Mi a véleményetek az elgondolásomról?

Jó elgondolás, bár nekem más az elképzelésem a dologról. Nem akarom a tiédet megváltoztatni, de leírom, hátha hasznát veszed.

Szerintem az első szint, a vadászó- gyűjtögető életmód hozta létre (stabilizálta) a családot, utána a dinasztiákat- kolóniákat, törzseket (?).

A második, a nomád állattartás stabilizálta a törzseket, a mezőgazdaság a nemzetállamokat hozta létre. Az ipari fejlődés az uniók létrejöttét tette lehetővé.

A harmadik, az információs forradalom (+ a közlekedés árának csökkenése, sebességének növekedése), a globalizációt tette lehetővé.

Ez a társadalom szervezeti rétegződés fraktáljelleget mutat: ...sejt, telep, többsejtű élőlények, -rovar kolóniák-,...,ember család, település, járás, megye, ország,

unió, (egyéb ideiglenes érdekszövetségek), "globalizált világ", és itt a vége.

Közös bennük, hogy közel azonos (szintű) elemek laza csoportba rendeződnek (ekkor még a csoport felbontható), későb az azonos elemek specializálódnak, ekkor a csoport már alig bontható, mert az egyedek túlélésére egyre kisebb az esély.

Szerintem minden egyednek kicsit eltérnek az igényei az összes többitől, így minél több egyed érdekeit akarjuk közös nevezőre hozni, annál nagyobb energiát kell fordítani rá, és annál instabilabb a rendszer. (persze ez sem ilyen egyszerű)

Szerintem az utolsó stabilnak mondható szervezeti egység a nemzetállam volt. A világrend oszcillál a globalizáció érdekei, és a nemzetállamok érdekei között, (politikai erő-függő), és már vagy 20 éve befagyott ebbe az állapotba.

Szerintem ez nagyon sokáig így marad, nem látok fejlődési lehetőséget, mivel elfogyott az élettér. A rosszabb eset a hanyatlás (háború, járvány), ahonnan ismét van hová fejlődni.

"A történelem kezdetén a közösség a táplálékot vadászva, halászva szerezte. Az élet alapvető szükségleteinek kielégítése volt a jellemző az emberi csoportosulások életmódjára."

Nem. A paleolit korban a trópusokon az emberek heti 10-20 órát foglalkoztak a táplálék előkerítésével. Ugyanúgy, ahogy egyes bushmannoknál ezt még a 20. században is megfigyelték. Alapszükségletek kielégítésére kevés erőfeszítést kellett fordítaniuk. A munkaszükséglet akkor nőtt meg, amikor az ember elterjedt és a kevésbé lakható helyeket is benépesítette, valamint megnőtt a népsűrűség és áttért az ember a földművelésre. Ezzel kialakult a paraszti életforma, ahol az élet nagyrészt munkával telik.

"Később az emberek a biztonság érdekében mezőgazdasággal állították elő az élelmiszert, amivel megszűnt a kockázata annak, hogy vadászatról üreskézzel térnek haza."

Nem így történt. A mezőgazdaságra az ember azért kényszerült áttérni, mert megnőtt a népsűrűség, és a gyűjtögetés nem volt fenntartható. A mezőgazdaságra való áttérés kényszerlépés volt, nem valamiféle biztonságot adó újítás. Az élelmiszerbiztonság szintje nem nőtt a paraszti társadalomban, mert kevés fajta élelmiszer terméséhez kötötte az élelmiszerhelyzetet. Míg a gyűjtögetők százféle magot vagy gyümölcsöt is gyűjthettek, és ezek mellé kiegészítésként vadásztak és halásztak, addig a mezőgazdaság azt jelentette, hogy le kellett telepedni, és kevés fajta növényt termeszteni, a termést viszont tönkretehették fertőzések, tönkretehette az időjárás, a gyomok, vagy éppen ellophatták idegenek.

Az élelmiszerellátás romlását mutatja, hogy a neolit csontvázak a paleolitoknál kisebbek, rövidebb életről tanúskodnak és hiánybetegségek jeleit viselik magukon.

"Létre jöttek államok, hadseregek amik védik a saját lakosaikat. "

De mi ellen védik? Azért kellett védeni, mert az emberek a neolitikumban már sűrűn laktak és mezőgazdasággal foglalkoztak. Ezért a földtulajdonukat kellett védeni. Vagyis hadseregeket kellett felállítani, hogy ne csórjanak egymástól élelmet. Amíg nem voltak államok és hadseregek, addig azért nem voltak, mert nem volt földtulajdon. Az államok létrehozása kényszerű lépés volt, mert az embereknek félniük kellett egymástól.

"A közösségi és chat oldalakon új kapcsolatok születhetnek."

