Mi értelme volt annak, hogy Szlavónia egy bánság/hercegség volt a Magyar Királyságon belül?

Így ahogy #1 mondja.

Mondok ugyanerre másik példát.

Magyarországnak és Ausztriának közös uralkodója volt a családi kapcsolatok leszármazások miatt alakult így. Emiatt nevezték Monarhiának.

Viszont Ausztriában az uralkodó császár volt császári megnevezéssel.

Magyarorswzágon meg ugyanez az ember királyi titulussal volt megkoronázva.

Tehát a két terület és ország sosem olvadt össze.

Volt idő amikor majdnem teljesen egyként kezelték. De formailag végig megmaradt különállónak.

Ennek sok oka volt.

Például a Magyar Rendek sosem mentek volna bele hogy olyan uralkodó legyen akit nem a szent koronával koronáztak meg.

A szent koronával amúgy meg egyedülálló apostoli jog is járt. A Magyar vallási vezetők azaz püspökök és bíboros kinevezésével. Az Osztrák uralkodó ezt is bukta volna ha nem így van.

Meg sok minden mást is fel lehetne sorolni miért nem előnyös egyesíteni a királyságokat.

Na valami hasonlók képzelj el köztünk és a Szlavón-Horváth bánság között.

Az uralkodó közös. És plusz hagyományosan a trón várományos herceget ültette oda a közös uralkodó, gyakorlatoztatni mint "saját királyságát" megtanulták kicsiben igazgatni azt amit majd nagyban kell később nekik.

Mátyás királyunk törvényesített fiának adta ezen terület báni címét.

És bár végül ő király nem lett egy rövid megszakítással Horváth Bán és Szlavón király maradt. Derekasan helytállt a Törökök ellen. És végül 1504 -ben egy súlyos vesztes csata után halt meg 31 évesen. ( Valószínű megsérült. )

# 1

IDÉZLEK: "Mert Szlavóniával(Horvát Királyság) perszonálunióban voltunk így soha nem volt a Magyar Királyság szerves része."

NEM IGAZ!

Magyarország és Horvátország, illetve Szlavónia, majd később Horvát-Szlavónország NEM PERSZONÁLUNIÓ VOLT.

PERSZONÁLUNIÓ = csak az uralkodó személye közös, de nincsenek közös intézmények.

Magyarország és Horvátország, illetve Szlavónia, majd később Horvát-Szlavónország NEM PERSZONÁLUNIÓ VOLT.

Mert közös intézményeik voltak Magyarországgal. Perszonálunióban nincsenek közös intézmények.

Horvát-Szlavónország lakói magyar állampolgárok voltak, képviselőik ott ültek a magyar Országgyűlésben, a magyar intézmények joghatósága kiterjedt rájuk, EZÉRT NEM PERSZONÁLUNIÓ.

# 2

IDÉZLEK: "Például a Magyar Rendek sosem mentek volna bele hogy olyan uralkodó legyen akit nem a szent koronával koronáztak meg. A szent koronával amúgy meg egyedülálló apostoli jog is járt. A Magyar vallási vezetők azaz püspökök és bíboros kinevezésével. Az Osztrák uralkodó ezt is bukta volna ha nem így van."

NEM IGAZ!

1.) II. Józsefet (1780-1790) sem koronázták meg a Szent Koronával, mégis gyakorolta a magyar királyi hatalmat, a magyar rendek pedig kénytelenek voltak elfogadni a helyzetet.

2.) Az sem igaz, hogy a magyar apostoli királynak egyedülálló jogkörei lettek volna. Hiszen a német-római, majd osztrák császár, illetve a francia király és a spanyol király ugyanilyen jogkörökkel bírt saját országában.

Az az állításod sem igaz, hogy Ausztria és Magyarország között perszonálunió lett volna.

PERSZONÁLUNIÓ = csak az uralkodó személye közös, de nincsenek közös intézmények.

Ausztriában és Magyarországnak voltak közös intézményei,és a központi birodalmi kormányszékek fennhatósága és illetékessége bizony kiterjedt Magyarországra.

Horvátország és Szlavónia két külön igazgatási egység volt a török-kor előtt, Szlavónia a Magyar Királyság szerves része volt, a magyar egyházi és világi közigazgatási rendszerbe tartozott bele. Az Árpád-házi királyok között alakult ki az a gyakorlat, hogy a rokonaikat (fia, testvére stb.) azért, hogy "lenyugtassák", vagy hogy a kormányzásra (öröklésre) készítsék fel, odaadták nekik hercegi rangban Szlavóniát vagy Erdélyt. A két terület Magyarországon belüli "alegység" jellege innen ered, továbbá az is, hogy külön beszélünk szlavón rendekről és erdélyi rendekről, akik helyi rendi gyűléseket tartottak.

