Kíváncsi volnék, hogy léteznek-e ikerszavak más nyelvekben is, melyekben és milyen mennyiségben?

Egy kérés elevenítette fel bennem a következő gondolatot:

A magas és mély magánhangzók váltása az ikerszavak születésének egyik esete. Ennek nem csak hangzásbeli, hanem jelentésbeli vonatkozása is van! A természeti hangtörvények egyike a Doppler elv. A (gyorsan) közelítő hangforrás hangja magasabb, a távolodóé mélyebb, mint az állóé (vagy velünk együtt mozgóé!). A magyar szavak nagy számában ez megfigyelhető, főként, ha lehámozzuk a latin betűs írásmód átvételének visszahatását a kiejtésre, amely az e hang mély és magas változatait eltüntette. (Ugyanígy eltüntette az a-á hang közöttieket is...) IDE-ODA, KÖZEL-TÁVOL, ERRE-ARRA stb. De ez érvényesül a méretekkel kapcsolatban is. KIS-NAGY, FI(Ú)-ATYA stb. Kivételek persze vannak, de gyanítom, hogy azok többsége újabb kori szóhasználaton, vagy valóban idegen nyelvi hatáson alapul.

Ha most ezt valaki belemagyarázásnak érzi, akkor valószínűleg nem látja a fáktól az erdőt sem... (-: