Milyen volt az élet a 70-es években Magyarországon?

21:45

- Az első mikrót 1955-ben hozták kereskedelmi forgalomba, de semmi gond...

- Nem hozott be senki nyugatról semmit? Te melyik országban éltél? (éltél egyáltalán akkor?)

- TSZ parasztnak autója? Ó, hát hogyne, természetesen. Sőt, mindenki kapott alanyi jogon egy Csajkát mikor nagykorú lett nemde? ....

- "Az pedig hazugság,hogy csak az alacsony igényű embereknek volt jó. Aki magasabb igényű,kreatív,gondolkodó ember volt,az sokat elérhetett." - valóban, aki kreatív, gondolkozó ember volt az sokmindent elérhetett. Pl. börtönt, folyamatos megfigyelést, ellehetetlenítést...

- "4-5 év takarékoskodás után építhetett házat,vehetett hobbi-telket ... " Ezt már előttem kiválóan leírták, hogy hogyan lehetett házat építeni. Fizetésből maximum a párttikárelvtárs épített házat, nyaralót és vett autót, más biztosan nem.

- "Nyugati országba pedig két évente egyszer. " ó hát hogyne... Öregapám is megkapta (ugyan még a 60-as években) az engedélyt 6 hónap USA kutatómunkára csereprogram keretében. Meg is volt a jutalma, részletes jelentést kértek róla, beszélni nem lehetett semmiről itthon és utána 2 évig Moszkvában "kellett vendégeskedni" kutatómunka címszóval. Élmény volt.

- "......Ezt azért nem nevezném igénytelenségnek. " Ha te ezt nem nevezted igénytelenségnek, hogy Csehszlovákiából kellett orkán kabátot "beszerezni" amikor a határ nyugati oldalán már akkor jobbak voltak az életkörülmények, mint nálunk most akkor meg is érdemelted, hogy akkor élj...

Én már nagy fiú voltam a hetvenes években, sőt 1980-ban már 18 éves. A hetvenes évek = gulyáskommunizmus kb. igaz. Ezzel nem dícsérem, mert én pl. kifejezetten szarul éreztem magam benne. De senkinek nem voltak különösebb megélhetési gondjai, mindenki dolgozhatott, mert volt munkahely. Lakásra meg gyűjteni kellett, kocsira meg sok évet várni. Az átlagember az elnyomásból keveset érzett, de azt pontosan tudta, meddig lehet elmenni a rendszerellenes kritikával, még ha nem is volt ez megmondva neki. Meg azt is tudta, hogy mik a tabu témák: Erdély, szovjet csapatok jelenléte, 56. De ha valaki a székely himnuszt elénekelte még nem vetették börtönbe!

Az egész hangulata deprimáló volt. Egy viszonylagos jóléttel megvesztegetett ország, ahol, a sumák törtetők könnyebben boldogulnak, mint aki pl. még hisz a rendszerben (!). És kevesen voltak, akik szégyellték magukat ezért.

"De ha valaki a székely himnuszt elénekelte még nem vetették börtönbe!"

Igen, börtönbe csak együttesek kerültek, nem a székely himnuszért, ami akkoriban nem volt divat, hanem más dalokért.

Meg egyetemistákat zártak ki és tiltottak ki az egyetemekről, munkásokat a munkahelyükről, ha tüntetésen vettek részt.

Jó nagy illúzió, hogy a "puha diktatúra" valami kedélyes jópofi világ volt, ahol mindent meg lehetett úszni egy kis ejnye-bejnyével. Ez tévedés, ill. egyesek által szándékosan terjesztett hazugság. A diktatúra azért volt puha, mert pl. senkit sem öltek meg vagy börtönöztek be hosszú időre politikai véleményért. A módszerek sokkal finomabbak voltak, általában elbocsátással, iskolából kitiltással, rövid, de priuszt eredményező börtönbüntetéssel stb. ellehetetlenítették a renitensek karrierjét, és ügyeltek arra, hogy sose legyenek politikai ügyek, hanem mindez mindig köztörvényes ügyként jelenjen meg.

A legjobb módszer az volt, ha valakit kizártak a munkahelyéről. Ezzel nem volt munkahelye, kmk-s lett. Keresett egy munkahelyet, de ahova le volt adva a drót, hogy őt nem lehet alkalmazni, ott nem vették fel. Közben egy idő után aggódhatott az illető, hogy ne igazoltassák az utcán (akkoriban az igazoltatás elég gyakori volt), mert akkor ment volna Baracskára. Rendszerint örült, ha valami vidéki tsz-ben el tudott helyezkedni segédmunkásként.

Fekete-fehér tévé volt, 3 márka közül lehetett választani.

Videoton, Orion (akkor még ez is magyar volt), és később jött a szovjet Junost (kisképernyős). Típus többféle volt, de összesen egy márkából talán 4-5 típus volt a választék, Junost-ból csak a kistévére emlékszem.

