A feministak miert nem voltak kepesek felfogni, hogy azaltal, hogy ok nem akarnak fozni meg gyereket nevelni, maga a termeszet rendje ellen harcoltak?

"Ha már eleget nevettél, kérlek mutass nekem 5 jelentős női hadvezért és filozófust! "

Az, hogy nem tölthették be ezeket a pozíciókat az nem a genetika, hanem az elnyomás számlájára írható.

Egyébként amcsiban most törölték el, hogy nők nem harcolhatnak frontvonalban.

A görögök amazonjairól (akik az ásatások alapján nagy valószinűséggel szkíták vagy észak-törökországi törzsek voltak) nem hiszem, hogy lenne ember, aki még ne hallott volna. Az őket követő rómaiak is pro és kontra jól el voltak eresztve erőskezű nőkkel. Egyrészt a távoli provinciákon élő kormányzók és előkelőségek nejei időnként nem átallottak "a katonák közt parádézni", sőt "részt venni a cohorsok és légiók gyakorlatozásában" (Caecina Serverus). A gladiátor viadalokon nem voltak ritkák a női harcosok egészen 200-ig, amikor Septimus Severus rendeletben tiltotta meg, hogy az arénában nők harcoljanak.

Persze ezek a nők addig is már a "kontra" oldal, vagyis Róma ellenségeinek képviselői voltak. Britek, gallok, kelták, szírek, szaracénok - egy római légionáriusnak a birodalom bármely végén esélye volt rá, hogy egy nő vágja pofán a csatatéren. Boadicea (Boudica) egy örökösödési vita lezárásául felkelésre vezette a brit törzseket a rómaiak ellen 60-61-ben. Persze végül leverték, de bronzszobra a mai napig a Temze partját díszíti a Parlamenttel szemben. Kevésbé ismert Mavia szaracén királynő neve, pedig ő tíz éven át harcolt a rómaiakkal és azon kevesek közé tartozott, akiknek a végén még egy békével is sikerült lezárnia a dolgot.

Nehogy azt higgyük persze, hogy csak kontinensünk asszonyaiban buzgott a harci kedv. A Távol-Keletre ugorva első hölgyünk japán, Jingo Kogo császárnő. 366-ban úgy döntött, hogy ideje lenne sürgősen megszállni Koreát (ez a japánoknál visszatérő program volt az évszázadok során). Az ötlet valóra váltásától az sem tartotta vissza, hogy éppen terhes volt és így állítható bőségű páncélt kellett készíteni számára. Kínában Fa Mulan tíz évig(!) harcolt a kínai császár seregében, bár ez attól tartok távolt állt a Disney-féle zenés-táncos változattól. A vietnami panteonban sem kell lámpással keresgélni a nőket: a 39-43. között zajló, kínaiak elleni felkelés élén két hercegnő állt, maguk is vezettek csapatokat.

Bár Mentula megkerülhetetlen forrásmunkája a vikingekről egy finoman szólva férfiközpontú társadalom képét tárja elénk, náluk sem volt ritkaság, ha egy nőnek nem nyújtott elég önkifejezési lehetősget a heringfüstölés. A Vörös Erik sagaban Freydis, Erik lánya személyesen végzett néhány "kényelmetlen" emberrel, akik akadályozták volna küldetésüket. Több sírban a fegyverek mellett női használati tárgyakat (brossokat, tűtartókat) is találtak.

A keresztyén elveken alapuló Európa már nem kedvezett a fegyverforgatásra vágyó hölgyeknek, de azért kiskapuk itt is voltak. Még a klasszikus lovagrendekben is voltak nők, pedig a kor erkölcse és eszménye szerint nekik csak az ábrándos várakozásra lett volna joguk. A Dicsőséges Szent Mária rendet 1233-ban alapította Loderigo d'Andalo bolognai nemes és 1261-ben megkapta VI. Sándor pápa jóváhagyását: tagjai militissa rangot kaphattak. A Máltai Lovagrendben külön kategória volt a soeurs hospitalieres, a "gyógyító nővér" és több rendházukat is commendatrix vezette. Ha valaki elég gazdag és elég hatalmas volt, akkor még a férfiak uralta világban is el tudta fogadtatni magát úrként és katonai vezetőként egyaránt, elég ha csak Zrínyi Ilonára gondolunk. Ha pedig a férfiak már képtelenek voltak kimászni a saját maguk által kreált trutyiból, akkor időről időre megjelent egy Jeanne d'Arc, esetleg néhány egri asszony, hogy kisegítse őket...

