Miért nem védte meg 1848 végén a magyar kormány Budapestet?

Budapestet nem védhette a magyar kormány két okból: Budapest 1873-ban alakult meg, adott területet pedig nem a kormány véd meg, hanem reguláris (vagy mint 56-ban a fővárost, méghozzá nem is akárhogy, irreguláris) katonai erő. 1949 júniusában rengeteg esztelen dolgot tett itt Rákosi pribékhada,de nem adta fel a Dunántúlt. Gondolom, 1849-re céloz uraságod.

Pest-Buda kiürítése: Perczel Mór Mór településnél csatát vesztett, serege egyharmada megsemmisült, Pest-Buda katonai védelem nélkül maradt. A Honvédelmi Bizottmánynak nem voltak katonái, amivel védje a fővárost, ezért húztak el a jobban védhető Debrecenbe. Érdemes figyelembe venni, hogy a korabeli Magyarhon területe háromszorosa volt a mostaninak, és jóval kevésbé volt lényeges a főváros szerepe, akár startégiai szempontból is. Ma már aki elfoglalja a vízfejet,Budapestet, azé az ország, ezért lőtték szét a hódítóként előszeretettel erre portyázó oroszok kétszer is fővárosunkat a 20. sz. folyamán.

A későbbiek: Görgei kitűnő katonai stratéga volt, de nem arkangyal, csodákat tenni és semmiből százezres seregeket ideparancsolni nem tudott. 1849 tavaszára egyértelművé vált, hogy ezt a háború Ausztria nem nyerheti meg a magyarokkal szemben. A már akkor igen szívélyesen és még saját országuk hadi vállalkozásait tekintve is elképesztő erőkkel ránk törő orosz seregek olyan túlerőt képeztek az osztrák erőkkel, hogy az egyetlen megoldás az lett volna, ha Kossuth hallgat Görgeire és Komáromnál szétverjük az osztrák haderőt, mielőtt a muszkával egyesülhettek volna.Kossuth nem ezt tette,és nem ez volt az egyetlen hibás döntése, akövetkezményeket meg már ismerjük.

A hadműveletekhez először is jól felépített cél kell, aztán meg sok pénz. És nem árt, ha néhányan értenek hozzá.

A függetlenség nem jól felépített cél, hanem eszköz. Az akkori esetben nem túl jó, mert egyoldalú volt (magunknak követeltük, a nemzetiségeinknek nem adtuk meg - ez Kossuth alapvető stratégiai hibája, ami sok későbbi baj forrása lett). A jó cél egy működő gazdaság lett volna, ahol egyensúlyban van a hadműveleti költség a megtermelt javakkal. Ez nem volt igaz, így a pénz elég hamar elfogyott.

Egy olyan helyzetben, ahol a környezet mást akar, mint mi, nem életszerű, csak hősies és eleve elbukó egy ilyen harc. Talán megfelelő szövetségi politikával, kiváró radikalizmussal lehetett volna elérni valamit. Ebben az összefüggésben Buda, vagy más térség feladása, vagy megtartása nem stratégiai kérdés, hanem - esetleg - a veszteségek minimalizálása. Ez lehet, hogy számunkra keserű, de a hadviselés nem a vágyálmok terepe.

1. Lőszerhiány 49' tavaszáig nem volt probléma. Ekkor főleg a kénhiány miatt egyéb adalékanyagokat kellett a puskaporhoz keverni. A hatékonyságot számottevően ez nem csökkentette, de a katonák bizalmatlanok voltak mert a színe nem feketés volt hanem inkább szürkés.

2. Az újoncozás folyamatos volt a szabadságharc alatt, még 49' augusztusában is csatlakozott Görgei 25 ezres seregéhez Aradon 5 ezer fegyvertelen újonc. Az újoncok attól, hogy ruhát, fegyvert kaptak meg betanultak egy-két dolgot attól még csatában nem állhatták meg a helyüket, olyan katonákkal szemben akik hivatásosok voltak, vagy csak komoly harci tapasztalatokkal rendelkeztek. A magyar fél ezen a téren rosszabb helyzetben volt.

3. A budai vár nem volt védhető, az osztrákok sem tudták megvédeni. 5 ezer emberüket áldozták fel azért h időt nyerjenek. Az ostrom 49'-ben elhúzódott. Egyrészt azért mert az osztrákok jól felkészültek (értsd lebontattak számos épületet ami akadályozta volna a vár védelmét és az ostrom alatt rommá lőtték a pesti oldal palotasorát-ezt a magyar politikusok, katonák nem tették volna meg- így pedig még addig se lehetett volna védeni a várat).

Továbbá Görgei először alábecsülte a védők számát és ostromágyúk nélkül támadott, utána az ostromágyúk lassan érkeztek meg és kapkodva támadott (nem érték el a létrák a fal tetejét). Összességében így is az első ostromágyúkkal alig pár napig lövetett várat bevette a magyar sereg.

4. A 49'-ben a visszavonulás az aradi haditanácson hozott döntés alapján történt (cél a Szeged környéki egyesülés és az orosz főerők legyőzése -főerők/Görgei/,délvidéki erők + közép-tiszai hadsereg /Percel, Vetter, Guyon/ és az északi hadsereg /Wysocki/.

A haditanácson többnyire korábban leszerepel hadvezérek vettek részt- ők döntöttek. Kossuth pedig ezt támogatta (bár nem sokkal korábban a komáromi haditanácson a főerők tisztikara a Komárom környéki egyesülést támogatta). A komáromi egyesülés terve egyébként jobb volt katonai szempontból, viszont a szegedi biztosított menekülési utat a törökök felé.

UI: ha több részlet érdekel ( Hermann Róbert: Kossuth hadserege, Kossuth fővezérei)

"Temesvárnál a szab.harcot eldöntve méghozzá kb 1.5x-es túlerővel. Nem volt rossz hadvezér, de nem mindig volt megfontolt. Az erdélyi mellékhadszíntéren 10-15 ezer embert jól irányítgatott egyszerre egy csatában, de Temesvárnál már 60 ezret kellett volna, ott meg már nem mindegy hol van a tüzérségi lőszertartalék"

Ebben az okfejtésben az az egyetlen hiba, hogy Dembinsky vezette Temesvárra a magyar főerőket (nem is oda kellett volna mennie), viszont az ágyúkat másfele küldte, úgyhogy alapból rossz helyzetből indultunk. Plusz emlékeim szerint Bem csak a csata közben vette át a parancsnokságot. Ettől függetlenül jogos a kritika, mások is állítják, hogy Bem igazán jól csak a kisebb egységek irányításához értett, pár dandárhoz, nem 60 ezer főhöz.