A havi fizu 3000 Ft lehetett a 70-es évek elején, a fekete fehér tévé meg 8000 felett volt. A színes tévé a 80-as évek közepén 25 000 Ft körül volt. Egy telefonvonal (sok év várakozás után) 4-6000 Ft volt.

Igaz, cserébe egy fagyi 1 Ft (régebben 50 fillér, de kisebb gombóc) volt, egy buszjegy vidéken 2 Ft, Bp-en 1,50 Ft, egy villamosjegy 1 Ft volt.

Coca cola 3 Ft+üvegbetét.

Híres épületek? A Déli pályaudvar pl. akkoriban épült (az első üteme még a 60-as évek végén talán), meg a 2-es metró is a 70-es években épült.

Kozmetikaszer: 8x4 dezodor-es.

Ruhák: jersey, kartonruha...

Bútorok: A szekrényeknek pl. lába volt sok esetben. (nem mindnek azért)

A belinkelt oldalon sok akkori tárgy van.

Ásványvizet nem volt divat inni, helyette szinte mindenki szódát csinált szifonban.

A Lada a 80-as évek közepén 100 000 forint felett volt, és autót nem lehetett részletre venni, csak kp-ért, a felét lefizetted előlegbe, és a másik felét 2-3 év múlva vagy később, ha megjött a kocsi. (ha közben áremelés volt, akkor rá kellett fizetned)

Mozijegy 1980-as évek eleje: 4-20 Ft 4 Ft első sorba magyar filmre, 20 Ft, hátsó sorba amcsi filmre. 2 óránál hosszabb filmre már 28 Ft hátsó sorba, de az István a királyt is 6 Ft-ért adták a legolcsóbb helyen.

Csoki: Bocsi csoki egy tábla 10 Ft volt a 80-as évek közepén, a 70-esben valószínűleg olcsóbb.

A 70-es évek elejétől a 80-as évek végéig épült a sok közel egyforma panelház.

A 70-es években már volt a mai formájú WC-papír, de akkor még nem a hengeres, hanem a lap formájú, kevésbé finom anyagú volt az elterjedt.

Minden nagyobb vasútállomáson nagy automaták voltak.

Egyik fele poharas italokat adott, gyümölcslé, kávé, forró leves stb...., a másik felén meg szendvicsek és csokoládék voltak.

A 70-es évek elején felszerelt automaták a 80-as évek második felére leromlottak, és eltűntek.

A liftekben a kórházakban, áruházakban, és egyes közintézményekben mindig volt liftkezelő.

Akkoriban nagyon kevés fénymásológép volt, mindent úgy kellett kézzel leírni, vagy indigózni.

Jóval kevesebb autó volt, ennek ellenére már azt is soknak érezte az ember. Igaz, hogy akkoriban körgyűrűk híján a belvárosokon keresztül ment sok helyen a teherforgalom, igaz a pótkocsis kamion jóval ritkább volt, mint manapság.

Viszont sokkal több tehervonat volt akkoriban.

. Még üzemeltek az ártézi kutak,mivel az ivó víz hálózat kiépítése vidéken még javában tart, a 70-es évek elején. Még sokáig napi feladat a "kútra járás" A fürdőszoba ezért még ritkaság számba megy vidéken. Bár az akkor divatos "kocka" házak építését már csak fürdőszobával engedélyezik. De ez nem jelenti a megvalósulást is egyben , a pénz, és a víz hálózat esetleges hiánya miatt. A családi házak építésénél még, nem jellemző a betonozás vasalása, sem a hő szigetelés,

A rezsi viszonylag alacsony, mivel csak az áramszolgáltatás az amely teljesen kiépített, még évtizedek választanak el a gáz , a telefon , és a szennyvíz hálózat általános kiépítésétől, a szilárd burkolatú utaktól. Bár a járdák kiépítése már megvolt. Telefon az csak fontosabb párt emberek, vagy magasabb beosztásúaknak lehetett (vezető beosztás párt tagsági nélkül nem igazán volt lehetséges)

A háztartásokban már elterjedt a Hajdú mosógép és centrifuga, palackos gáztűzhely, a Lehel hűtő szekrény , esetleg a sokkal zajosabb Saratov. A televízió is egyre több háztartásban van , még javában üzemelnek a Kékes televíziók sok munkát adva a szerelőknek. Egy tv csatorna volt,hétfőn szünetelt a műsor sugárzás. Még javában használatban vannak a csöves világ vevő rádiók, A fiatalok körében jellemző, a Szokol rádió, hátuljára gumizott kettő darab lapos elemmel.

Vidéken szinte minden udvaron folyik állat tartás, sertés,és baromfi . Sok helyen foglalkoznak szarvas marhával is. A mindennapok látványához tartozik a nagyszámú csordák járása.