Ha valaki nem ragaszkodott a becsületes úthoz, az akár kalózként is karriert csinálhatott, mint pl. Lady Mary és Elizabeth Killigrew (anya és lánya), akik 1530-tól 1582-ig tartottak fenn jól menő kalóztanyát Cornwallban. Lady Mary férjét, aki korábban maga is kalózkodott, Erzsébet nevezte ki admirálissá, hogy harcoljon a tengeri rablók ellen. Az otthon hagyott asszonyka viszont amint hites férje kihajózott, összeszedte a - gondolom előzőleg gondosan összeválogatott - cselédséget és maga is hajóra szállt egy kicsit fosztogatni. Mary Read és Anne Bonney a 18. század legendás karib-tengeri kalózai voltak.

A 19. századtól aztán a francia forradalom eszméinek farvizén egyre gyakrabban fordult elő, hogy tisztes családanyák (vagy szerelmetes leánykák) mundérba bújjanak. Kezdetben persze csak álcázva, mint Deborah Samson, aki az amerikai függetlenségi háborúban, vagy Leibstück Mária, aki a 48-as szabadságharcban harcolt. Cathay Williams nem elég, hogy nő, ráadásul néger is volt, de ez nem akadályozta abban, hogy William Cathey néven két évet húzzon le az indiánok ellen mint Buffalo Soldier, fekete lovaskatona. (Álruhás katonanőkről egyébként már a középkorban is voltak híradások, de azért a 19. század higiéniai elvárásai mellett nekem furcsa, hogy egy sátorban lakó katonáról hogyan nem derül ki évekig, hogy nő - akkoriban már szokás volt mosakodni.) A csúcstartó alighanem Dr "James" Berry (itt jobbra), akinek leánykori neve nem is ismert. 1813-ban (már Jamesként) elvégezte az edinburgh-i orvosi egyetemet majd beállt az angol hadseregbe. Egészen a fősebészi rangig vitte és csak 1865-ben bekövetkezett halálakor derült ki róla, hogy nő.

Női politikusok:

[link]

nyilván ezeket a feladatokat gyerek nevelés mellett is lehet végezni, csak éppenséggel mostmár nem kell a nőknek titkolódzni, férfinak kiadni magukat... és ha lebuknak nem kell a máglyahaláltól vagy nyilvános megaláztatástól félniük...

A természet ősi rendje a Nőuralom, a matriarchátus és igenis, ezt felborították a férfiak, amit vissza kell állítani!

Amivel a feminizmusban nem értek egyet az az, hogy a legtöbb feminista férfinak öltözik/férfiként viselkedik, ezzel akarja kivívni az egyenlőséget.

Én azt mondom magassarkúban, festett körömmel, igényesen és nőiesen is harcolhatok a Nőkért, mert küldetés az, hogy Nőnek születtem! A Nőuralom az emberiség SZÜKSÉGES állapota.

1.) A tudatlanságod nem engem minősít.

[link]

Ez egy felületes cikk három népről, ahol Nőuralom van a mai napig. Ennél mélyebb irodalma is vana témának angolul. Egyébként figyeld meg, hogy ezek a népek mindig fejlettebbek és gazdagabbak annál az országnál, amiben kisebbségek. Talán égis működhet a Női Vezetés, hímsiviniszta barátom?

2.) A matriarchátus bizonyított tény, rengeteg régészeti lelet utal rá, hogy kezdetben a Nők Vezették a Világot. Egyébként, ha utánanéznél ó-és középkori irodalmakban, egész a 12-13. sz.-ig maradtak fent feljegyzések Nők vezette (sőt néha CSAK Nőkből Álló!) társadalmakról. Utána söpört el mindent a férfimániás indoeurópai kiltúrkör.

Vicces, tipikus férfihúzás az elején, hogy csak annyit idéztél tőlem:

"1.) A tudatlanságod nem engem minősít.

[link]

Ez egy felületes cikk három népről, ahol Nőuralom van a mai napig.", nem pedig ennyit:

"1.) A tudatlanságod nem engem minősít.

[link]

Ez egy felületes cikk három népről, ahol Nőuralom van a mai napig. Ennél mélyebb irodalma is vana témának angolul." Így korrektebb lett volna.

"Hány fejlett ÁLLAM-ot tudsz felmutatni, ahol ez így alakult ki"

Ezek nem államok, de valaha azok voltak, mielőtt leigázták őket (férfiak vezette), fejletlenebb, de nagyobb lélekszámú országok.

"Igen? Tudsz GDP-adatokat mutatni?"

Nyilván nincsenek GDP adatok, hiszen ezek a népek Kínában, Indonéziában, Bangladesben kisebbségek.

A Nyugat-Dunántúl fejlettebb a Nyírségnél. Mutatsz nekem külön nyíségi és külön nyugat-dunántúli GDP-t? :-D

"Kíváncsi vagyok, hogy lesz ez a három nép gazdagabb az 1.000.000.000-os népességű Kínánál, meg Indiánál."

Ha kíváncsi vagy, már szívesen válaszolok. Most. A moszók Kínában kisebbség és jobban élnek a kínai átlagnál. A 80 (!!) sylheti khászi faluban az átlag Nőnek és családjának van villany, internet otthon. Az átlag indiai férfiról és családjáról ezt nem tudod elmondani. Az, hogy India és Kína mekkora egyébként sem nyom sokat a latban. Az egy főre jutó GDP-ben Kína a 93., India a 136. Ellenben a félmilliós Luxemburg az első. Persze ha összeségében nézzük, Kína a második legtöbbet termeli a világon, India a tizedik, Luxemburg csak a hetvenegyedik, de mire mennek ezzel, ha annyifelé kell osztani, hogy a végén alig jut valami nekik. Svájc is kicsi. A méret nem minden, ez is tipikus férfigondolat, hogy nagy és máris hű de jó...

Arról nem is beszélve, hogy a pénz férfitalálmány. A Nők igazságosabban osztják meg a javakat, más köztük az érték, a pénz a férfiak istene. (Ma persze a Nők is keresnek, én is, ilyen ez a patriarchátus.)

"Linkeltél egy cikket három pici népről, amiknek nincs államuk, kormányuk, beleszólásuk a világpolitikába."

Csupa olyasmi, ami a férfiaknak fontos. Értsd meg, hogy a Nők másképp gondolkodnak, ergó más a politikájuk, a vezetésük is. Ezeknek a Nőknek nem még pár atomfegyver kell, hanem hogy tisztességes jövőt adjanak a Lányaiknak. Nem a külvilágtól függenek, egy Nőben nincs akkora bizonyítási kényszer.

"Írnál párat?"

Szívesen. Az Amazonokat már előttem is említették, legenda, aminek volt (nem is kevés) valóságalapja. Sába királynő birodalmának, Zenóbia királynő birodalmának biztos, hogy volt valóságalapja, a történészek szerint.

Közel tíz arab (!) királynőről tudunk, Mohamed születése előttről. Emellett Mohamed előttről gazdag arab kereskedőnőkről is szólnak (elsősorban palesztinai zsidóktól) feljegyzések, akik néha valóságos dinasztiákat hoztak létre, anyáról-lányára. Minden valószínűség szerint az a nagy nőellenesség oka a mai napig a Közel-Keleten, mert az arab eleinte egy Nők uralta nép volt.

Az Ezeregyéjszaka meséiben legalább tízszer szembetalálod magad néha Nők vezette, de legtöbbször csak Nőkből álló várossal, ahová általában az arab (férfi) utazó csöppen és meg van döbbenve, a Női szultánoktól, hadvezérektől, kereskedőktől.

Persze ez "csak" a népi legendárium része,de mint tudjuk, az ilyesminek mindig van valóságalapja.

(Nagyon valószínű, hogya Mohamedet követő erőszkos férfiasításnak néhány arab város sokáig ellenállt, meghagyván az araboknál hagyományos Női vezetést és ezeket örökítik meg ezek a legendák.)

Az indiai védákban beszélnek egy olyan területről a Hindusztáni-félszigeten, amt a Maharadzsa parancsára felégettek. Az itt élők, úgy adták-vették a férjeket, ahogy akkoriban Indiában a feleségeket szokták, úgy örökítettek anyáról-lányra, ahogy akkoriban apáról-fiúra volt szokás, az uralkodók, papok, kereskedők, hadvezérek Nők voltak, írni-olvasni a lányok tanultak.

A hindu vallás, egy "Női Verzióját" követték, ahol Párvati Istennő volt a legfontosabb, más Istennők mellett, a férfi istenek pedig másodrangú szerepet töltöttek be.

Az indiai társadalom egyfajta tükörképét adták.

Állítólag a Női hadvezérekkel és katonákkal a maharadzsa férfikatonái hónapokig hadakoztak.

A kelta legendák meemlékeznek pár északi faluról (mai Skócia), ahol Női druidák és Női katonák vezettek. (Az igazság kedvéért, alig maradt ezekről a keltákról feljegyzés.)

Annál pontosabb képet kaphatunk arról a keresztény irányzatról, amelynek az arab feljegyzések szerint az I. Keresztes Hadjárat rengeteg követője akadt a Közel-Keleten. Ebben az irányzatban a papság Nőkből állt, Isten Nőnemű volt, továbbá a Megváltó is Nőnemű a hitük szerint-Mária Magdolna.

Érdekes, hogy róluk csak az arabok emlékeznek meg, az őket kiirtó keresztes férfiak nem...

"Veled egyébként nem érdemes vitatkozni, mert te érzelmi alapon teszed"

Ugyanaz, mint a társadalmaknál. Nő vagyok, mások az értékeim, reakcióim, ösztönösen, mint neked.