A római városokban hogyan vezették be a csatornázást a lakásokba és milyen volt a mellékhelyiség és a fürdőszoba?

Tudtommal akkoriban a rómaiak közösségi élményként tartották számon a wc-zést és a fürdést is. Saját lakásban nem volt ilyen célú helyiség, hanem közfürdőbe jártak. A budi pedig nyilvános helyen egy hosszúkás párkányszerű kőlapsor volt amin lyukak voltak a mai pottyantósokhoz hasonlóan. Alul meg vályú volt, amiben víz folyt. Ürítés közben lehetett közösségi életet élni...ez ma már hülyén hangzik.

Biztos volt többféle megoldás is, de én erre emlékszem valami ismeretterjesztő filmből.

Csatornázás nem volt a lakásokban, jó esetben az utcán volt valami árok, ahova ki lehetett zuttyantani az ablakon a moslékot. Fürdőszoba nem volt, hanem közfürdő, a mellékehelyiség pedig vagy nyilvános budi volt (ahol sokan ültek egy teremben a budin, és közben beszélgettek), ezek időnként alá voltak csatornázva. A házakban bilikbe végezték a dolgukat, aztán emeletes háztömbökben ledobták a tartalmát a lépcsőházban lévő gyűjtőedénybe, ahonnan időnként kivitték a város kijelölt helyére. A vizeletet a nyilvános wc-kben gyűjtötték, mert egyes iparágaknak szükségük volt rá. A rómaiak elég gyakran fürödtek.

A gazdag villákban persze mindezt fejlettebb technikával oldották meg, volt, ahol öblíthető wc volt, majdnem, mint a maiak. A leggazdagabb házak vízvezetékből is kaptak vizet, folyó víz volt. Egy átlagos ház vagy lakás természetesen nem volt ellátva folyó vízzel vagy csatornázással.

Te most akkor az insulákra, mint a plebs által lakott városi háztömbökre gondolsz ezek szerint, s nem a domusokra, vagy a villákra. Az insulákban általában volt egy földszinti WC "szoba", ahol 3-4 fúrt lyukra lehetett ráülni, ezen keresztül pottyant bele a matéria a lefolyóba, ami aztán a Cloaca Maximán (Róma fő szennyvízelvezetője) belefolyt a Tiberis folyóba. A szegényebb házakban nem voltak ilyenek, ők nyilvános WC-ket használtak, amik valóban a beszélgetés helyszínei is voltak. Cicerónak van egy írása arról, hogy komisz gyerekek miképp viccelik meg a székelő embereket: egy égő fát dobtak az egyik insula WC-jébe, amit aztán a matéria továbbsodort a csatornában és a szomszédos insula épp dolgát végző emberének ülepét megperzselte a tűz. (Ebből kiszámítható, hogy nem annyira pottyantós volt a WC, lévén a matéria fenékmagasságban úszott tovább, azaz nem volt mély a lyuk.)

A rómaiak amúgy tengeri szivacsot használtak fenéktörlésre, azonban használat után ezt visszatették a helyére (vízbe), hogy más is használhassa aztán.