Egy ember az internet korában pontosan ugyanúgy néhány közeli baráttal és néhány tucat vagy néhány száz távolabbi ismerőssel tudja fenntartani a kapcsolatait, mint 1800-ban vagy 5000 évvel ezelőtt. Összesen annyi a különbség, hogy ha van egy japán, akivel chatelsz, vagy egy ausztrál akivel levelezel, akkor ez kevésbé fontos kapcsolat, mint mondjuk az, ha részt veszel egy 16. századi falu közösségi életében, mert nem vagytok egymásrautalva és nem vagytok nap mint nap együtt.

Az elméletednek két hibája van. Az egyik Maslownak is hibája, a másik annak, ahogy Maslowot a társadalmakra alkalmazod.

1. Maslow azt nem mondta, hogy ez az elmélet az határozza meg, mégpedig 100%-os biztonsággal, hogy egy ember mit csinál vagy mivel foglalkozik. Léteznek/léteztek magányos művészek, vagy éhező feltalálók is (alapszükségleteik vagy szociális szükségleteik nincsenek kielégítve, miközben önmegvalósítanak). Igazából minden ember minden szinten tevékenykedik, csak éppen a felső szinteken sem tud általában jól működni, ha az alsókon súlyos zavar van. És ez sem 100%-ig minden esetben van így. Egyébként Maslow-t egy csomóan kritizálták más módon is.

2. Először is a társadalom nem egyén. Egy társadalomban megoldható, hogy mondjuk egyik réteg az önmegvalósítással foglalkozzon, míg egy másik réteg az alapszükségletekkel gürcöljön. Sőt, a legtöbb társadalom, amiben vannak szegények és gazdagok, rabszolgák és nemesek, ilyen is. Továbbá, a történelem során változik, hogy mi az alapszükséglet. Ami 1930-ban a parasztok között egy jó étrendnek számított, az neked ma súlyos nélkülözés lenne. Az a komfortfokozat, ami a királyi palotákat jellemezte 200 éve, ma substandard putrinak számítana (se folyó víz, se villany, se rendes fűtés). Régi korokban az anyagi igények roppant alacsonyak voltak, ezért könnyű volt kielégíteni őket. (De egyébként amikor valaki mobiltelefont vesz, ami ma már alapelvárás, hogy legyen neki, az alapszükséglet vagy önmegvalósítás?)

Másrészt még egy megjegyzés.

Az ókori Egyiptom ránk hagyta a világ leghatalmasabb és legidőtállóbb emlékműveit, a piramisokat. Kb. 20-30 ezer ember dolgozott rajtuk, a lakosság 1%-a. Ezek alapján az ókori Egyiptom a top önmegvalósító társadalom, miközben a 21. századiak semmi érdekeset nem fognak hagyni az utókorra, mert csak lakóházakat és irodaházakat építenek (= anyagi szükségletek kielégítése). Úgy tűnik, a 21. századi társadalom jobban az alapszükségletek előteremtésére van korlátozva, mint egyes ókori társadalmak. Vagy pl. a mi társadalmunk kedvenc témája a szex, ami fiziológiai szükséglet.

Nem kell feltalálni a spanyolviaszt, fel van találva. Elég sokan és elég alaposan foglalkoztak a társadalomfejlődéssel és azok formáival. Persze - mint mindenben - itt sincs egységes álláspont, és ez így van jól.

Persze beszélgetni róla nemcsak lehet, hanem szükséges is, feljebb elég jó és tömör megfogalmazások olvashatók.

Mit tehetnék hozzá? Talán annyit, az ember természetes tulajdonsága a kíváncsiság, továbbá az idő fogalmának megértése, ezért képes megismerni a környezetét, és akar állandóan valami újat. A létfenntartási ösztön és ez a képesség tette lehetővé, hogy például letelepedjen és önmaga kezdjen termeszteni növényeket, tenyészteni állatokat. Az új helyzet új viszonyokat teremtett, és ez így ment az idők során.

Azzal vitatkoznék, hogy mindössze annyi a különbség, hogy japán ismerősöm is van. Nem ez a fontos benne, hanem az, hogy egy faluközösség összes ismerete ezáltal nem növekszik, vagy nagyon lassan, ami egy idő után védtelenné teheti. Viszont egy "japán" nemcsak a saját környezetének új ismereteit adja át, hanem inspirál alapvetően új ismeretek felfedezésére. Nem véletlen, hogy a nagy utazások, felfedezések lendítettek nagyot az emberiség fejlődésén.

Persze mindig voltak negatív jelenségek is, amelyek egy szűkebb közösségre hátrányosak voltak, esetleg annyira, hogy kipusztultak.

