A magyar nyelv most akkor milyen eredetű? Finnugor vagy török?

Az alábbit nem kell elfogadni kritika nélkül, sőt, főleg a végkövetkeztetést, de nem az egész elvetendő.

[link]

Kulturális gyökerekről: ebben hasonlítunk leginkább a mongol - török népekre, bár a finnugor elemek is megvannak

Nomád sátrakban laksz talán mint a közép-ázsiai primitív népek? Vagy mi a kulturális hasonlóság Szent István óta? Semmi.

Is-is. A magyar nyelv az uráli nyelvcsaládba tartozik, amit viszont egy nagyobb családba az uráli-altajiba lehet sorolni. Rengeteg közös van bennük, pl. magánhangzó-harmónia, a létige hiánya, a nemek hiány....stb. És mindegyik ezek közül agglutinációs nyelv, szóval rengeteg eset különböztethető meg (ezért is nem tanulunk eseteket).

Én így osztályoznám:

Uráli-altaji

Uráli

Finnugor

Ugor

Magyar

Alapnyelvi szavakat hasonlítsatok össze. Nem lehet jövevényszó, hangutánzó (képzeljétek, a kakas mindenhol ugyanúgy kukorékol, spanyolban a kukurikú az kikiriki, micsoda rokonság...), nem lehetnek gyereknyelvi szavak, dajkanyelvi szavak, hangulatfestő szavak.

Alapnyelvi szó általában: testrészek, kultúrától független alapvető emberi dolgok: megy, eszik, alszik, jön, van, létezik, él, ember. Persze nem biztos, hogy az, meg kell vizsgálni, az-e. Fogsz egy ALAPNYELVI finn szót, és LEVEZETED. Senkit nem érdekel a hangzás! A k hang mély magánhangzó előtt erős h-ra változott (mint a németben), majd lággyá, mint nálunk, a z szó közepén t lesz, a szó végén lekopik az utolsó magánhangzó, a belső magánhangzó megnyúlik, a nyíltabbá válás is működik (a nyelv egyre alsóbb nyelvállásba kerül, pl.: o--> a. Most azokat a szabályokat írtam le, amelyek alkalmazhatók arra, hogy a következőt kipróbálja az, akit érdekel:

kota --> ház

kete --> kéz

De van még sok más szabály is. A kota alapvetően nem hangzik úgy, hogy ház. A kumpa nem hangzik habnak. De levezethető. Nem kell úgy hangzania. Ha a hangzás elég lenne, az amúgy is teljesen szubjektív lenne, mert én állíthatom, hogy a teniszütő úgy hangzik, mint a lovarda, aztán ha vitatkozol, azt mondom, hogy én úgy hallom, aztán kész. És egyébként is csak alapnyelvi finn szavakból lehet kiindulni, mai szavakkal ne dobálózzatok. Ki gondolná manapság, hogy a part olasz jövevényszó, nem?

A nyelvészek elsősorban nem szavakat vizsgálnak, hanem nyelvtani tulajdonságokat. Például a magyar és a finn is agglutináló nyelv. Azon kívül a toldalékoknak van sorrendje (például a rag után nem állhat jel). A finn sem teszi többes számba a főnevet szám után (két kutya, nem két kutyák). A finn emberek is úgy gondolkodnak a nyelvükben, mint a magyarok: akinek egy szeme van, arra azt mondják, félszemű. Van féllábú, félkarú ember, mert mi a páros szerveket egynek kezeljük, nem úgy mint pl. az angolok, akik azt mondják, hogy eyes, arms. Nálunk karja van valakinek, és ha hiányzik az egyik, akkor ő félkarú.

Vizsgálható a szórend (ami nem teljesen szabad természetesen, mert az totál káosz lenne, inkább csak flexibilis).

Fontos, hogy nyelvrokonságról van szó, nem genetikai rokonságról.

Az őshazai együttélést olyasmikkel próbálják bizonyítani, hogy például milyen fafajokra van szó a nyelvben, vagy miket említenek egyes szövegekben, és az a fa RÉGEN melyik tájegységen fordulhatott elő az AKKORI időjárási körülmények alapján. Milyen állatokra van szó, azok hol éltek. Van-e szó olyasmire, amire találtak régészek alátámasztást (például étel- és magmaradékokat, temetkezési pózt, szokást).

Engem az győz meg, hogy ezek egy irányba mutató érvek. Nem pedig sok ember állít sok különféle, egymásnak néha ellentmondó dolgot, mindegy, mit, csak finnugor ne legyen.