A Rákosi-Kádár korszaknak mik azok a negatív tettei, amelyek a mai Magyarországra is kihatnak?

Jókat írtak az előzőek - én még hozzátennék pár dolgot (főként a Rákosi-érából):

- a magántulajdon - föld (TÉESZesítés), ipar, kereskedelem (államosítás) - elvétele

- a kultúra/média, oktatás/tudomány, vallás szereplőinek bebörtönzése, elzavarása, ezen területek vezetőségébe pártkatonák elhelyezése

- a lakosság terrorban tartása (padlássöprés, megfigyelés)

- a média cenzúrája

Én is elsősorban a mentalitást látom maradandónak.

Meghunyászkodó, tekintélyrettegő és tekintély fanatikus, tanultan tehetetlen, siránkozós, múltba révedő, szürke kis pont attitűd. És az igény egy okos, karizmatikus, nagy emberre, aki majd gondolkodik és cselekszik mindenki helyett. Na, meg ott a fatalizmus is, minden előre elrendeltetett, és úgy lesz, ahogy a sors vagy a nagy ember akarja, így akármi történik, majd LESZ VALAHOGY / JÓVANAZÚGY; a megoldás az csak úgy jön magától, nem kell és nem is lehet (!) részt venni a kialakításában. Az előre elrendeltetéssel nem lehet, és nem is érdemes dacolni. Az államtól, a rendőrségtől, az orvosoktól, a bíróságtól félni kell. A munkamorál is idesorolandó, van a beledöglik a munkába egy buksisimiért véglet, és a csak a lábát lógatja és mutyizik véglet.

Az oroszokra, fehéroroszokra, stb. poszt-szovjet népekre is jellemző ez, tehát egyértelműen a szocialista/kommunista rendszerek sajátossága.

Rákosi konkrétan eltiporta a magyar társadalom vállalkozó és gondolkodó rétegét. A vállalatok élére írni olvasni alig tudó, de politikailag megbízható (szó nélkül végrehajtott minden utasítást) embereket tettek, akik hibát hibára halmozva a mélybe vitték a termelékenységet. 1947-56 között, kevesebb mint 10 év alatt a rendszer olyan szintre emelte a társadalmi elégedetlenséget, hogy súlyos fegyveres felkelés tört ki az ország számos pontján. Még a keményvonalas moszkvai elvtársak is ráncolták a homlokukat, ezt nem így kéne.

Kádár ebbe a káoszba csöppent bele és végig kényszerpályán mozgott. Valamelyest emelte az életszínvonalat, de ennek súlyos ára volt. Az ország katasztrófálisan eladósodott. A 80-as évekre már látszott nagy a baj, az igavonó jószág beteg volt, meg is döglött az évtized végére: államcsőd.

Röviden Rákosi pusztított, Kádár tartósított.

Ilyen tetteket felsorolhatunk, de azért még ez sem ennyire egyszerű. Azonban annak gyökere, hogy Magyarország miért nem egy gazdag orszàg, nem "részben" és főleg nem a közelmúltban gyökerezik.

Ennek megértése nem is annyira egyszerű,deaki mégis igényli,javaslom olvassa el AcemogluésRobinson "Miért buknak el nezetek"című könyvét. Idén kaptak éppen e kutatásaikért Nobel díjat.

Számos olyan határ által kettészelt város van a világban, ahol mindkét oldalon ugyanaz az etnikum, ugyanazzal a kultúrával, mnetalitással él, mégis egyik gazdag és szép, másik nyomorult. Az ok pedig sokféle, de alapvetően az úgynevezett felépítmény (az ország intézményrendszere) határozza meg.

Magyarország, és amit keletnek neveznek, a nagy pestisjárvány óta kezdett elvállni anyugattól. Mégpedig azért, mert a sok halálozás miatt igen negy munkaerőhiány, emiatt hatalmas éhínségek keletkeztek. A térségek irányítóinak erre kellett gyors és hatékony megoldást találni. Nyugaton sokféle engedménnyel vették rá a népet a nagyobbtermelékenységre, keleten igen erős megszorításokkal (mai példa: a gyenge Görögország Merkel ezen politkája miatt jutott csődbe, miközben már elkezdődtek az átalakítások, ami nem tetszett a német gazdaságnak). Az évszázadok kitermeltek nyugaton egy mai példaképnek tekintett plurális demokráciaféleséget, keleten pedig a minden eszközzel való elnyomást (nálunk lásd a Budai Nagy Antal féle felkeléstől Dózsán, Rákóczin át Kossuthig).

1945-ben nem a magyarságon múlott, hanem a nagyhatalmak 1943-as megegyezésén, hogy miféle államberendezkedés lehetett. Normálisan kezdődött, de két év alatt rendkívül erős szovjet támogatással vették át a hatalmat Rákosiék. Amit műveltek, megbocsáthatatlan, de vegyük észre, a magyar nép évszázadok óta ehhez volt szokva, a "sors kezének" tekintette és nem emberi önkénynek. Rákosi 6 évig ténykedett, már 1953-ban saját párttársai rugták ki, természetesen a "rendszerváltásra" esély nem volt, de azon belüli normalizálás történt.

1956 elsősorban a nemzetközi helyzet miatt, de azért is bukott el, mert a hozzá nem értő tömegek olyasmit akartak, ami nem volt lehetséges.

