Egy régen olvasott, sárga pszichológia könyvről kérdeznélek benneteket - ismeri közületek valaki?

Több, mint 10 éve, főiskolásként egy táborban ajánlották nekünk és utána nagyon megszerettem, elfogadtam, alkalmaztam. Ezért is fura, de most, hogy újra eszembe jutott, rájöttem, nem tudom a címét (bár azt hiszem, az alap-könyvre több másik, különböző témákat érintő könyv is épült a továbbiakban). Lényeg, hogy valamilyen módszer volt a címe, a könyv borítója maga sárga volt és a cím kék. Lényegében arról szólt, hogy bár igen nehéz út, (nehezebb, mint másokat hibáztatni), de mindig rá lehet jönni, hogy ha valami balhé kirobbant pl. gyermek és szülők, barátok vagy egyebek között, annak eredőjét mindig magunkban kell (és lehet) megtalálni. Tehát elvileg lehetséges, hogy igazunk van, ha pl. letorkolljuk a gyereket, mert 3-ast hozott a suliból, de valljuk be, valójában egy reggeli, mással és máshol vívott csatánk utóhatása az, ha a gyereken csattan az "ostor" - bocs: a következmény. Szóval a lényeg az, hogy soha nem azzal kell kezdeni, hogy másokat okolunk - mert tulajdonképpen a saját dühünk/indulatunk próbált utat találni magának; és talált is: egy másik lényre húztuk rá a bajunkat.

Tehát: tudja valaki, milyen módszerről szólt az a könyv? Jackson-módszer vagy Johnson-módszer, vagy valami ilyesmire kell gondolni - legalábbis én így emlékszem.

Köszi bárkinek, aki tud segíteni.