Horvátország az mindettől teljesen más szálon futó történet volt a középkorban, amikor Szent László elfoglalta katonailag Horvátországot, akkor már Szlavónia Magyarország része volt. Szent László a fiának, Álmosnak adta hercegi rangban Horvátországot, de miután a horvátok fellázadtak és (a már új király), Könyves Kálmán legyőzte őket, akkor felvette a horvát királyi címet. Innentől kezdve beszélünk horvát-magyar perszonálunióról, de abban igaza van Kürasszírnak, hogy ez nem a szó szoros értelmében vett perszonálunió, a két ország ugyanis nem értelmezhető úgy, hogy két önálló állam, amit csak a közös uralkodó személye köt össze. Ennél többről van szó, mert a magyar állam dominanciája érvényesült, az uralkodót mindig magyar királlyá koronázták (horvát királlyá külön nem), Horvátországot a magyar király által kinevezett bán kormányozta és habár később, a rendi korszakban volt külön horvát rendi gyűlés, az alá volt rendelve a magyar rendi gyűlésnek. A valóságban ez nem perszonálunió, hanem inkább arról van szó, hogy Horvátország amolyan autonóm tartománya volt a Magyar Királyságnak. De magát a horvát államiságot, a különálló horvát társadalmat senki nem vitatja.

A középkori Horvátország a dalmát tengerparttal párhuzamosan, az adriai part mentén futó hosszúkás, keskeny terület volt. Érdekes módon, ebbe pl. Zágráb sem tartozott bele, mert ez a város a középkori Szlavónia része volt, ami - ahogy már írtam - a Magyar Királyság szerves része volt. A szlavón rendek a középkorban egyébként többségében magyar etnikumúak voltak.

A török-korban Horvátország szivar alakú részének alját a törökök elkezdték feldúlni, sok horvát területet elfoglaltak, tulajdonképpen csak az északi része maradt a Magyar Királyság kötelékében. A török által elfoglalt horvát területekről menekült a horvát rendiség Szlavóniába, így azt lehet mondani, hogy idővel "magától" felcsúszott a horvát rendiség Szlavóniába. A török-kor végén már Horvátország alatt a középkori horvát és szlavón területeket együttesen értették. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a szlavón rendekben a horvát etnikum került többségbe, és megfigyelhető a kettős identitás is sok esetben (pl. a Zrínyi családnál is), de alapvetően a régi magyar nemesség is elkezdett a horvát etnikumba asszimilálódni. Az újkorban tulajdonképpen e folyamatok eredményeként a Dráva lett a magyar és a horvát államiság határfolyója. Bár a pontosság kedvéért meg kell jegyezni, hogy bizonyos Dráván-túli vármegyék (Pozsega stb.) elvileg továbbra is a magyar állam közvetlen részei lettek volna, mert ezek a középkorban sem tartoztak Szlavóniához. Bár ezeken a területeken a Habsburgok létrehozták a török kiűzése után a Katonai Határőrvidéket, ami egy hosszú sáv lett az Adriától egészen a Kárpátokig, amit közvetlenül Bécsből irányítottak, az Udvari Haditanácsnak volt alárendelve, vagyis sem a horvát, sem a magyar állami igazgatáshoz nem tartozott.

A horvátokhoz a Dráván-túli területek teljes mértékben (tehát egészen addig, amíg a Dráva a Dunába ömlik) 1868-ban kerültek a magyar-horvát kiegyezés során.

4

Már megint nyonatod a hamiaított náxi történelmet. Uncsi vagy.

Tény:

"From the 12th century, the Kingdom of Croatia entered a personal union with the Kingdom of Hungary. It remained a distinct state with its ruler (Ban) and Sabor, but it elected royal dynasties from neighboring powers, primarily Hungary, Naples, and the Habsburg monarchy."

Forrás:

[link]

De tudom Horvátország a nagy magyar rántotthús része volt mert elismert magyar történéstek szerint a turul madár meg a csodaszarvas azt mondta. 🤣🤣🤣😆😆😆

# 7

Jó is, hogy belinkelted azt a gagyi, tárgyi tévedésektől hemzsegő angol Wikipédia szócikket.

IDÉZEM: "It remained a distinct state with its ruler (Ban) and Sabor..."

Tudod, a horvát bánok, amit a cikked teljesen tévesen "uralkodónak" (ruler) fordít, valójában hivatalnokok voltak, akik a magyar király tetszése tartalmára viselték méltóságukat.

A horvát bánok többsége nem is horvát, hanem magyar nemes volt.

PÉLDÁK:

HORVÁT BÁNOK 1301-1526 KÖZÖTT:

I. Károly király alatt:

1301–09: Kőszegi Henrik

1310–16: Babonić István

1316–22: Šubić II. Mladen

1322–23: Babonić I. János

1323–25: Felsőlendvai Miklós[3]

1325–43: Ákos Mikcs

I. Lajos király alatt:

1343–46: Lendvai Miklós

1346–49: Szécsi Miklós

1349–50: Ugali Pál

1350–54: István, Szlavónia hercege

1350–1354: Lackfi István

1354–1356: Lendvai Miklós

1358–66: Szécsi Miklós

1366-67: Szécsényi Kónya

1368–71: Czudar Péter

1371–72: Lackfi István

1372–76: Durazzói Károly

1376–80: Szécsi Miklós

1380–83: Bebek Imre

Mária királynő alatt:

