Hol van/lesz a történelemtanítás vége? Meddig tanítják/fogják tanítani a történelmet?

De mi számít aktuálisnak?

Pl. a délszláv háború 2008-ban semmivel nem volt aktuálisabb, mint mondjuk a trianoni béke. Az utóbbit mi mégis tanultuk gimiben, az előbbit nem. (Csak említés szintjén, hogy volt olyan is.)

Az Antall-kormány tevékenysége mennyivel kevésbé aktuális, mint a Kádár-korszak? Mégsem tanultunk róla egy szót sem.

Ne vedd sértésnek, de ezzel csak másképp fogalmaztad meg. Erre akkor én úgy fogalmazok, hol a határ aktuális és nem aktuális között.

Kedves második!

És ti állampolgári ismeretek címén mit tanultok?

Amúgy az világos, hogy a történelemnek nincs vége. A történelem mindig a jelen pillanatban íródik. De középiskolás történelemórán nyilván nem fogja nektek a tanár a Széll Kálmán-tervet elemezni. De akkor hol az a határ, ameddig a középiskolai történelemoktatás (időben) elmegy, de azon túl már nem?

Senkit nem akarok megsérteni ezekkel, csak érdeklődöm

De a délszláv háborúról pl. ki vitatkozik? Akkor az miért nem tananyag?

És akkor, feltenném a kérdést, hogy szerintetek mondjuk a 2006. október 23-i tüntetéseket (sac/kb) mikortól fogják tanítani történelem órán?

"Mi az oka annak, hogy a történelmet feljegyezték? Miért nem lehet lezárni a történelem írását? Mi szükség van az újabb és újabb adatok feljegyzésére? Miért akarják a történészek megérteni a történelmet?"

Attól függ, mit értesz a történelem feljegyzése alatt.

A történetírás azért született meg, mert az ember mindig kíváncsi volt arra, hogy honnan jött, kik voltak előtte, kiktől származik. Erről eleinte mítoszokat, meséket fabrikáltak, amiknél nem is volt lényeg, hogy igaz legyen. Csak az számított, hogy legyen tanulsága. Aztán egy idő után kialakult az igény, hogy ha már leírjuk, akkor írjuk le úgy, ahogy Ranke mondta, wie es eigentlich gewesen (ahogy valójában volt).

Ha viszont a történelem feljegyzése alatt a forrásokat érted, ami alapján a történész feldolgozza a múltat, akkor súlyosan el vagy tévedve. Ezzel kb. azt a kérdést teszed fel, hogy miért nyomtatunk újságokat, miért állítunk ki anyakönyveket, okleveleket, miért vezetünk jegyzőkönyvet a bírósági tárgyalásokon, miért vezet naplót az országgyűlés, miért ad ki egyáltalán törvényeket, miért készítenek esettanulmányokat, miért küldenek a követek leveleket haza a külügyminiszterüknek, miért leveleznek a diplomaták, miért kötnek az országok szerződéseket stb.

A források 99,99%-a egyáltalán nem azért születik, hogy azt majd x száz év múlva valaki feldolgozza. Direkt forrásnak csak a nagyon jelentőségteljes időkben, apokaliptikus méretű háborúk, világmegváltónak szánt forradalmak idején írnak az emberek műveket, hogy tudtára adják az utókornak, mi is történt. De a történészek egyébként (vagyis szinte kizárólag) olyan iratokkal foglalkoznak, amelyek valamikor ügyrendiratok, újságok, levelek stb. voltak, csak aktualitásukat vesztették és valamilyen okból kifolyólag az archívum, vagy az a magánszemély, akinek a tulajdonában van, nem selejtezte le.

Ha pedig arra akarsz kilukadni, hogy mi értelme a történelemnek, mint tudománynak, akkor, részben Asimov-rajongó barátunkra is reagálva, Churchillt idézném. Ő mondta, hogy minél messzebb tekintünk a múltba, annál messzebb látunk a jövőbe.