Az évtized elején a nők vidéken még jellemzően nem dolgoztak , "háztartásbelinek" nevezték őket hivatalosan. Az általános iskolák alsó osztályaiban jellemző volt, a két műszakos tanítás, a demográfiai robbanás hatására vélem , Kevés volt a tanterem, és a tanító ezért képesítés nélkülieket is kényszerültek alkalmazni.

Azt is fontosnak tartom megemlíteni , hogy ez a vidéki falvak községek helyzetére volt jellemző, a sokkal fejlettebb városokkal ellentétben . A háztartások felszereltsége kor osztály függő is volt nagyban , az akkori idősek jellemzően beérték a villany világítás és csöves rádió használatával. Nehezen barátkoztak meg vagy egyáltalán nem a televízióval mivel a műsort kapkodósnak találták. Paraszt házakban , még voltak kemencék és az akkori nagymamák még sütöttek házi kenyeret, Még voltak klasszikus disznótorok, akár éjszakába nyúló iszogatással., kóstoló küldéssel.

A gyermekek szülő otthonokban születtek , minden nagyobb településen volt,

Halál esetén,még szokás volt a háznál ravatalozás.

A tsz parasztnak , vagy munkásnak vidéken akkor lehetett személy autója, ha háztáji gazdaságban , vagy maszekolással többlet jövedelemre tett szert, netalán örökölt.

Nézzük meg mire futotta:

A rokonaink közül a 70-es és a 80-as években, amelyik viszonylat jobban élt (nem volt gazdag ettől még), az egyik az főállás mellett maszekolt (inkább a 80-as években), másiknak meg elég nagy háztáji gazdasága volt (disznók, termőföld).

Aki csak főállásban dolgozott, az csak megélt.

Egyik ismerősünk pénzesebb volt, de annak az anyja nagy komcsi volt jó pozícióban.

Szóval ebből leszűrve az jön le a 70-es és a 80-as évekre - bár én inkább a 80-asban éltem, a 70-esnek csak a végére emlékszem - hogy vagy másodállás, vagy háztáji gazdaság a főállás mellé, vagy piros könyv kellett ahhoz, hogy tisztességesen megéljen az ember. Ezek híján kajára, ruhára futotta, de az egyéb programok (hosszabb kirándulás), meg a kevésbé fontos cikkek maradtak el, vagy halasztódott későbbre a vásárlásuk.

Az iskolás gyermekeknek "kötelező" volt kisdobosnak, majd úttörőnek lenni. Nagyon kevés szülő merte felvállalni, hogy nyíltan ellenezze. Egyébként a nyakkendő kötelező viselésén túl, nem igazán jelentett ez bármi problémát hiszen a "politikai nevelés" az megtörtént egyébként is a tanítási időben. A kisdobos és úttörő élet gyakorlatilag örsi foglalkozások és iskolai rendezvények keretein belül többnyire kimerült, játékos vetélkedők "kimittud"-ok akadály versenyek, seregszemlék, kirándulások, nyári táborozások rendezésével.

A nyíltan, másképpen gondolkodással nem találkoztam iskolásként. Otthon a szülők is igyekeztek a gyermek előtt titokban tartani, és kerülni mindenfajta politikai megnyilvánulást. Igazából az átlag emberek nem is foglalkoztak ilyesmivel. A hetvenes évek a tehetősebbeknek a lakásépítéssel,a Lada, a hétvégi ház , telek megszerzésére irányuló törekvéssel, telt. Kevésbé szerencséseknek, gyengébb anyagi lehetősséggel bíróknak maradt a kerékpár, a disznó hizlalása, kikapcsolódásra munka után a kocsma. Bár akkor még többnyire, valódi bor és pálinka került a pultokra. Munkás, Kossuth, Fecske, Románc, Öt éves terv, elnevezésű cigeretták, és szűrő nélküli változatukkal füstölhették tele a kocsmát. Gyakorlatilag a nép körében, talán politikával foglalkozás nem is volt. Munkahelyeken a dolgozók viszonylag kevés százaléka volt párttag , elsősorban kisebb, nagyobb juttatott előnyökért. Úgy mint "járt" számukra a Kiváló dolgozó cím , kitüntetés,magasabb jutalmak, jobb munkakör , teljesítmény bérezés esetén a jobban fizető művelet. Vállalati üdülőkbe jelentkezéseknél a kedvezőbb elbírálás. Csak érdekességként megjegyezve, az úgy nevezett lakás igénylőlapokon a személyes adatok után rögtön az volt a kérdés hogy párttag-e,és belépésének ideje ,és párt kitüntetései.

A másképpen gondolkodó néhány embert, a munkahelyeken i

ez

gyekeztek izolálni, például homoszexuális pletykákat terjesztettek az illetőről, így elérhették hogy minél kevesebben álljanak szóba vele.