1384–85: Szentgyörgyi Tamás

1385. március–október: Kaplai János[4]

1385–86: Garai Miklós

Mária és Zsigmond király alatt:

1387–89: Losonczi István

1389–92: Bebek Detre

1392–94: Horváti János

1394: Frangepán János

1394–97: Bebek Detre

Zsigmond király alatt:

1397–1402: Garai Miklós

1406–08: Cillei Hermann

1412–15: Csupor Pál

1415–19: Lack Dávid

1419–21: Marcali Dénes

1423–35: Cillei Hermann

1436–45: Tallóci Matkó

V. László király alatt:

1445–53: Cillei Frigyes és Cillei Ulrik

1453: Hunyadi László

1454–56: Cillei Ulrik

I. Mátyás király alatt:

1457: Marcali János

1457–63: Újlaki Miklós

1464–65: Szapolyai Imre

1466–69: Thúz János

1469–70: Csezmiczei János

1470–72: Horvát Damján

1472–73: Magyar Balázs

1473–76: Ernuszt János

1476–82: Egervári László

1482–83: Magyar Balázs

1483–89: Geréb Mátyás

1489–93: Egervári László

II. Ulászló király alatt:

1493: Derencsényi Imre és Both János

1493–95: Kanizsai László

1495–98: Corvin János

1498–99: Kanizsai György

1499–1504: Corvin János

1504–05: Balassa Ferenc

1505–07: Both András

1506–07: Marko Mišljenović

1508–09: Kanizsai György és Ernuszt II. János

1510–11: Both András

1511–13: Perényi Imre

1513–20: Beriszló Péter

II. Lajos király alatt:

1520–24: Ivan Karlović

1524–25: Ivan Tahi

1525–26: Batthyány Ferenc

# 7

Horvátország a Magyar Királyság része volt, nem külön állam. Horvátország jogállása a Magyar Királyságon belül pontosan ugyanaz volt a középkorban, mint Erdélyé. Erdélynek szintén volt saját tartományi gyűlése, mint a horvátoknak, mégsem önálló állam.

BIZONYÍTÉKOK:

1.) Perszonálunió az, amikor csak az uralkodó személye közös. Azonban a magyar-horvát relációban nem csak a király személye volt közös, hiszen a magyar országos főtisztviselők (nádor, országbíró, tárnokmester) és magyar hivatalok (kancellária, kamara) fennhatrósága Horvátországra is kiterjedt.A horvát bán hivatalból a magyar királyi tanács tagja volt. A Magyra Királyság törvényei a horvát bánt és a zágrábi püspököt a Magyar Királyság zászlósurai közé sorolták.

2.) Horvátország nem rendelkezett az önálló államiság legalapvetőbb ismérveivel:

- Nem volt önálló, külön horvát királykoronázás és nem volt horvát királyi korona sem, ami alapfeltétele az önálló államiságnak. A magyar király a székesfehérvári, a magyar Szent Koronával, az esztergomi érsek, a magyar egyház feje által megkoronázva automatikusan Horvátország király is lett. Az igazi perszonáluniók esetén (magyar-cseh, magyar-lengyel, magyar-osztrák) mindig külön-külön koronázásokra, más-más koronákkal került sor. Például a közös magyar-cseh királyok esetén külön meg kellett koronázni Prágában a közös uralkodót a Vencel-koronával, hogy törvényes cseh király lehessen, ugyanez volt a helyzet magyar-lengyel és magyar-osztrák viszonylatban.

- Nem létezett önálló horvát egyházszervezet, Horvátország a magyar katolikus egyház feje, az esztergomi érsek egyházjogi fennhatósága alatt állt. Az önálló egyházszervezet az önálló keresztény középkori államiság ismérve.

- Nem létezett önálló horvát pénzverés, hanem a Magyra Királyság pénzérméit használták. Az önálló pénzverés szintén az államiság ismérve.

Pálffy Géza, a neves történész szerint: „A magyar és horvát királynak ugyanis ettől kezdve csupán egy közös uralkodói udvara volt (a 14–15. században többnyire Budán), egy államvezetése, egy királyi tanácsa, egy közös politikai elitje stb. Külön horvát királykoronázás sem létezett. Így a Szent Koronával megkoronázott magyar királyok a középkorban automatikusan, azaz koronázás nélkül horvát királyok is lettek. De a horvát rendiség is meglehetősen gyenge volt, és így a horvát előkelők gyűlése (sabor) sem hasonlítható a komoly politikai szereppel bíró magyar országgyűlésekhez.”

3.) Később pedig Horvátország képviseletet nyert a Magyra Királyság országgyűlésében, azaz a törvényhozása is közös lett Magyarországnak és Horvátországnak. Az 1848 áprilisi, majd az 1867-es kiegyezés berendezkedése pedig közös felelős kormányt hozott létre, azaz a magyar felelős kormány Horvátország kormánya is volt. Horvátország lakói magyar állampolgárok voltak, külön horvát állampolgárság nem létezett.

# 10

Egyetlen érvet semhoztál fel, hogy cáfolj.

Mert nincsenek érveid, ahhoz ész, tudás és műveltség kellene. 😀