Azt gondolom, az emberek pillanatnyi cselekedeteit részben a pillanatnyi ismeretei, részben a belső igényrendszere, értékrendje (ami persze részben visszacsatolt a környezethez) határozza meg. Ettől nagyon sokfélék a cselekedetek, még egy viszonylag homogén közegben is. És ez az alapja a fejlődésnek, a specializálódásnak is. Minden ember önmegvalósít, legfeljebb nem tud róla. De persze van akinél ez a szokványos hétköznapi élet, és van, akié látványos, esetleg a környezetére is nagy hatással lévő, azt formáló.

A fejlődésben a lényeges elem ugyanaz, ami a természetben. Az egyensúly. A globalizáció, bár lényegesen megváltoztatta az életviszonyokat, de egyelőre az egyensúly ellen hat. Ezért vannak nagy törések, válság, hasonlók. A globalizáció egyelőre csak abban az értelemben igaz, hogy egy bizonyos réteg számára lényegében minden elérhető, amely az emberiség számára ismert. Korábban ez egyáltalán nem volt igaz. Éppen ezért a globalizáció akkor hozhat fejlődést, ha az egyensúly irányába hat, azaz egyre nagyobb rétegek számára lesz ez igaz.

De vigyázat, az egyensúly nem egyenlőség. Ez utóbbit betű szerinti értelmében kizárja az éghajlati különbözőség, a tradíciók, az evolúció hatásának nagyon hosszú idő alatti érvényesülése. A nagyon távoli jövő tulajdonságainak vizsgálata pedig vagy a szaktudományok, vagy a jóslás témakörébe tartozik.

12:11

"Persze - mint mindenben - itt sincs egységes álláspont, és ez így van jól."

Pont azért nem lehet spanyolviaszról beszélni, mert ahány elméletíró, annyi elmélet van a társadalomfejlődésről, és ez nem is lehet másként, mivel a társadalomfejlődés - történet.

"egy "japán" nemcsak a saját környezetének új ismereteit adja át, hanem inspirál alapvetően új ismeretek felfedezésére."

Egészen pontosan itt azt sejted meg félig-meddig, hogy a modern technika és tudomány nagy kommunikációs hálózatok (tudományos folyóiratok, konferenciák, nemzetközi együttműködés fórumai, államok parlamentjei, tévé, rádió, sajtó) létezését feltételezik.

A fenti elméletben azonban a kommunikációról nem mint a fejlett gazdaság előfeltételéről volt szó, tehát nem az alapszükségletek könnyű előteremtésének módszeréről, hanem új célokról, pl. kölcsönös megbecsülés, szeretet stb.

"Minden ember önmegvalósít, legfeljebb nem tud róla."

Maslow-nál az önmegvalósításnak konkrét jelentése van, és nagyon is tud róla az ember, hogy mikor önmegvalósít. Pl. mert ezt élvezi a legjobban (ami persze Maslownak egy sajátos elképzelése).

Utolsóhoz:

Néhány pontosításra van szükség. A "nem kell feltalálni a spanyolviaszt" annyit tesz, hogy ne kezdj kellő felkészültség nélkül társadalomfejlődést kitalálni, hanem olvasd a meglévő irodalmat. Természetes, hogy a tudósok csiszolni fogják még, mert semmi sem változatlan. - és ennek semmi köze ahhoz, hogy a sokféle elmélet miatt nem érvényes a "spanyolviasz".

A "japánnal" összefüggésben: nem sejtek meg semmit, főleg nem a feltételezettet. Ehelyett állítottam, hogy a helybeli kapcsolatokon alapuló ismeretszerzéshez k é p e s t egy távoli (más kulturális közegből származó) kapcsolat jobb ismeretszerzési lehetőséget biztosít. Semmiféle "kommunikációra" és "fejlett gazdaságra" nem gondoltam, mindössze - bármivel kapcsolatos - cselekvés hatékonyabb, ha szélesebb kulturális közegből merítjük az ismereteket.

Hogy Maslow mit gondolt az önmegvalósításról, és milyen jelentés tulajdonít neki, az ő dolga. Lehet fejtegetni. Én nem erről beszéltem, hanem arról, hogy én mit gondolok róla.

18:22

"ne kezdj kellő felkészültség nélkül társadalomfejlődést kitalálni, hanem olvasd a meglévő irodalmat."

Mit tudsz a felkészültségemről, mit tudsz a kérdezőéről, és miért is ne találjon ki a kérdező egy elméletet?

"Természetes, hogy a tudósok csiszolni fogják még"

Nem "csiszolni fogják", hanem pár évtizedenként új paradigmák kerülnek előtérbe, amelyek nem pusztán "csiszoltabbak", hanem egész más megközelítést alkalmaznak sok esetben.

"a helybeli kapcsolatokon alapuló ismeretszerzéshez k é p e s t egy távoli (más kulturális közegből származó) kapcsolat jobb ismeretszerzési lehetőséget biztosít."

A kérdező nem ismeretszerzésről beszél, hanem "szeretet és összetartozás"-ról. Hogy jön ide az ismeretszerzés?