Mi történne, ha a világon mindenki betartana minden létező jogszabályt?

"Akkor a maximálisan törvénytisztelő ember könynen pórul járhat?"

Nem hiszem, két okból:

1. Kevés maximálisan törvénytisztelő ember van, a káoszhoz meg sokan kellenek; sőt egyénileg gyakran jobban jössz ki ha maximálisan törvénytisztelő vagy.

Egy hülye példa: Ha egy metrós bkv ellenőr mindenkinek szépen elkéri a jegyét, megvizsgálja nem hamis e, a diákigazolványosoknak ellenőrzi a diákját, stb-stb... akkor a sor csak kicsit halad lassabban mert közben a társai a többieket elengedik. Káosz tehát nem lesz, de ő sokkal több bliccelőt kap el, és ha hamis jegyeket, diákigazolványokat talál, akkor azt el fogják ismerni a főnökei.

Ha viszont mindegyik ellenőr ezt csinálná, akkor teljes lenne a káosz, képtelenség lenne eljutni a metróhoz.

2. A maximálisan törvénytisztelő ember sem hülye, vannak olyan helyzetek ahol nyilván ő is felülbírálja a szabályokat (csak jobban meggondolja, hogy felülbírálható e)... és ésszerűen betartva a legtöbb szabálynak azért van értelme, különben nem lennének érvényben. :)

"Akkor a maximálisan törvénytisztelő ember könynen pórul járhat?"

Hát a világot a maga komplexitásában kell elemezni. A tövények megkerülése mindig azért volt divat, mert aki megkerüli, az jól jár. Pl aki nem fizet adót, vagy aki lop, vagy aki csak szabálytalanul furakszik előre vezetés közben az mindig a saját előnyét próbálja növelni a mások rovására. (Az ilyen rendszerek leírásával egyébként a játékelmélet foglalkozik.)

A lényeg az, hogy a társadalom egy rendszer, ami elvisel néhány szabálykerülőt egész egyszerűen azért, mert amíg kevés a szabálykerülő, addig ezek felkutatása és megbüntetése drágább a rendszernek, mint az a közvetlen és járulékos kár, amit a szabálykerülők okoznak. Vagyis ha csak egy tolvaj van az egész országban, akkor sose fogják elkapni, mert egy tolvaj miatt nem fogunk rendőrséget üzelemeltetni.

A szabályszegés megtérülési mutatóját - ha tudunk minden adatot - ki lehet számolni hasonlóan ahhoz, ahogy bármiről el lehet dönteni, hogy megéri-e. A veszteség mértékét és annak esélyét megszorozzuk, és ez kisebb kell legyen a nyereség mértékének és esélyének szorzatánál. Hasonlóan határozzák meg az odds-okat a sportfogadásnál. Például: ha befizetek 500 forintot, megtippelhetek egy számot 1 és 6 közt, majd dobhatok dobókockával, és ha eltaláltam, 10000 forintot kapok, akkor ezt a játékot megéri játszanom. Ekkor ugyanis ha végig tippelem mind a 6 számot, az csak 3000-be kerül, de az egyik tipp nyer, tehát játékonként a befektetett 3000 több mint dupláját nyerem vissza. Ha a nyerésért csak 3000-et fizetnek, akkor pont egál, hosszútávon nem nyerhetek. (Az ilyen cselekményeket mindig hosszútávon, rendszerszinten kell elemezni, nem pedig egy konkrét esetre nézve, azaz hogy csak egy számot játszok meg és pont nyerek.) Ha a hatos dobásért a jutalom 3000-nél kevesebb, akkor hosszú távon bukás a játék. Ilyen a lottó is, ahol ha jól tudom 250 forint a befizetés, és a nyerhető egymilliárdot csak olyan kis eséllyel nyeri meg az ember, hogy az elenyésző. A dolog szépsége az, hogy az egyensúlyi rendszerek a kémiától kezdve a biológián át a társadalomig egészen szépen el tudják találni a megfelelő egyensúlyi pontokat, anélkül, hogy kiszámolnák az egészet.

A szabályszegés megtérülési mutatója függ a többi szabályszegők számától, meg nagyon sok egyéb tényezőtől. Ha sok a tolvaj, akkor egy tolvajnak kevés lopnivaló jut, de a büntetés és a lebukás esélye nő, így egy adott számú tolvaj után nem éri meg, ha még valaki tolvajnak áll. Persze az ifjú tolvaj jelölt ezt nem matekozza ki otthon kockás füzetben, de ettől még hosszú távon működik a rendszer.

Más részről a teljes rendszer is ad egy reakciót. Ha sok a tolvaj, akkor már jobban megéri rendőrt felvenni, mert olcsóbb a rendőr (a rendszer szintjén), mint a kár amit a tolva okozna.

Így elvileg minden rendszerben létrejön egy dinamikusan stabil állapot, amiben van valamennyi bűnöző és valamennyi rendőr, illetve ezek száma egymásra valamilyen választ ad.

Persze vannak olyan rendszerek, amik nem tudnak annyi rendőrt felvenni, amennyit kellene, mert eleve túl szegények. Az ilyen rendszerek instabilak, előbb-utóbb valamilyen drasztikus dolog fog történni bennük.

Egyébként mindez nem csak az emberi társadalomra jellemző, ugyanezek a szabályok írják le az immunrendszert is például. Az immunrendszer feladata a rossz elemek elkapása, de ez ugye nem midig sikerül neki, ekkor leszünk betegek. Elvileg ha sokkal-sokkal több immunsejtünk lenne, mondjuk tízszer annyi, akkor valamivel lejjebb lehetne nyomni a megbetegedési arányt, de nem tizedére. Egy idő után nagyon nagy befektetés csak nagyon kicsi további eredményt hozna. A szervezet erőforrás készlete véges, így az immunrendszerre fordítható erőforrás is véges. Jutnia kell más szervekre is, nem állhatunk puszta immunsejtből.

Tehát a kérdésre válaszolva, a törvénytisztelő ember egy egyensúlyi helyzetben pont annyira jár jól vagy rosszul, mint egy törvényszegő, mert pont annyi a törvényszegők száma, ami még megéri. A törvényszegő olyan, mint a játékos, aki mindig beteszi a tétet, és azon van, hogy ő nyerjen. De ha lebukik, akkor nagyot bukik, mert a büntetés nagy. A törvénytisztelő nem próbál más kárára előnybe jutni, így a nyeresége kisebb mint a törvényszegőnek, de azt fenn tudja tartani, nincs lebukási esély.

Nem egyensúlyi rendszerben jobban megéri törvényszegőnek lenni, mert a lebukás esélye szorozva a büntetés mértékével sokkal kisebb, mint a bűnözéssel elérhető nyereség. Egyébként egyszer egy kriminológus azt mondta nekem, hogy a lebukás esélye sokkal számít a valóságban, mint a büntetés mértéke. Azaz hiába emelik mondjuk a nemi erőszak büntetését 5-ről 15 évre vagy akár 50-re, ez nem fogja 1/3-ára (1/10-ére) csökkenteni a nemi erőszakokat, mert majdnem lehetetlen belebukni. Tehát egy bizonyos büntetési tétel után már csak a felderítés növelése vetheti vissza a cselekményt. Ezért is kell plusz rendőr oda, ahol túl sok a tyúklopás, nem pedig a lopás büntetési tételét növelni.