Kádár egy bonyolult, okos és tanulatlan személyiség volt, felemelkedést akart a maga módján, ezért vette át az irányítást. Legendák szólnk arról, milyen trükkökkel védte ki Moszkvában a "fenyítést", amiért itt - onnan nézve - túlságosan szabadjára engedte a gyeplőt. A hires TTT szlogen azt jelentette, tiltjuk, amit a szovjet úgy se engedne, tűrjük, amit csakmagyarázni kell, és támogatjuk, ami a rendszeren belül előre visz. Csak mondom, Ikarus, Rába, Tungsram, Bábolna és més néhány név legenda volt a világon. Az összes sivatagi ország tőlünk vett buszt, mert csak az működött ott. Amit a "vörös báró" vagy Burgert műveltek az a legmodernebb nyugat volt. Mindkettő a párt központi bizottságának tagja volt, sokan próbálták, de kikezdeni nemtudták őket.

Vitathatatlan, hogy a Kádár kor sokat tett a szolgalalkűségért, megvoltak ehhazaz eszközök is, alkalmazták is rendesen. De mindaddig, míg a Szovjetunió erős volt, esély sem volt másra, tehát erős kijelenteni,ez Kádár műve (lásd 1968 Prága, 1977 "prágai tavasz", 1981 Gdansk - mindet a SzU tiporta el).

1986-ra kezdett megérni a keleti hatékonytalan gazdaság következménye, ezért tudott Gorbacsov színre lépni. És onnantól - a magyarsággal az élen a "keleti blokk". Megjegyezném, mi voltunk az egyetlen ország, amely megegyezéssel vitte végbe a rendszerváltást, mindenütt másutt buktattak. Hogy mitől nem jött létre mégsem a nyugathoz csatlakozás? Az ok egyszerű. Nemolyan könnyű lebontani egy évszázados intézményrendszert. nem az a gond, hogyan kell ott kirugni embereket, sokkal inkább az, ki ért hozzá. Rákosi éppen ebbe bukott bele.Nehéz elfogadni azt is a társdalomnak, akkor már évek óta sokan jártak nyugatra (legalább annyian, mint most), éslátták az ottani jólétet. Sokan képzelték, ehhez elég egy rrendszerváltás. Nem elég! Sőt, az igazi munka utána jön, mindent átalakítani. Nem sikerült, még a nagy koponyák (maximális jó értelemben) sem ismerték eléggé a kapitalizus lényegét. Hogy mi az? Nos Európa és Amerika gazdag fele rögtön jelentkezett "segíteni". És nemlehetett ellenállnii, mert egyfelől ők értettek hozzá, másfelől a tudatlan társadalom hatalmas nyomást gyakorolt a kormányra. A pár évvel korábban sok milliárdért létrehozott műszeripari céget megvette egy dán cég, pár hónap múlva csak afalakmaradtak, minden más Dániába került. A franciák elintézték a cukaoriparunkat (hatalmas konkurrencia volt nekik) GE a Tungsramot, és sorolhatnánk. Bábolna világélvonala két év alatt lenullázódott, és rengeteg kisebb nagyobb példát lehetne mondani. Európának nem hiányzott a konkurrencia, lkellett viszont a piac. Ez a kapitalizmus, nem volt benne semmi rosszindulat. Csak mi hittük, hogy jólét lesz, aki értett hozzá tudta, nagyon rosszlét lesz. Mindennek az oka az az intézménytrendszer, amit nem elég létrehozni (ha van rá pénz), az igazi nagy dobás működtetni.

1996 óta pedig helyzet rosszabbodik, ma pedig a közben létrejött új tudással az önkény és főleg a hiénatermészetű rosszindulat akkorát rombolt és rombol gazdaságban, hogy innen felállni sokkal nehezebb, mit 1990-ben. És ekkor még szót sem szóltunk a lalkekről. Ebben sokszorosan rosszabbak lettünk, mint 1990-ben voltunk. Rettegés itt 1950 körül volt 4-5 éven át. És meg sem közelítette a mait, mert ajózan paraszt (és melós)tudta, mire kéesek és mire nem. Ma nem tuddja.Illetve azt hiszi, bármire. És tényleg majdnem. Szolgalélek soha nem fog összefogni, szolgalélek soha nemfog merészet gondolni, kényszeres elmebaj pedig nem ismeri a fogalmat: empátia.

Összefoglalva: Rákosi buzgó hívő volt, igyekezett éltanulónak mutatkozni, éssok tekintetben sikerült neki. De akkor még akadtak, akik ezt nem tűrték. Kádár ravasz ember volt, saját kárán tanulta, és amit megtapasztalt a Horthy korszakban, abból nem tudott más kiutat, mint aszocializmust (az igéi roppan vonzóak ám, de tudás kell ahhoz, lásssuk mi miért nem működik benne). Ő jó országot akart rosszeszközzel, ráadásul gúzsbakötve. Van mit számon kérni rajtuk, ez nem vonható kétségbe. Ám ami ma van, az több, mint ami ezek együttvéve, megsokszorozva, ráadásul szabad országként, sőt, most már (szintén rosszul) a jelenünkre erősen neheztelő külfölddel.