A filozófia sokszor vitázik arról, hogy mi illúzió és mi létezik ténylegesen. De mit jelent az, hogy valami létezik?

"Te magad is, vagy én is egy-egy "halmaz" vagyunk, ha úgy tetszik tekinthetjük magunkat egy-egy vonatkoztatási rendszernek. Na, most: tudjuk önmagunkhoz viszonyítani a rajtunk kívül lezajló változásokat? (Pl. napszakok, napok, évszakok változása, mozgás) Szerintem igen. Holott mi magunk sem vagyunk állandó, változatlan rendszerek."

Itt van a gubanc...mert ha te a testedhez viszonyítod a napszakokat miegymás, akkor tévedésben vagy, mivel a tested egyenes arányban változik azzal, amihez viszonyítani akarod, vagyis nem beszélhetünk viszonyulásról. Ezért is beszéltem elméről...ha pedig magához az emberi elméhez viszonyítod, akkor mondhatod persze, hogy az nem állandó, de ez a hit kategóriájába tartozik, és ugyanott vagyunk, ahonnan elkezdtük, csak Te még mindig materiálisan szemlélsz, és végesnek tartod az emberi elmét. A magamat való ismétléssel kapcsolatban pedig nem haragszom, de azért történik, mert mint Te is említed, nem érted miért van szükség egy állandó valamire, holott leírtam...és leírom akkor harmadszorra is: Azért, hogy a változás maga is viszonyítható legyen, ha nem tudnánk a változást, mint halmazt, mihez viszonyítani, akkor nem tudnánk, hogy létezik. Ha nincsen viszonyítás, nincsen tudomása az embernek.

Ó és majdnem elküldtem a kommentet, de látom még hozzáillesztettél valamit a válaszodhoz. Mint Te is leírod, a világban zajló folyamatokat, amik anyagiak, a fizika szépen leírja, ezt nem is vitatom, de közkívánatra magamat ismételem...a fizika nem ír le mindent, mert csak az anyaggal tud foglalkozni. Szóval ha az anyagi objektumok egymással való kölcsönhatását akarjuk leírni, akkor erre, amit írok, tényleg nincsen szükség...csak tudod ez tényleg nem minden, ezért is hoztam fel a példákat, ezért is mutattam rá az anyagelvűség hiányosságaira, amikre konkrét magyarázatot nem tud adni, amiket az elmeelvűség kiegészít úgy, hogy megőrzi a természettudomány munkásságait is, egyszerűen a az elmén kívülre odaképzelt világot mossa csak le, nem az anyagot, mivel az anyag ekkor csak mentális, mert a közvetlen tapasztalat maga amúgy is az. ;)

megj.: Természetesen megértem, ha nem vagy képes elfogadni, vagy megérteni a lényegét annak, amit mondok, vagy nem látod át azt, hogy létezik egy állandó valami, csak nem látjuk a szemünktől kb...innentől kezdve viszont tényleg nincsen értelme a beszélgetésnek tovább.

ui.: arról pedig ne feledkezz meg, hogy ez már filozófia...és itt elméletben zajlik a vizsgálódás, amiről persze tudom, hogy materiális szempontból értéktelennek minősül...de a kérdés ,hogy valójában értéktelen e...;)

üdv és köszi a beszélgetést

27/F

LastOne.Left

Köszönöm a magyarázatodat. Még egy -két dolog azért kikívánkozik belőlem.

"Természetesen megértem, ha nem vagy képes elfogadni, vagy megérteni a lényegét annak, amit mondok, vagy nem látod át azt, hogy létezik egy állandó valami, csak nem látjuk a szemünktől"

Én el tudok fogadni sokmindent, sőt, még meggyőzhető is vagyok. :)

Nos, szerintem ez a sokat emlegetett ÁLLANDÓSÁG illúzió. És még azt hozzátenném, hogy éppen az általad korábban említett vágyvezérelt gondolkodásból származik. Nyilván még abból az időből ered, amikor még úgy gondolták, hogy az ég örök és a földi dolgok változóak, mit sem tudtak a molekulák hőmozgásáról például, stb. De egyébként jelen van és nem olyan új gondolat a filozófiában az állandóság tagadása, gondolok itt Buddhára pl.

Írod, hogy a fizika "csak" a matériát képes jól leírni és vizsgálni. Hát, az általam említett relativitáselméletnek azért igen mély filozófiai következményei vannak. Vagy - minő véletlen - most olvastam pl. Planck írásait. Ő is foglalkozott éppen filozófiai kérdésekkel nem kicsit, ( és többször is kijelenti, hogy mindenképpen létezik egy tőlünk független, objektív valóság). Szóval, igen filozófiai szempontból kell vizsgálni a létezést, de a filozófia nem szakadhat el a természettudománytól, ahogy nem szakadt el pl. Planck, vagy Descartes, vagy Leibniz idejében sem. Illetve, megteheti, de akkor metafizikai spekuláció lesz belőle, ami - számomra - sajnos valóban értéktelen.

Kedves Barátom. :)

Érthető, hogy kikívánkozik belőled még ez s az. De valami itt nekem nem stimmel. Lehet valamit félreértek, de hogy jön az Állandóság, vagyis a Változatlan Teljesség tagadásához Buddha? Vagy azt az azelőttire írod, hogy nem ismerték a molekulák hőmozgását, és Buddha tévedett, és ahogyan állítod az állandóság illúzió? Buddha azt mondta, modern nyelvvel élve, hogy a makrovilág objektumai mulandóak, a mikrovilágé pedig folyamatosan módosulóak, ergo valami van, ami Önmaga Változatlan és Maradandó, ami teret enged a változásnak, pont a viszonyítottság miatt, ami maga az Objektív Valóság, amiről említést teszel, csak hát az nem kimondottan tőlünk független, mint individuumoktól, hanem inkább az emberi fogalomalkotástól. S ha figyelmesen olvastad, amit írtam, láthatod, hogy egyáltalán nem szakadtam el a természettudománytól, hanem annak a felhasználásával jutottam el idáig, vagyis azon túl, ahova Te, és most ne érts félre, nem minősítelek, de nem merészkedsz. Ráadásul pont Planck mondja, amit múltkor bevágtam, hogy muszáj lennie egy intelligens, tudatos elmének az általunk megfigyelt matéria mögött, és mint tudjuk, az illúzió nem létezik önmagában, a Valóság viszont igen...olvasd vissza az általam linkelt Max Planck féle kijelentést...azzal kezdi, hogy az anyag nem létezik önmagában...ergo az az illúzió. :)

ui.: emlékezz, viszonyítottság, viszonyítási párok...hideg-meleg, jó-rossz, valóság-illúzió, nagy-kicsi...de akkor a változónak, vagy a mulandónak nincsen párja? pedig van...de nyilván tagadni lehet. :)

üdv és köszi még egyszer

27/F

LastOne.Left

Szerintem a létezés megtörténés.Ami van, azzal /az által történik valami,valamilyen, valamennyi.

Abban, hogy az létezik, amit érzékelünk , van valami igazság.Ha nem volna, nem tudnánk érzékelni.Más kérdés, hogy az-e, olyan-e, aminek, ,amilyennek érzékeljük.Ha csak a tudatunkban létezik, csak illúzió, érzékcsalódás áldozatai vagyunk-hát hiszen ott a tudatunkban is létezik.

Descartes híres mondata abszolút igaz.Cogito, ergo sum.Persze, hogy ténylegesen gondolkodik, ha pl. arra gondol, hogy ő létezik.

Az érvelésed befejező részét nem igazán értem.