonnal általános háborúba kell hogy torkolljon.

Az I. VH volt az a háború, ahol a hadviselő felek egyike sem akart megvívni, mégis kitört, szinte csak úgy megtörtént. Szerény véleményem szerint el lehetett volna kerülni, ha például Bismarck még él, sohasem tör ki ez a háború.

Mostanában én is sokat gondolkodtam ezen.

Elkerülhető lett volna, ha minden oka másképp alakul, de akkor az egész mai világunk más lenne. Ugyanis az első világháború okai a III.-IV. századi hitvitákig vezethető vissza.

A XX. század elején már szükségszerű volt egy nagy háború a sok konfliktus (keleti kérdés, gyarmati háborúk, német és olasz imperializmus stb.) miatt.

Egyáltalán nem lényegtelen.

Ha nem értjük meg, hogy miért történt, akkor semmi nem akadályozza meg, hogy megint megtörténjen.

Kedves 2009-09-04 14:47!

Ez így nem teljesen igaz.

1. Az OMM a korszak egyik legliberálisabb állama volt. A benne élő népek többsége meg volt elégedve a helyzetével. Pl. sem a csehek, sem a románok, de még a horvátok sem beszéltek elszakadásról addig, amíg ezt a világháború elérhető közelségbe nem hozta.

Érdekes módon az első világháború előtt még Masaryk is a Monarchia egyben tartása mellett érvelt.

2. Nem mi sz@rtuk a spanyol viaszt. Nem a Monarchia találta ki egyedül, hogy legyen háború. Ez az adott szituációban szükségszerű volt. Ha akkor nem lett volna háború, akkor a Monarchia lassan, de biztosan lesüllyed középhatalommá, majd széthullik. (Bár a későbbiek ismeretében kérdés, hogy ez nem lett volna-e jobb.) A nemzetiségek egyáltalán nem lázadoztak. Több jogot akartak, igen. De elszakadni egészen 1917-18-ig szinte senki nem akart.

3. Azt senki sem látta előre, hogy ebből ez lesz. A XIX. század tele volt pár hónapos kis csetepatékkal, amiket aztán gyorsan lerendeztek és mindenki jól járt vele.

Ilyen volt az annexiós válság is 1908-ban, amikor az OMM annektálta Boszniát. 1914-ben úgy látták, hogy Szerbia annexiója is ilyen könnyen végbe mehet. Senki sem érzékelte, hogy egy puskaporos hordón ülnek.

Pl. II. Vilmos német császár is azt mondta, hogy "mire a falevelek lehullanak, önök itthon lesznek, győztesen." Vagyis nem számított hosszabbra három hónapos háborúnál. És ez mindenki másra is igaz volt. A háború akkoriban igen is egy nagyon jó ötletnek tűnt.

4. A Német Császárságban a császár személye huszadrangú tényező volt. Németország volt a korszak legerősebb katonai hatalma és neki volt a legjobban kiépített infrastruktúrája. Ha az USA nem szól közbe, szinte garantálva lett volna a német győzelem.

A császárnak akkoriban sok befolyása nem volt. Bár, ha akarta volna, biztos kézbe vehette volna a dolgok irányítását, de minden így volt jó. Rábízta valami hozzá értő emberre az ügyeket, azt kezit csókolom. Kb. olyan volt a helyzet, mint Angliában, azzal a különbséggel, hogy itt elvileg a császár kormányozhatott volna, csak nem akart. Működött minden nélküle is.

5. Igaz, hogy Németország gazdasága messze túlszárnyalta Franciaországét, de a demográfián kívül semmiben sem volt számottevően nagyobb a német növekedés, mint a francia. Csak a német előrébb tartott.

A világ második legnagyobb pénzpiaca ekkor London után Párizs volt. Nekik is volt modern hadseregük, csak a mozgósítással és a tábornokok rátermettségével volt a baj. (Többségük 60 év körüli veterán volt.) Úgyhogy az nem igaz, hogy Franciaország csillaga leáldozóban volt. Épp ellenkezőleg. Napóleon veresége után épp ekkor volt ismét felemelkedőben.

6. Az angolokat egyáltalán nem érdekelték a franciák. Ők csak azt akarták, hogy egyensúly legyen a kontinensen. Nekik még alapvetően a háborúval sem lett volna semmi bajuk, ha a németek nem sértik meg Belgium függetlenségét. Mivel aki a kezében tartja Belgiumot, az (kicsit vulgárisan fogalmazva) a markában tartja Anglia golyóit is. Belgiumból már csak egy ugrás Anglia. Vagyis az angolok nem akartak háborút és csak a németeken múlott, hogy nem maradtak ki belőle.

7. Az túlzás, hogy a legkisebb csetepaté is kontinensszintű háborúba kellett, hogy torkolljon. Ez csak akkor volt igaz, ha az a csetepaté a Balkánon tör ki.

A szövetségi rendszerek (a balkáni államok kivételével) már 1905-ben meg voltak. Mégis kiállták az annexiós válságot és a marokkói válságokat is, mert egyszerűen a nagyhatalmak azt mondták, hogy emiatt nem akarnak háborút. A láncreakció elindulásához az kellett, hogy valakinél beteljen a pohár. És ez 1914-ben Oroszországnál megvalósult.

8. Az egyáltalán nem igaz, hogy senki sem akarta az első világháborút. Ahogy megvalósult, azt tényleg nem akarták, de, mint mondtam, azt senki nem látta előre, hogy ez lesz belőle. Lényegében az angolokon kívül mindenki akarta.

A franciák a reváns miatt, a németek azért, hogy végleg letörjék Franciaországot, az Osztrák-Magyar Monarchia azért, hogy megőrizze nagyhatalmi súlyát és növelje súlyát a Balkánon, Oroszország pedig szintén azért, hogy növelhesse a súlyát a Balkánon és hogy megszerezze a tengerszorosokat. De még Olaszország is akarta, szintén azért, hogy területeket szerezhessen a Balkánon és hogy növelje nemzetközi súlyát és akár nagyhatalommá is válhasson.

Annak, amit mondasz, sok esetben épp az ellenkezője igaz.

Az ötödik lovas